Az elmúlt években mindenki megismerte a nevét a Társas játék, A Liza, a rókatündér és a Válótársak révén. 34 éves korában lett igazán sikeres, pedig már addig is rengeteg jó szerepet eljátszott a színpadon és a filmvásznon. Nem is nagyon tudja hova tenni a „sztárságot”, azt mondja, hogy ő ebből szinte semmit nem érzékel, ugyanúgy teszi a dolgát, ahogy korábban, ugyanolyan hétköznapi problémákkal küzd, mint bárki más. Úton a színházba őszintén mesélt a hétköznapi gondokról, a gyerekkori versenysportról, a sikertelen színművészetis felvételikről, és arról is, hogy szép lassan – épp a hangos sikereknek köszönhetően – kezdi elhinni magáról, hogy amit csinál: jó. És most kivételesen egy kicsit a magánéletével kapcsolatban is megnyílt – pedig olyannyira diszkrét alkat, hogy még a kollégák sem tudták a Liza, a rókatündér forgatása során, hogy ő és a rendező egy párt alkotnak. Elviszlek magammal: Balsai Móni, aki semmiképpen nem Mónika.
D. Tóth Kriszta vendégeként a színész beszélt a gyerekkoráról, pályájának főbb állomásairól, az Őrült nők ketrecéről, és arról, miért ő lett Leonardo DiCaprio magyar hangja.
Útban a világhír felé Vitáris Iván és az Ivan & The Parazol beült D. Tóth Kriszta mellé, hogy megbeszéljék az elmúlt 15 év veszteségeit és tanulságait, hogy megmutassák belülről, hogyan működik a csapat, és hogy találjanak egy új becenevet a legújabb és legfiatalabb tagjuknak.
60 év alatt 60 tévéműsort készített, mégsem elégedett azzal, ahogy a munkásságát megítélik a szakmában. Az emberek szeretete (amit a napig érez) azonban kárpótolta minden díjért. Felesége, Éva elvesztése korszakhatár az életében, ami után, úgy igazából soha nem tudta újraépíteni magát. Ma unokázik, barátokkal találkozik, utazik és (néha) tévét néz, – de nem igazán tetszik neki, amit a dobozban lát.
Pálmai Anna épp ezerrel dolgozik magán, amiből kívülről az látszik, hogy egyik pillanatban ömlik belőle az érzés és gondolat, a következőben pedig megáll, hogy mérlegelje, mi az, amit megoszthat a nyilvánossággal, és mi az, amit még gyúrnia kell. Az Elviszlek e heti epizódja izgalmas utazás egy érzékeny ember önismereti terápiájába.
Megrázóan szép és lebilincselően sokfelé kalandozó az e heti Popfilter, amelyben szó volt súlyos immunbetegségekről, nőiségről, elveszített hajról, meddőségről, erős és kivételes nőalakokról, önmagunk szépségéhez fűződő viszonyunkról és arról, mit ró a Covid a nőkre a háztartásban. Ha úgy érzed, magad alatt vagy, ez a beszélgetés kicsit helyrebillenti majd a világot.
A szer egy feminista testhorror, valójában egy groteszk mese, amelyben ropognak a csontok, szivárog a genny, és naná, hogy sugárban ömlik a vér! Ám miközben a szemünk láttára, sokkoló módon deformálódik, majd esik szét darabjaira szövet, tudat, lélek és idő, nagyon is elgondolkodtató kérdéseket kapunk – bele a pofánkba. Milanovich Domi írása.
Körülöttem egyre több a hippi – teszi fel a kérdést szerzőnk –, vagy általános jelenség, hogy mind többen próbálkoznak meg a vidéki termelői léttel, hogy egészségesebb táplálékhoz jussanak, vagy egy esetleges klímakatasztrófát nagyobb eséllyel vészeljenek át? No de mi történik, ha a városi ember nekilát gazdálkodni?
Testvér nélkül nem élet az élet – tartják sokan. És bár valóban csodálatos szövetség alakulhat ki a testvérek között, előfordul az is, hogy ez a kapcsolat minden lesz, csak idilli nem. A testvérlétben ugyanis gyakran ott lapul a gonoszság.
