Huszonhét éve nincs olyan halottak napja, hogy ne sütne verőfényesen a nap. Míg a szeretteim sírjai fölött görnyedeznék, csendben beszélgetnék, mintha nem is az élőkhöz szólnék, hanem nekik súgnám a szavaimat. A nagy halom földön túlra üzenném, hogy hiányoznak.

Gyakran fogadja legyintés vagy rosszallás a kifaragott töklámpásokat itthon, és társul mellé a megjegyzés: „ez amerikai hagyomány”. Miközben a néprajzi feljegyzéseink őrzik a töklámpások emlékezetét a magyar kultúrában is. De miért van szükségünk kultúrától függetlenül az ünnepekre, és velük a halottakról való közös emlékezésre?

Azt mondják, az ember az egyetlen élőlény, aki haláltudattal él, ám a felismerés, hogy az élet véges és megismételhetetlen, annyira ijesztő, hogy kulturálisan is száműztük a halált, eltemettük a tudatunk legmélyére, és a napjainkat az öröklét illúziójában éljük. De mi lenne, ha tennénk egy lépést a téma irányába? Eltöltene minket a félelem és a szorongás, vagy valami egészen más történne?

Otthon, a szeretteink körében szelíden meghalni – kegy. Otthon ápolni és az utolsó útjára kísérni a szerettünket, pokolian nehéz – miközben olyan ajándék lehet az élettől, ami a gyásznak (és az utána következő életnek) is örökre más színezetet ad.

Ha elő kellene léptetned valakit, annak adnád az új pozíciót, akit elemzőnek tartasz, vagy annak, akit együttérzőnek? És mit tennél akkor, ha épp leépítened kellene, és a két jelölt nagyon hasonló teljesítményt mutat: attól válnál meg, akiről azt gondolod, arrogáns, vagy attól, akit alkalmatlannak vélsz?

Min múlik, hogy hogyan alszik egy kisbaba? Hatásos-e az alvástréning? Mit tehetünk, ha az egész család szenved egy nem alvó baba miatt? Mi a különbség az alvástréning és az alvástámogatás között? Hajdu Krisztina holisztikus alvástanácsadót kérdezte Kőrizs Kata.

A közösségi médiában megjelenő posztok és a profilképek cseréje a családban, baráti, ismerősi körben történt haláleset és a gyász első nyilvános jelei. Később menetrend szerint érkeznek a fekete-fehér fotók és az ismerősök megemlékezései, végül a hivatalos gyászhír. A temetés után pedig illik visszatérni a régi kerékvágásba akkor is, ha belül nem marad más, csak a csend és a fájdalom.

A kényelemorientált munkahelyi kultúra közelebb áll a Z generációsok többségéhez, mint a teljesítmény vagy a versengés, ám ez nem azt jelenti, hogy egész nap babzsákokban lazsálnának. De akkor mit?