–

Biztos látjátok majd, hogy a lenti lista amellett, hogy szerintem tök releváns javaslatokat tartalmaz, nagyrészt mégis poén. Hiszen miről beszélgethet egymással egy gyerekes és egy gyerektelen ember? Bármiről. Már persze, ha olyan barátokról van szó, akik fontosak egymás számára, és érdeklik egymást, kerüljenek bármilyen élethelyzetbe. Fontos, hogy megértéssel viszonyuljunk a másikhoz – a gyerektelen barát ne kerülje kínosan a gyerekes témákat, és ne próbáljon a szülővé vált barátjára úgy tekinteni, mintha még mindig hetente együtt csapatnák a romkocsmában, és fordítva: a gyerekes barát is fogadja el, hogy muszáj másról is beszélni a kicsin kívül, ha szeretné megtartani a családdal (egyelőre) nem rendelkező barátait. Bármennyire szerelmes valaki a gyerekébe, biztosan van más is, ami legalább egy kicsit érdekli, és amikor gyerektelen baráttal találkozik, jó, ha ezekre fókuszál.

Oktatás

Tessék, rögtön egy olyan téma, ami a gyerekes barát számára nagyon hamar aktuális lesz, a gyerektelen pedig vagy később szembesül vele, vagy ha nem vágyik gyerekre, akkor is biztosan van véleménye róla. Bár mostanában nem ez a legvidámabb dolog, amiről beszélgetni lehet, mindenkinek vannak élményei arról, milyen volt az oktatás régen, milyen most, min lehetne és kellene változtatni, milyen irányba volna jó elindulni. Amikor a kisgyerekes, de már újra angoltanárként dolgozó barátnőm iskolai sztorikat mesél – legyen szó a kétségbeejtő szakemberhiányról vagy az egyik sajátos nevelési igényű, imádni való kis tanítványáról –, ahhoz mindannyian könnyedén kapcsolódunk, és órákig tudjuk elemezgetni a helyzeteket.

Egészségügy

Ettől a témától szintén nem fogjuk könnyesre röhögni magunkat, viszont – sajnos – mindig elég mondanivalót szolgáltat. Ami pedig pláne nagyon jó benne, hogy (legalábbis nálunk) a szomorú vagy ijesztő sztorik mellé mindig becsúszik egy-egy olyan történet is, amiből kiderül, mennyi elkötelezett és felelősségteljes ember dolgozik még mindig huszonsok órákat szinte teljes észrevétlenségben az egészségügyben Például örülök, ha elmondhatom, milyen rendes volt minden ápolónő az egyik szabolcsi kórházban anyukám betegsége alatt, és bár alig éltek már, de mindig volt idejük pár együtt érző szóra vagy arra, hogy sokadszorra kötést cseréljenek, akkor is, ha nem volt indokolt. Szóval az emberi jóságról jó lamentálni, és ehhez tök mindegy, kinek milyen a háttere.

Közélet

EB, olimpia... vagy bármilyen olyan esemény, ami mindannyiunk életére közvetlen hatással van – mind csodás beszédtéma! Oké, lehet, hogy a csecsemős anyuka egy darab közvetítést nem látott, mert éppen próbálta túlélni az éjjelenkénti három szoptatást, de ha így van, remekül el lehet neki mesélni a történelmi győzelmeket.

Kultúra

Ha a kisgyerekes szülő félévente egyszer eljut valamilyen kulturális eseményre, vesézzétek ki alaposan! Ha bölcsibe vagy oviba adja a babát, esetleg magánál van még a délutáni szunyálások idején, és el tud olvasni egy könyvet, legyen az a téma! De akár a Prisma-alkalmazás csodáit is lehet kimerítően taglalni, vagy mondjuk egy Kerekítő-délutánt, mert a kultúra és a művészet mindig tartogat elegendő muníciót. Én például több alkalommal voltam Halász Judit-koncerten a barátnőimmel meg a gyerekeikkel, és egyrészt tök jól szórakoztam (komolyan!), másrészt utána jó sokáig volt miről beszélni.

Ja, és egyébként lehet beszélgetni a gyerekről is!

Miért épp róla ne lehetne? Van olyan barátnőm, aki rettentő élvezetesen tud mesélni a fiairól, ráadásul úgy, hogy egy pillanatig se érzem azt: saját helyzetét jobbnak találná az enyémnél­ – és így van ez fordítva is.

Ez a másik legfontosabb dolog: ítélkezés nincs! Mindenki megpróbálja kihozni az életéből, amit lehet, és a gyerektelen nő nem lesz „léha szingli”, a gyerekes pedig nem lesz „unalmas háziasszony” csak azért, mert ő most másban van.

Minden egyfolytában változik, és épp azért fontos, hogy beszélgetni tudjunk, mert a barátság a kevés állandó dolgok egyike – ha jól csináljuk.

Kalapos Éva Veronika

kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Jorge Saavedra