Kepes András: „Nem lázadtam időben, szerintem most kezdek” – Elviszlek magammal

Kepes András új regénye nagyot szólt a hazai sajtóban, és rögtön az eladási listák élén landolt. Nem véletlen; a szöveg sűrű szövésű és izgalmas, és az emberi történet míves felrajzolásán túl is sokan képesek kapcsolódni hozzá, hiszen a közelmúltunk történelmében játszódik – így könnyű belehallani jelenkorunkat is. Ráadásul Kepes máig az egyik legnépszerűbb (volt) televíziós személyiség, aki iránt még mindig olyan kereslet van a médiában, hogy amint hajlandó beszélni, (majdnem) mindenki megkérdezi. Ő pedig nem volt rest végigjárni a magyar sajtót az elmúlt hónapokban. Hogy aztán ennek mi lett a következménye, azt látták azok, akik az ilyesmire fogékonyak. Az biztos, hogy még a sokat látott Kepest is meglepte egy-egy szélsőséges reakció. De így legalább azt is tapasztaltuk, hogy milyen, amikor (na, jó, csak egy kicsit) kibillen a legendás nyugalmából. És igen, én is meghívtam, mert nagyon rég beszélgettünk, kíváncsi voltam rá, és mert mindig jó őt hallgatni. Most például arról, hogy miért fontosabb neki a 75. születésnapjánál is az, hogy szinte napra pontosan 50 éve lépett be először a Magyar Rádió kapuján, arról, hogy miért jobb megpróbálni megérteni egymást, mint ítélkezni, hogy miért nem lehet mégsem mindenkit megváltoztatni. Aztán az apasága színes szövetéről, amelyben egyszerre vannak jelen unokák és gyerekek és feleségek, akik olyan széles időspektrumot ölelnek fel az életében, hogy szükségképpen máshogy viszonyult hozzájuk. Meg persze az új regényéről is, mert… ilyen ez a popszakma, gyerekek. De nincs ezzel semmi baj, sőt. Elviszlek magammal: Kepes András.