Aki szülő, annak a nyári szünet utolsó heteiben egy végtelennek tűnő bevásárló lista végére kell érnie, hogy minden készen álljon a tanévkezdésre. De mégis mi minden kell egy átlag iskolai kezdőpakkba? Ingünk-gatyánk rá kell, hogy menjen és a fél várost a nyakunkba kell venni, mire mindent beszerzünk? Utánajártunk!

Incelképző, szabadkőműves páholy, a férfiakat elnőiesítő csoport vagy a patriarchátus egy újabb intézménye, mely a toxikus maszkulinitást élteti? Sok a találgatás, van, aki rajong érte, mások pedig távolról figyelik a jelenséget. Férfikörök vezetőit és résztvevőit kérdeztünk, mi az igazság.

„Gyerekként azt gondoltam, hogy nincsenek negyvenéves emberek. Utána valami köd vagy zsák jön. Szomorú vagy halott lesz az ember. Apám ennyi idősen szállt fel egy felhőre, hogy a háta mögött hagyja az esélyét is annak, hogy valaha megismerhessem, szeressem őt. ”

Ma sem tudjuk, ki volt a szentendrei sorozatgyilkos, hét ember, köztük öt gyerek gyilkosa. A hatóság eltussolta az ügyet.

Az ADHD-sokban sokszor van szégyenérzet: nem vagyok elég jó, nem tudok úgy működni, mint mások. De vajon törvényszerű, hogy szorongani, szégyenkezni kell a furcsaságok miatt, vagy lehet ADHD-val is boldogan élni? És hogyan hívhatjuk segítségül a környezetünket? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Vétek Zsófia pszichológus és autizmus-szakos gyógypedagógus segítségével Kégl Ági.

Míg régen az iskolakezdés egyszerűen megtörtént a gyerekkel, addig a mai ajánlások alapján érdemes őket bevonni a készülődés minél több aspektusába és közösen dönteni vele az őt is érintő dolgokról. Ez arra is alkalmat adhat, hogy kiderüljön, szorong-e a visszatéréstől, és ha igen, tér és idő teremtődjön arra, hogy beszélgessetek róla.

Dr. Susan Forward, az Anyák, akik nem tudnak szeretni – Útmutató a mérgező anya-lánya kapcsolatból való felépüléshez szerzője a Mérgező szülők című sikerkönyve után most abban próbál meg temérdek esetleíráson keresztül segíteni, hogyan tudunk meggyógyulni nőként abból, ha egy szeretettelen, lelkileg instabil anya mellett nőttünk fel.

A gyerekeim szerint a születésnapi zsúr az óvodás- és kisiskoláskor társas eseményeinek non plus ultrája. Tőlük tudom azt is, hogy azok a legmenőbb arcok, akiknek nemcsak hogy szerveznek valamit, hanem minimum játszóházi szülős-tesós szülinapjuk van, esetleg ottalvós vagy egész napos kirándulós bulijuk. Na és mi lesz velük?!