Egy 97 éves dán férfi és egy kíváncsi biciklista találkozásából világméretű mozgalom nőtte ki magát. Idén nyáron már Magyarországon is elindult a Biciklivel kortalanul program: önkéntesek háromkerekű riksákkal viszik körbe az idősotthonok lakóit, hogy újra átélhessék a közösséghez tartozás és a mozgás örömét.

A kamaszfiú, aki hónapok után először mosolyog. A nő, aki egy súlyos betegséget követően a vörös hajszínétől úgy érzi, visszatért az életbe. Egy másik nő, aki a válása után aranyló hajjal kezd új életet. És egy fodrász-influenszer, aki nemcsak a hajat, hanem a lelket is ápolja.

Amikor minden remény elveszni látszik, ők még ott vannak. Hat kecskeméti védőnő, akik hálót szőnek a bajban lévő családok köré – ez az E-Kecsap története.

„Szeretek megtapasztalni nagyon szélsőséges helyzeteket. Szeretek a félelmeim mélyére ásni. És szeretek mesélni róluk az embereknek, hogy nekik már ne kelljen annyira félniük.” A világutazó Várallyay Nórával beszélgettünk. Újraolvasó.

Az ismerősség vonzó? A sorstársak összetartanak? A megtett önismereti út az, ami számít? Közel 15 millió ember adatait elemezte egy friss kutatás.

A gyerekkori szaladgálásból futóedzés, majd teljesítmény válik. Aztán felnőttként azon merengsz: ha nincs adat egy tréningről, versenyről, megtörtént-e egyáltalán? És nekidurálnád-e magad az újabb távnak, ha előre tudod, nem marad majd digitális nyoma?

Csenge a saját bőrén tapasztalta meg, hogy lehet buktatója ennek a kapcsolati formának is, ha kellő önismeret hiányában vagy nem egy ideális élethelyzetben vág bele az ember.

Minél inkább láthatatlanná akarjuk tenni a valóságot, annál intenzívebben üzen a létezéséről.