Pontosan emlékszem, milyen érzés volt, amikor a folyton kolbászszagú Gyebnár Laci azt mondta nekem egy reggel, hogy nem lehet többet a barátom, mert neki a szőke, egyenes hajú lányok tetszenek, én meg, ugye, hát, nem annyira vagyok az.

Igaz ugyan, hogy még csak ötévesek voltunk, és alig fél éve tartott az együtt járás, ami leginkább abban merült ki, hogy az ovi homokozójában Laci mindig nekem adta a legszebb sütiformát. De akkor is tragédiaként éltem meg a szakítást. Sírva mentem haza, anyukám így vigasztalt: „Nem baj, elmúlik. Ne foglalkozz vele! Ha nem akarsz, soha többet nem kell szóba állnod vele. Ne is nézz rá!...”

Aztán az ovis szerelem után jött még néhány szakítás. A húszas éveimben már nem az anyukám, hanem a barátnőim, meg a Cosmopolitan lelkisegély-rovata segített át ezeken a drámákon, de a tanács általában mindenkitől és mindenhol ugyanaz volt: „Dobd ki a cuccait! Eszedbe se jusson felhívni! Töröld ki a számát! Szánalmas vagy, ha hívogatod! Csak akkor tudsz gyorsan túllenni rajta, ha minden kapcsolatot megszakítasz vele.”

Eltelt néhány újabb év, férjhez mentem, gyerekünk lett, majd amikor jött az az ismerős, szorító és sötét érzés, hogy ez így nem fog menni, ennek szakítás lesz a vége, akkor szembesültem vele, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs, hogyan kell elválni. Itt a régi, tanult minták nem alkalmazhatók. Van egy közös gyerekünk, nyilván nem fogok minden kapcsolatot megszakítani az apjával, de akkor hogy csináljam?

Lehet egyáltalán jól csinálni egy válást? El lehet válni úgy, hogy nem sérül a gyerek? Mit tegyek, hogy a legkevésbé sérüljek én magam?

A saját válásomat végül – úgy ahogy – megküzdöttem. Majd az azt követő években a munkám során olyan gyerekekkel, szülőkkel, szakemberekkel találkoztam, akik ugyanezeket a kérdéseket tették fel nekem. Úgy éreztem, ezzel kezdeni kell valamit. Túl sok a kérdés, túl kevés a válasz; túl sok gyerek sérül, pedig nem kellene. Ezért született a könyv. Ezért lett az a címe, amit minden gyerek legalább egyszer kimond (hangosan vagy magában), ha a szülei válnak: „Rám is gondoljatok!” – és ezért szól a gyerekközpontú válás lépéseiről.

Nyilván nincsenek mindenkire és minden élethelyzetre igaz megoldások. De ha válni fogsz, ha elváltál, ha gyereked van és aggódsz érte, hogy mi lesz vele, ha szeretnéd felelős szülőként végigcsinálni a válást bűntudat és komolyabb trauma nélkül úgy, hogy a gyerek ne szenvedjen maradandó sérülést, akkor ez a könyv neked készült. Mert arról szól, hogy szerintem így is lehet csinálni:

ha tudod, hogy...

1. A válás nem egy örömteli esemény (ugyan kinek van ez rajta a kívánságlistáján?) de attól még nem törvényszerű, hogy súlyos trauma legyen belőle. Tudd, hogy a válást akkor szenvedi meg igazán a gyerek, ha a szülők között sok az erőszak, a konfliktus, a veszekedés.

2. Tudd, hogy nem szabad a gyereket a szülők közötti döntésre kényszeríteni! A gyerek nem választhat a szülei között!

3. Tudd, hogy a szülők egymástól válnak el és nem a gyerektől! A válás nem érinti a szülőséget, a gyereknek pedig joga van mindkét szülőjével kapcsolatot tartani. A kapcsolattartásnak mindig a gyerek érdeke, szükséglete és biztonsága szerint kell történnie. Ha valamelyik szülő eltűnik a gyerek életéből, az nagyon komoly veszteség a gyerek számára.

4. A válás soha nem a gyerek döntése, és nem az ő hibája. Ő mégis sokszor magát teszi felelőssé. Segíts neki! Vagy kérj segítséget és támogatást, hogy ez ne így legyen!

5. Tudd, hogy most nagyon oda kell figyelned a gyerek jóllétére! Talán soha korábban nem volt még ilyen fontos a bizalom, és hogy értő módon hallgasd meg őt.

6. Fogadd el, hogy a gyerek az gyerek! Nem tolmács, nem zálogtárgy, nem hírvivő és legfőképpen nem eszköz, hogy elérd, amit akarsz.

7. Tudd, ha úgy érzed, hogy nem boldogulsz a válás nehézségeivel, akkor kérhetsz segítséget! Keresd a saját megoldásodat: tanácsadó, házassági tanácsadó, pszichológus, mediátor, coach... Gondold végig, hogy mire van szükséged!

8. Olyan ügyvédet válassz, aki a te képviseleted mellett a gyerek legfőbb érdekeit is szem előtt tartja!

9. Fogadd el, hogy a válás nem a bosszúról szól! Egy pillanatig se gondold, hogy erőszakkal bármit meg tudsz oldani!

10. A válás nem verseny, a tartásdíj nem büntetés, a válást nem az nyerte, akinél a gyerek lakni fog! A válás egy folyamat, aminek során mindvégig a gyerek legfőbb érdekének kell érvényesülnie, és aminek csak egyik állomása a válás kimondása.

+1. A válás során sok pozitív mintát is megtaníthatsz a gyerekednek. Megmutathatod neki, hogyan kezelhet erőszakmentesen egy konfliktust, hogyan lehet együttműködni, és fenntartani a kommunikációt. Azt is megtanulhatja a szülei példáján keresztül, hogyan lehet leküzdeni egy traumát, és hogyan lehet odafigyelni egy gyerekre, azaz őrá, az ő szükségleteire.

Ezek nagyon fontos tapasztalatok minden gyerek és szülő számára. Persze ehhez nem kell feltétlenül elválni, de – ha már így hozta az élet – mindannyian próbáljunk meg a lehető legjobban kijönni belőle!

dr. Gyurkó Szilvia

A Rám is gondoljatok! című könyv bemutatóját a Margó Fesztivál keretében június 7-én, vasárnap délután 4-kor tartjuk. Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum. Közreműködik: D. Tóth Kriszta és Bartsch Kata színművész. További információ ITT. Mindenkit szeretettel várunk!

 

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Bits And Splits