„Az agyunk számára az egész modern létezésünk egy stresszhelyzet, egy traumatikus esemény, amiből újra és újra ki kell másznunk, hogy aztán másnap megint visszadobjanak a gödör mélyére”. Az a normális, ha bekattanunk, de lehet (vagy érdemes) így élni?

Az első lépés: felismerni, hogy elakadtam. A második: hogy ez belőle fakad. És a harmadik: vállalni azt a sok nehéz érzést, felismerést és könnyeket, ami elvezet a változáshoz.

Rengetegen reagáltatok múlt heti cikkünkre azzal kapcsolatban, hogy egy anyának már a vécén sem lehet nyugta. Összeválogattuk a legérdekesebb (és a legviccesebb) gondolataitokat.

A hormonjaink mellett gyakran a hangulatunk, a betegségeink, és a fejlődési folyamataink is körkörösen változnak. Érdemes megismerni ezeket a mintázatokat, hogy fel tudj készülni a nehéz helyzetekre.

„Itt nem számít, honnan jöttél” – mondja a bagi romatelepről származó Noémi, aki elhivatottságának, kitartásának és egy különleges ösztöndíjprogramnak köszönhetően ma már Walesben tanul.

Fontos részleteket osztott meg betegségével kapcsolatban Selma Blair, amivel újabb káros sztereotípiákat rombol le.

Lehetséges egyáltalán őszinte szerelmet találni a posztcovid, a randiappok, a végtelen analizálás és a félelmek sötét korában? Vagy ez olyasmi, amit már csak nagymamáik anekdotáiból ismerhetnek meg a fiatalok, miközben talán épp egy köddé vált lovag által okozott traumát próbálnak feldolgozni?

Közeleg a ballagás, sokan adnak a diákoknak pénzt ajándék helyett. Akár nagyobb összegek is összegyűlhetnek a rokonságtól, amellyel aztán a gyerekek gazdálkodhatnak. Hogy sikerült-e pénzügyi tudatosságra nevelni őket, az most pillanatok alatt kiderül.