Arccal az újfajta rendben levés felé. El fogunk jutni oda. Együtt.

Ha nem hiszünk abban, hogy ebből a helyzetből is tanulhatunk, fejlődhetünk – úgy globálisan, mint egyéni szinten –, akkor hogyan tudjuk az életünket tovább élni?

A digitális oktatás örömei és bukfencei – egy tanár szemszögéből.

Vajon miért nem fogjuk fel, mit művelhetünk a másik lelkében egyetlen kegyetlen mondatunkkal?

Békét találni a káoszban, ha csak egy-egy pillanatra is (annál tovább úgysem tart). Hétszer.

Mondhatja-e egy szülő a jelenlegi helyzetben, hogy nem adja át láthatásra a gyereket a másik szülőnek? Ha igen, milyen indokkal és feltételekkel?

Neked is van ilyen történeted? Meséld el nekünk kommentben!

„Az sem baj, ha időközben megtanulunk egy s mást, fejlődünk, változunk, hogy ha majd véget ér a járvány, akkor ne csak felépüljünk, hanem meg is gyógyuljunk. Úgy igazán. Kívül-belül.”