Jó reggelt, gyerekek!

Anya és apa ma reggel nincsenek itthon. És ma már nem is lesznek. De ne essetek kétségbe, és ne is örüljetek túlzottan, mert visszajövünk! (Vagyis én még vacillálok, de apátok lelkiismeretesebb, vele biztosan találkoztok.)

Addig is, a kérdéseitekre a válaszaink a következők:

– Igen, nézhettek mesét, de csak egyet!

– Nem, nem szopom be, hogy az csak egy hosszú reklám!

– Ágyazzatok be és öltözzetek föl!

– Bár az új anorák, amit tegnap vettem leárazva jó ötletnek tűnik a kánikulában, mégis inkább azt a kis nyári ruhát vegyétek fel, amit kikészítettem!

– Ne dugd el a hajkefét, Emma, mert Annának is kell!

– Igen, reggelizhettek csokigolyót tejjel! De ha tudtok tükörtojást csinálni, akkor hagyjatok nekem is, majd holnap megeszem!

– Nem! Ne Emma vegye le a tejet a hűtő legfelső polcáról, mert vagy ő fog leesni, vagy a tej! Anna, ha odatolsz egy széket, amit akkor szoktál, amikor a kindertojást próbálod lepiszkálni, simán eléred.

– Tegyétek vissza a tejes dobozt a hűtőbe, a csokigolyót pedig a kamrába!

– A fogmosás három percig tartson, és bár nem vagyok otthon, tudni fogom, ha csaltok. Mivel egy visszaszámlálóval ellátott gyújtószerkezetet rögzítettem a fogkefére, elég nagy baj lesz, ha két perc ötvennél feladjátok.

– Anna, ne dugd el Emma fogkeféjét! Akkor se, ha ő is eldugta a hajkefét! Ha olyan magasra teszed a fogkeféjét, ahol nem éri el vagy ahol nem látja, az is eldugásnak számít.

– Nem, nem nézhettek több mesét estig! Nem, egy rövidet se! Akkor se!

– Igen, kimehettek homokozni, de előtte kenjétek be magatokat naptejjel! Aminek jó az illata, annak nem mindig jó az íze, és néha mérgező is, ezért a szátokat belülről ne kenjétek be vele! A kutyát se! A macskát se! A játékokat se!

– Anna, ne szórd a homokot Emma fejére! A szemébe se! És ne üsd a lapáttal!

– Emma, ne bömbölj, hanem üss vissza azzal a k.rva lapáttal! Erősebb is vagy, meg nagyobb is!

– Jó, most mindketten hagyjátok abba a sírást, és osztozzatok meg a körteformán! Örüljetek, mert ha otthon lennék, már rég elvettem volna. És a homokozólapát is eltört volna… valahogy.

– Ha éhesek vagytok, az azt jelenti, hogy ebédidő… volt néhány órája. Mivel a tejet az asztalon hagytátok, és a 36 fok nem tett neki jót, abból már ne igyatok! Anna, ne kérd meg Emmát, hogy kóstolja meg! Mondom ne kérd meg… Mondom…

– Ne sírj, Emma, csak köpd ki a mosogatóba a tejet és öblítsd ki a szádat! Mondom a mosogatóba! Most már mindegy… majd a macska felnyalja.

– Nem, nem jöhet át a szomszéd kislány. Akkor se, ha hozná a barátját is… meg füvet is…

– Igen, gyurmázhattok, rajzolhattok, fűzhettek gyöngyöt, babázhattok!

– Igen, rendet tehettek a szobátokban! Nem, nem érdekel, hogy ezt nem kérdeztétek.

– Igen, ma is meg kell fürdeni!

– Igen, ki fog derülni, ha mégsem fürödtetek!

– Nem, nem önthetitek bele az összes tusfürdőt, habfürdőt és sampont a vízbe. A felét se! A negyedét se!

– Aminek jó az illata, annak nem mindig jó az íze… lásd fentebb!

– Nem, nem elég, ha csak ültök a vízben és összevesztek a buborékfújón.

– Igen, ott is meg kell mosni. Ja, nem bocs… ott nem kellett volna… csíp? Öblítsd ki tiszta vízzel!

– Igen, nézhettek mesét! Egyet!

– Igen, Anna, tudom hogy még picit homályosan látsz a szemedbe nyomott tusfürdőtől, te majd hallgatod a mesét.

Na. És mivel még csak három- illetve négyévesek vagytok, és rohadtul nem tudtok olvasni, hagyjátok a fenébe az egészet! Inkább majd mindent elmondok.

Kormos Anett

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Julza