-

 „A leghatalmasabb erő az univerzumban a pletyka.” (Dave Barry)

Egy holland kutatásból az derül ki, hogy az irodai csevegések 90 százalékát (!) a pletykálás teszi ki, egy másik vizsgálat szerint pedig a hivatali levelezéseknek 15 százaléka is mendemonda. Az emberiség történetében bizony igen fontos szerepet tölt be a pletykálás, hiszen így fűzzük szorosabbra egyes emberekkel a kötelékeinket, másokat pedig – akiket károsnak vagy nem odaillőnek érzünk a csoportunk szempontjából – így zárunk ki.

„A pletyka voltaképp maga a hír, amely vörös szatén szerelésben szalad önmaga előtt.” (Liz Smith)

A rosszmájú pletykáknak is fontos szerepe van kapcsolatainkban, állítják a kutatók. Ha valaki a riválisod, vagy magasabb státuszban van a munkahelyeden, mint te, szívesebben mondasz és hallasz róla rosszakat, mivel ezeket kihasználva a saját előbbre jutásodat is lezsírozhatod.

A pletykálás által megszerzett információtól pedig mindenki egy kicsivel nagyobbnak, fontosabbnak, jelentősebbnek érzi magát. Végre tudsz valamit, amit mások nem! De ahhoz, hogy ők is tudják, mekkora nagy emberrel van dolguk, nyilván muszáj pár kiváltságost beavatni az exkluzív infókba. Hogy tudják, hogy tudod, amit... na, tudod.

„A pletyka tartja egyben a civilizációt. Táplálja a szégyent, és szégyen nélkül pedig a világ szörnyen veszélyes hely lenne.” (Fekete vitorlák)

Nem kell elegánsan, leereszkedően fumigálni a pletykálást, mivel az bizonyítottan jótékony, nevelő hatású is lehet. Több kísérlet bebizonyította, hogy az emberek hajlmamosak rendesebben, önzetlenebben, tisztességesebben viselkedni, ha tudják, hogy a disznóságaikról mások is értesülhetnek. Így az is elkerülhető, hogy egy adott csoport tagja nyerészkedjen a többiekből – mivel a pletykákon keresztül hamarabb utolérik őket, mint a sánta kutyát.

„A pletyka művészet: az ember ugyan semmit nem mond, mégsem marad semmi titokban.” (Walter Winchell)

Az agyunk rendkívüli módon nyitott a pletykákra, hiszen a susmusok segítségével könnyebben el tudjuk dönteni, ki a barát... és ki az ellenség. Amikor például iskolát választottam a gyerekeimnek, valaki a következő tuti módszert javasolta: álljak ki délután négykor a választott intézmények kapujába, kapjam el, és faggassam ki alaposan a gyerekeikért érkező szülőket. Hiszen náluk megbízhatóbb információforrást biztosan nem találok. Abszolút biztos módszer – amellett, hogy full pletykálkodás ez, semmi más.

Egy vizsgálatból arra is fény derült, hogy a pletyka nemcsak arra van hatással, mit gondolsz egy bizonyos illetőről, de arra is, milyennek látod a külsejét. Azokra az emberekre, akikről rosszat hallottál, sokkal jobban oda fogsz figyelni, mivel így elkerülheted, hogy téged is kihasználhassanak, becsapjanak vagy bántsanak.

„A pletyka gyakran tanulságos és hasznos.” (Agatha Christie)

Nagyon szerettem volna azzal befejezni ezt a cikket, hogy lerombolom azt a régi előítéletet, miszerint a nők többet pletykálnak. Már be is készítettem a keserű iróniától csöpögő mondatot ide a végére: persze... a nők pletykálnak, a férfiak pedig csak megtárgyalják egymás között a tényeket, mi??! De sajnos nem tehetem, hiába szakad bele kishíján a szívem... A kutatási eredmények ugyanis azt bizonyítják, hogy a nők valóban többet pletykálnak. Ez pedig azért van, mert mi így barátkozunk egymással. Én megosztom veled a legbelsőbb gondolataimat is (mind a nyolcszázötvenezerhatvankettőt), cserébe te is elém szórsz néhány szupertitkos információmorzsát. A pasik viszont a kiadós közös kotkodácsolás helyett inkább együtt csinálnak valamit: kosaraznak, fociznak, meccset néznek, pecáznak, söröznek és maximum: politizálnak.

Úgyhogy inkább valami mással próbálkozom. Figyelj csak, van egy nagyon érzékeny titkom. Gyere közelebb, hadd súgjam a füledbe! Csak neked... és senki másnak... De nagyon kérlek, senkinek ne áruld el, jó? Megígéred? Na, szóval: képzeld: a nők sohasem szoktak pletykálkodni!

Fiala Borcsa

Felhasznált cikkek: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Ben White