–

Ha egy szerelemből kiábrándulsz, a döntés meghozása után egyszerű a képlet. „Már nem úgy szeretlek, mint régen. De tudod mit? Legyünk inkább barátok!” – ajánlod fel fájdalomcsillapítás céljából. Ám mi történik a megzápult barátságokkal? Mi van akkor, ha az évek során elidegenedünk egymástól? Meddig menthető a viszony? Van-e élet a baráti szakítás után? És miért fáj sokkal jobban a szívünk, ha a legjobb barátnőnket tettük lapátra? Ezekről a nehéz kérdésekről faggattam a környezetemet (azt remélve, hogy kíváncsiskodásommal nem húzom ki senkinél annyira a gyufát, hogy szakítson velem).

A barátság aranyfonál...

„Általában a nem túl szimpatikus bal szélen való eltűnést szoktam alkalmazni a pasiknál és a barátnőknél is. Tudom, hogy ez a leghernyóbb módja a szakításnak, restellem is, viszont a konfrontációt csak egy olyan  kapcsolatban kockáztatom meg, ami fontos nekem. A szakítás meg általában akkor jön, amikor már nem jó a viszony. Nekem nem éri meg helybemenni a lófaszért.”

„Egyértelműen én voltam a hülye. A barátnőm a lánybúcsújára meghívta a három gyerekkori fiú barátját is. Az egyik érzelmesre itta magát, és szerintem kicsit túlzásba vitte a menyasszony »szeretgetését« ... és én ezt részegen sajnos a leendő férjnek is elmeséltem. Csendes lemorzsolódás lett mindkettőnk részéről, engem a szégyen motivált erre.”

 „Az egyik régi barátnőmmel leginkább a vállalhatatlan pasija miatt hagytam szép lassan elsikkadni a dolgot. Érdekes, hogy míg szerelmi ügyekben mindig egyenesen felvállaltam a döntést, és megbeszéltük a dolgokat, addig barátnős témában a sunyulást választottam.”

... Mely ha egyszer elszakad...

„Az egyetemen ismerkedtünk meg. Hamar jóban lettünk annak ellenére, hogy eléggé mások vagyunk. Neki egy kizárólagos, saját használatú barátra volt szüksége, akivel kettesben lehet mindenfélét csinálni, én meg szeretek sok emberrel együtt lógni. Őszintén szólva nekem le sem esett, hogy ezzel folyamatosan megbántottam.

Idővel mindketten férjhez mentünk, családunk lett, ritkábban találkoztunk. Aztán egyik nap összefutottunk valahol, de hiába integettem neki, nem köszönt. Mikor megkérdeztem, mégis mi a baja, rám zúdított mindent.

Tényleg mindent, az összes keserűségét... húsz évre visszamenőleg. Akkor derült ki számomra, hogy milyen régóta gyűltek benne ezek a sérelmek. Végül »szakítottunk«. De igazából olyan volt, mint egy nagyon ronda válás.”

„Egy világnézeti probléma miatt tört ketté a barátságunk, pedig még együtt is laktunk egy időben. Eleinte nem voltak elvi különbségek köztünk. Aztán ő egy másik társaságba került az új pasija révén, és amikor kiderült, hogy én nem vagyok neki elég magyar, sőt annyira liberális nézeteket vallok, hogy egy meleg barátom volt az esküvői tanúm, ráadásul a zsidókat sem utálom csak azért, mert zsidók, akkor egyszer csak kiborult a bili. Teátrális szakítás lett belőle... és nem én szakítottam. Azóta is hiányzik. A legjobb barátnőm volt.”

„A gimiben a legjobb barátnőm lefeküdt a pasimmal, amit részéről sokkal nagyobb árulásnak tekintettem, mint a pasi részéről. Azonnali szakítás volt részemről, magyarázat nélkül.”

„Nyolc évvel ezelőtt történt, hogy egy 17 éves barátságom véget ért. Elég zűrös kamasz voltam, emiatt persze a kapcsolatunk sem lehetett zökkenőmentes. Maga a választás is jellemző volt részemről, a lány szigorúságában és moralizálásban nagyon hasonlított anyámra. Talán így akartam vele újra megismételni azokat a köröket, amiket otthon futottam. Nagyon szerettem őt, bár mindig úgy éreztem, tepernem kell a szeretetéért, amit igazán sosem kaptam meg. Ő meg nyilván úgy érezte, hogy ezerszer nyelt és szívott miattam. Aztán egy félreértés miatt újra kitört a balhé, és akkor elegem lett. Borzasztó volt. Évekig nem hevertem ki, a mai napig álmodom vele. Arról, hogy kibékülünk.”

„Volt egy barátnőm, akivel sokáig minden rendben ment, olyan mély volt az egyetértés közöttünk, hogy még a ciklusunk is igazodott egymáshoz. Aztán amikor véget ért egy hosszú párkapcsolata egyre önzőbbé vált... annyira, hogy abszolút lehetetlen volt vele az együttlét. Amikor mondtam neki valamit ezzel kapcsolatban, azt támadásként élte meg, és agresszíven reagált, úgyhogy egy idő után már nem mondtam neki semmit. Végül szép lassan leépültek a mindennapos találkozásaink.

Sok évvel később mégis úgy alakult, hogy kettesben mentem vele nyaralni. Már a repülőtéren kiderült, hogy ennél nagyobb marhaságot nem is tudtam volna kitalálni. Totál mélyszívás volt az egész: a vágyott pihenés helyett egy tíznapos rémálomba csöppentem. Nagyon megviselt, és még ma sem vagyok túl ezen. Máig nem tudom, mi történt velünk...”

... Össze lehet ugyan kötni...

„Inkább az én hibám volt. Egy barátnőm nagyon problémás helyzetbe, illetve labilis lelkiállapotba került, és így óriási szüksége volt rám. Egy ideig támogattam, de aztán egyszer csak úgy éreztem, hogy ez nekem baromi sok. Akkor szakított velem. Azt mondta, nem vagyok igazi barát, ha nem lehet rám számítani bajban. Nagyon szar volt.

Nemrégiben viszont összefutottunk, beszélgetni kezdtünk, és most úgy tűnik, újjászületőben van a barátságunk.”

„Még az óvodában barátkoztunk össze, onnantól kezdve viszont állandó versengés, alá-fölé rendelt viszony, féltékenykedés jellemezte a kapcsolatunkat. Nyilván sok jó dolog is volt benne, mert egész sokáig bírtam. Gimi alatt aztán rádöbbentem, mennyire más lett az értékrendünk. Egyik este végül elegem lett a kis játékaiból. Utána vagy tíz évig nem is találkoztunk. A szakítás nagyon megviselt, de egyben fel is szabadított. Óriási megkönnyebbülés volt, hogy többé nem kell őt »megmentenem«, mert valami baja van. Mostanában kezdtük csak el újra felvenni a fonalat.”

... De a csomó megmarad

„Közel harminc éve vagyunk legjobb barátnők. Annyiszor vesztünk össze, hogy már megszámolni sem tudom! Volt többéves szünetünk is, amikor semmit nem tudtunk egymásról. De ma temérdek vita, duzzogás és sértődés után ott tartunk, hogy már nem is tudunk egy napnál tovább haragudni a másikra.

Soha nem éreztem olyan hatalmas ürességet egyetlen pasival való szakítás után sem, mint amikor a barátnőmet nem tudtam a piszlicsáré ügyeimmel felhívni naponta ötvenszer, mert épp örök harag volt köztünk.

Nem véletlenül tartja a mondás, hogy a pasik jönnek, mennek, de a barátnőd mindig ott lesz. Lehet, hogy el-eltűnik egy időre, de végül visszatalál hozzád. Mert borzasztó az az üresség, és a hiányérzet, amikor nem tudod kinek elsírni, hogy szakítottál egy pasival.”

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Priscilla Du Preez