Elevenen megsülni egy bronzbika belsejében vagy megfőni egy kád lobogó vízben – elképzelni sem akarjuk, mennyire borzalmas lehetett. (Vigyázat, gyomorforgató tartalom!)
A hazai vízügyi szakma legnagyobb sikere, hogy a Szigetköz rehabilitációját elvégezte az elmúlt két évtizedben. Így nemcsak a pihenni, nyaralni vágyók tudnak itt sportolni, kempingezni, kikapcsolódni, de az élővilág is újjáéledt. Chripkó Lili képriportjából az is kiderül, hogyan sikerült mindezt megoldaniuk a vízügyi szakembereknek.
A Föld minden évben arra halad, ahol egykor egy üstökös keresztezte az útját, maga mögött hagyva kisebb-nagyobb porszemeket, kavicsdarabokat – ebből lesznek aztán a hullócsillagok, amiket ma és holnap éjjel (illetve hajnalban) könnyen el lehet csípni. Hajrá!
Mintamókus, Bella ciao, Volt egyszer egy lovascsapat, megvan? Alvó ember mellett öntögetett víz? Kilincsre kent fogkrém? És ti miket csináltatok, miket énekeltetek a nyári (úttörő)táborokban?
„Ez az egész nem arról a néhány percről szól, amikor eldől minden, hanem évek, évtizedek tudatossága, áldozata szükséges a látványos eredményekhez.”
Ribizliszezon, nyár, összeérő vagy majdnem összeérő női kör. Halál, és a fontos kérdések, amik maradnak utána. Nyolc évvel utána is.
A dokumentumfilm mind a négy szereplője könnyek közt ismeri el: súlyos károkat okoztak a saját közösségüknek. A bűntudat vámszedői lettek.
Te mennyit írsz kézzel? És hogy megy?