-

„Nagyon szegény roma családból származom Nógrád megyéből. Tizenegyen voltunk testvérek... két anyától. Az enyém meglépett, amikor kicsi voltam, apám új felesége pedig nem örült neki, hogy a „régi” kölyköket is megkapta, úgyhogy állandóan bántott minket. Főleg akkor, amikor nagyobbacska lettem, és észrevette, hogy néznek rám a férfiak. Apám meg alkoholista volt.

Volt egy unokatestvérem, aki tizenegy éves koromban megerőszakolt. Ő tizenhét volt akkor. A húgával játszottam a házukban, amikor behívott a szobájába, hogy mutasson valamit. Becsukta az ajtót, és elkapta a hajamat, annál fogva lerántott az ágyra, befogta a számat, és lehúzta a bugyimat. Azután többször is volt vele szexuális kapcsolatom. Eleinte rettenetes, napokig tartó fájdalmaim voltak, de ő mindig mondogatta, hogy én vagyok a legszebb lány a faluban, és ezért ő csak velem akar ágyba bújni. Egy idő után nem bántam, nem is fájt már, ráadásul azt mondta, hogy szép vagyok, nekem ez akkor elég volt, a többit nem értettem. Tizenhárom éves voltam, amikor átengedett egy barátjának is. Aztán az unokabátyám is rám mászott, majd mindketten magamra hagytak. Aznap lettem először terhes. Amikor az unokabátyám megtudta, úgy pofon vágott, hogy felszakadt a szám. Nagyon akarta, hogy ne legyen gyerek, hát elvetettem. Azóta is bánom.”

Carmen ijesztő tárgyilagossággal beszél, miközben éppen süteményeket rendez el szépen egy tálcán. Abban a berlini központban találkozunk, ahol ő most szociális munkásként bántalmazott nőkkel és gyerekekkel foglalkozik.

„Az unokabátyám nem sokkal később börtönbe került lopásért és garázdaságért. Mire kijött, én már nem laktam ott. Korán elkezdtem inni, nagyon sok fiúval lefeküdtem, főleg részegen. Hamar rájöttem, hogy a férfiak milyen egyszerűek: ha az ember szexet ígér, vesznek neked italt vagy valami mást.

Szóval én kurva voltam már azelőtt, hogy valójában kurva lettem. De ezt is csak sokkal később értettem meg.

Tizenhat voltam, amikor a diszkóban odajött hozzám egy férfi. Janinak hívták, harmincéves volt, jómódúnak tűnt, jó illata volt, és nagyon kedvesen viselkedett. Gyakran láttam. Volt benne valami veszélyes, mégis megnyugtató. Amikor együtt voltunk az ágyban, az se olyan volt, mint másokkal, nem volt erőszakos, kérdezgette, nekem mi jó. Én addig azt hittem, hogy a szex csak a férfiaknak van, nekik kell, hogy jó legyen. A tizenhetedik születésnapomon azt mondta, költözzek össze vele Pesten. Azt mondta, szeret. Nekem soha nem mondta azelőtt senki, hogy szeret, hát odaköltöztem.” 

Carmen arca most is ragyog, amikor erről az időszakról mesél, holott a felhőtlen boldogság csupán néhány hónapig tartott. Hamarosan kiderült, hogy Jani mégsem tisztességes üzletember.

„Tudtam, hogy rendszeresen jár külföldre. Azt mondta, rendezvényei vannak, én nem jártam már iskolába, csak a lakásban tengtem-lengtem. Főztem és takarítottam, ezt amúgy is elvárta tőlem a Jani, meg hogy mindig legyek tiszta és csinos. Ő magyarázta el, hogyan kell úgy szőrteleníteni, hogy az egy férfinak megfeleljen. Vett nekem szép fehérneműket is, amiket mindig felhúztam, amikor tudtam, hogy jön haza. Amikor otthon volt, sokat jártunk el, ittunk és drogoztunk, de ez más volt, mint azelőtt, mert nem a nyomorból akartam menekülni. Néhány barátja megkérdezte már, hogy én is a Janinak dolgozom-e. Akkor már szabályosan könyörögtem neki, hogy vigyen el magával, és végül beadta a derekát. Ausztriába mentünk először, egy bárba Innsbruck mellé. A bejáratnál nagydarab fickók álltak, de amikor meglátták a Janit, szó nélkül beengedtek minket. Egy nagyon szép lány kísért fel egy férfit az emeletre éppen. Kinyitotta neki az egyik szoba ajtaját, a férfi bement, a lány pedig lejött hozzánk. Magyar volt, ismerte a Janit. Mi is bemutatkoztunk, én akkor Reniként, ő pedig Isabelle-ként, és megkérdezte, hogy én vagyok-e az új csaj. Azt válaszoltam, hogy nem értem, mire gondol, már lassan egy éve a Jani barátnője vagyok. Erre nevetett. Nagyon szép volt, és kifejezetten okosnak tűnt, beszélt németül meg angolul is. Meg is kérdeztem tőle, hogy tud ennyi nyelvet, mire mosolyogva mondta, hogy ő amúgy egyetemre jár Pesten, csak hétvégenként dolgozik itt, mert ez jól fizet. Egyből rájöttem, hogy ez egy kupleráj!”

Jani lányokat vitt külföldre, akik a helyi tulajok által üzemeltetett bordélyházakban dolgoztak, maguk szabták meg az értéküket – küllem és iskolázottság alapján – Jani pedig elvette a bevételük tíz-tizenkét százalékát.

„Jani elmagyarázta, hogy is van ez: a biztonságiak megvédik lányokat, rendesen meg vannak fizetve, normális körülmények között laknak és dolgoznak, orvosi ellátást is kapnak. Én ettől megnyugodtam, és ezután többször vele tartottam. Jól megvoltunk. Addig, amíg teherbe nem estem. Pedig szedtem tablettát. Jani azt mondta, hogy nem tarthatjuk meg, úgyhogy megint abortuszra mentem. Ő fizette. Ezután megromlott a kapcsolatunk, és ő elkezdte mondogatni, hogy mindjárt tizennyolc leszek, jó lenne, ha végre valami pénzt hoznék a házhoz. Nem volt végzettségem, így senki nem akart alkalmazni. Végül felvetette, hogy dolgozhatnék neki is. Mondtam, hogy én nem vagyok kurva, de láttam rajta, hogy komolyan mérges rám, amiért nem hozok haza pénzt, úgyhogy belementem."

„Amikor odaértünk Ausztriába, odalökött egy magyarul beszélő csávóhoz. Kamionsofőr volt. Kérdezte, mi a nevem, nekem hirtelen eszembe jutott, hogy egyszer az iskolában hallgattunk egy dalt egy Carmen nevű darabból, ami nekem nagyon tetszett, ezért azt mondtam, így hívnak. Rajtam ragadt. Egy másik lány megmutatta, hogy melyik szoba üres, hol van óvszer, síkosító, szexjátékok, aztán rám szólt, hogy legyek meztelen, mire a pasi felér. Az az első gyorsan lement, rossz szagú ember volt, de nem mondtam semmit. Mire lementem, a Jani eltűnt. Ötven eurót kaptam az este végén. Jani másnap azt mondta, hogy hálás és szeret. Nekem ez elég volt. Egyre többet mentem aztán, lassan megtanultam németül, és lettek állandó kuncsatjaim. Jani egyre undokabb volt hozzám, erőltette, hogy minél hosszabb időkre menjek, sokat voltam a bajoroknál, és elkezdtem az olasz turnékat is, aztán amikor egyszer hazamentem, megmondta, hogy vége, beleszeretett egy másik lányba, vigyem el a cuccaimat. De azért tovább futtatott.”

Miközben Carmen beszél, lázasan sürög-forog a kis teakonyhában, forralja a vizet, kanalazza a filterbe az őrölt kávét, kekszeket vesz elő, almát és körtét szeletel, olykor az órára pillant, csak hogy tudja, mennyi ideje van még a következő foglalkozásig. Aztán újra leül, és mély levegőt vesz.

„Egy este odamentem a német pasashoz, aki a kuplerájokat üzemeltette, és elmondtam neki, hogy a Jani kidobott. Kértem, vegyen be a saját lányai közé. Ő méregetni kezdett, aztán azt mondta, hogy várjam meg fent. Nagyon-nagyon erőszakos volt, fojtogatott, többször meg is pofozott, de ő maga alig tudott teljesíteni. Amikor ez nyilvánvalóvá vált, nagyon megvert. Nem tehettem feljenelntést, nem mehettem kórházba, mert nem voltak a német papírjaim elintézve, náluk pedig legális a prostitúció, úgyhogy a lányok láttak el. Amint kicsit jobban lettem, mentem vissza a kupikba, de nem volt futtatóm, mert a történtek után, Jani is levette rólam a kezét, úgyhogy a régi helyekről elküldtek. Elkezdtem a megmaradt állandókhoz igazodni, és motelszobákat béreltettem velük. Volt olyan, amikor megijedtem, néhány fickó nagyon be tud pörögni, ha úgy érzik, hogy szabad. Szóval nem volt könnyű. Viszont elég pénzem lett ahhoz, hogy fenntartsam magam.

Az egyik kuncsaftom mondta, hogy Dortmund mellé menjek inkább, mert ott vannak jó kupik, ismert is valakit, úgyhogy pár héttel később tényleg bejelentett prostituált voltam egy nagyon jól menő klubban. Volt olyan nap, amikor tíz kuncsaftot is beosztottak hozzám, azt hittem, leesik az állkapcsom.

Állandóan iszonyú fájdalmaim voltak. Csak úgy bírtam a tempót, hogy be voltam drogozva. Jött a pénz, de ott voltam húszévesen roncsként, állandóan sajgó altesttel. Volt egy kuncsaftom, tele fétisekkel, amiket csak prostikon élt ki. Ő hetente legalább egyszer megjelent nálam, és folyton arra kért, találkozzunk, de én elutasítottam. Aztán egyik éjjel, amikor hazaértem, kilépett a szomszédos kapualjból. Kés volt nála. Azt mondta, fel akar jönni. Mondtam, hogy nem akarom, de egyre erősebben szorította a kést a nyakamhoz. Hát... feljött. Amikor észrevette, hogy aktus közben próbálok a telefonom után nyúlni, megfogta a kést, és megvágta vele az arcomat. Aztán otthagyott, és nem láttam többé."

„Sokáig voltam kórházban, begyógyult az arcom, nem sajgott már a testem, terápiára jártam, és végül úgy döntöttem, nem megyek vissza dolgozni. Volt elég pénzem, jól beszéltem a németet, elkezdtem iskolába járni Dortmundban, majd leérettségiztem. Később egy kávézóba is felvettek dolgozni, és egy nap besétált egy volt kuncsaftom, aki párszor járt nálam. Helyes pasi volt, kicsit félénk, Paulnak hívták. Paul elhívott vacsorázni, én meg mindent elmeséltem neki. Utána randizni kezdtünk, hetek teltek el, mire újra lefeküdtem vele... és csodás volt. Ma ő a férjem és a kisfiam apukája. Boldog vagyok, befejeztem az iskolát, szociális munkásnak tanultam, és már alig emlékszem arra, aki voltam. A kurvára.”

Gyulai Gaál Anna

Kiemelt képünk forrása: Mozinet