„Lehetne ez egy újjászületés képe is: minden nagyon steril, fehér, világos, csak a ruhám feketéllik a szobában – épp, ahogy a festék a bőröm alatt. Néhány perc az egész folyamat, a testem ég, mint amikor sütés közben ráfröccsen a forró olaj. De ez nem hagy nyomot, épp ellenkezőleg: tisztít és gyógyít.”

Szentesi Éva a WMN-nél nőtt fel, és mi végigkísértük ezen a viszontagságos úton. Kőkemény volt, de el nem cserélnénk másra. És most visszajött, hogy írjon egy cikket, mert tudja, hogy a támogatás most fontosabb, mint valaha.

A gyerekek hangosak. A szülők és a szomszédok pedig idegesek. Both Gabi jegyzete

„Őslakosnak születni politikai tett ebben a világban” – mondja Sikowis, aki beszélgetésünk során azt is elárulta, milyen volt eljárni néptáncolni a kanadai magyarokhoz, és mi az, amit a mai napig gyakorol a magyar örökségéből.

Az immár bő tíz éve fennálló magazinunk legfőbb erősségének mindig a közösséget láttam, melynek ugyanúgy részese vagy te, kedves olvasó, mint mi, szerzők. Eljött az idő, hogy még inkább elmélyítsük ezt a kapcsolatot.

Ha kíváncsiak vagytok a „minekmentoda” játszótéri változatára, olvassátok el a cikket. Újraolvasó.

Sok szó esik arról, hogyan készülnek a várandós nők a szülésre. De mi a helyzet az apákkal? Még ha az elmúlt évtizedben egyre több, férfiaknak szánt tartalom megjelent is az apaságról, kifejezetten a szülésre és a gyermekágyi időszakra felkészítő, kimondottan az apákhoz szóló, minden fontos információt magában foglaló anyag alig akadt. Eddig.

A gyerekeinket – és bennünket is – körülvesz a nyelvi és képi erőszak, ami a digitális világban már kikapcsolhatatlan és kikerülhetetlen. A mesterséges intelligencia elterjedésével pedig egy tökéletes viharrá állt össze a környezet, ami csak társadalmi „pofára eséssel” túlélhető. Jön is a pofára esés. D. Tóth Kriszta Guld Ádám médiakutatóval beszélgetett.