Tüzes vascipőben magát halálra táncoló mostoha, kivájt szemű, levágott kezű lányok, felnégyelt boszorkányok, gyereküket felfalni akaró édesanyák. Népmesekincsünk kapcsán egyre-másra feltörnek a kritikai hangok, azzal érvelve, hogy ezek már idejétmúltak, sőt egyenesen károsak a fiatalok számára. Mi a helyzet az alsósok Világszép Ilonkájával?

Ahogyan a jóléti társadalmakban a karácsonyt ünnepeljük, az nem csupán pazarló, de környezetkárosító is. Hogyan tudunk úgy egyszerűsíteni – nemcsak pénztárcakímélővé, hanem fenntarthatóbbá is tenni –, hogy közben az ünnep megőrizze a fényét? Többek közt erről beszélgettünk a Tudatos Vásárlók Egyesületének ügyvezetőjével, dr. Haraszti Anikóval.

Szülőként a legtöbben arra fókuszálunk az ünnepek alatt, hogy a gyerekeinknek, és esetleg a tágabb családunknak a lehető legjobb legyen az ünnep. Azon talán el sem gondolkodunk, mi hogyan ünnepelnénk, bennünket mi tenne boldoggá az ünnep idején. Éppen ezért megkérdeztem egy csapat anyukát (egy anyukacsoportban), hogy számukra milyen lenne az ideális karácsony.

Nemcsak ti, hanem a gyerekeitek is élvezik majd a gyönyörű képeket meg a szívhez szóló, vicces vagy épp hasznos történeteket ezekben a könyvekben.

A használt ma már nem pejoratív jelző, másodkézből vásárolni életszemlélet – de mi a helyzet akkor, ha karácsonyi ajándékról van szó?

Persze tudjuk, hogy ajándék lónak nem nézzük a fogát, és a szándék a fontos, de az ajándékok sokszor burkolt kritikát hordoznak. Budavári Eszter pszichológussal jártunk utána annak, miért adunk olyan ajándékot, amivel megbántjuk a szeretteinket, és vajon szándékosan vagy tudattalanul tesszük-e mindezt. Simon Eszter írása.

Az iskolai és óvodai jótékonysági sütivásár a szülői munkaközösségek és intézményi munkacsoportok bevett szokása. A sütés-főzés és árusítás a közösségnek jó buli, a befolyt összeg pedig a gyerekeknek megy. A műfaj azonban számos adózási és élelmiszer-biztonsági kérdést is felvet.

Egy átlagos gimnazista számára a kiváló érettségi eredmények elérése és a jó egyetemre való bekerülés alapelvárás, a hajtás pedig természetes. Akkor is, ha fáradt, ha nem bírja, ha közben nem marad idő minőségi pihenésre, kikapcsolódásra, vagy látszólag céltalan semmittevésre. Pedig a kiégés és az érzelmi eltávolodás okos döntésekkel és tudatos életvezetéssel kamaszkorban is megelőzhető.