Bagossy Norbert és László: Édesanyuci két szép fiúgyereke vagyunk – Elviszlek magammal
Régóta érdekel, hogy mi a titkuk ezeknek a fiúknak. Már persze a nyilvánvalón (szép, személyes, székelyföldi „self made” történet, tehetség, jó külső) túl… Mert azt látom, hogy hallgatja őket idős és fiatal, nő és férfi, anyaországbeli és külhoni magyar, milliók kattintják a videóklipjeiket, simán megtöltik a Budapest Parkot (akárhányszor), és az Arénát is megtöltötték volna (most először), ha nem jött volna a pandémia, ebben biztos vagyok. Sőt, elég a saját környezetemben elpöttyenteni, hogy „megyek forgatni a Bagossy testvérekkel”, és a fél társaság menetrendszerűen a szívéhez kap, hogy „aaaaaah…”. Pedig nem vagyunk már süldő lányok, ugyebár. Aztán beültek a kocsiba, és nagyjából tíz perc alatt megértettem: Norbi és Laci, a Bagossy Brothers Company egyik fele olyasmit hoz, amit nagyon kevesen; tiszta, őserőszerű tehetséget, torzításmentes emberséget, amihez társul valami kisfiús báj, és ettől valahogy egyszerre jön ki az emberből (na jó, belőlem) az anyai ösztön és a rajongólány. Mintha két régi barátommal beszélgettem volna családról, szülőföldről, karrierről, szerelemről, sikerről és botlásokról – pedig esküszöm, hogy most találkoztunk először. Elviszlek magammal: Bagossy Norbi és Bagossy Laci.
