Javítóintézetbe többnyire azok a gyerekek kerülnek, akik már kiskoruktól traumák során mentek keresztül, és vagy elhanyagoló érzelmi környezetben nőttek fel, vagy le is mondtak róluk. Innentől pedig jön a nevelőintézet, a kirekesztésből fakadó agresszió, és kérdés, visszatalálhatnak-e valaha a többségi társadalomba. Anna története ennek tipikus példája.
A színes bőrű sportolót még a nácik is ünnepelték a berlini olimpián, de hazájában, az Egyesült Államokban nem használhatta a buszok első ajtaját bőrszíne miatt, és csak a teherliften mehetett fel az olimpikonok tiszteletére rendezett fogadásra.
Az időskor negatív megítélése nemcsak hamis, hanem veszélyes is, mégis az ageism (korizmus) a legelfogadottabb előítélet-rendszer. Személyesen és társadalmi szinten is nagy árat fizetünk azért, ha negatív képzeteket társítunk az öregedéshez.
Taylor Swift, Billie Eilish, Florence Pugh – csak pár példa azokra a fiatal nőkre, akik jóval idősebb férfi oldalán keresték/keresik a szerelmet, ám hogy ez számukra végül is jó volt-e, vagy károkat okozott, csak később derül ki, amikor már nagyobb a rálátásuk. A kérdés az, 25 év alatt mennyire tekinthetünk érett felnőttnek valakit.
Számos oka lehet annak, ha az elalvás nehezített tereppé válik gyerekkorban – ezeknek járt utána Széles-Horváth Anna.
Azért a víz a zűr.
Mi a tetűirtás kulcsa: az állandó megelőzés vagy a jól megválasztott irtószer? Esetleg a porszívó vagy a hajnyíró?
Boldogabbak-e azok, akiknek van gyereke?