Amikor először láttam meg az arcod a villogó kurzor alatt, hajnal öt volt, és azt hittem álmodom. Éreztem, hogy közöm lesz hozzád, éreztem, hogy közöd lesz hozzám. Nem ismertelek, de olyan volt, mintha már találkoztunk volna egyszer valamikor, a régi időkben. Aztán elaludtam, hajnal volt, túl korán ahhoz, hogy álmodozzam rólad.

Később, amikor felébredtem, egy levél várt. Minden idők legszebb levele, amit valaha küldtek nekem azon az átokverte közösségi oldalon. Boldog voltam és büszke, hogy egy ilyen férfi ír nekem levelet. Egyáltalán, az is meglepett, hogy egy férfi így tud írni. Aztán kiderült, hogy novellista vagy. Szerelmes voltam az első perctől. Négy napig csak cseteltünk, mint a hülyék. Nem aludtunk, le sem szakadtunk egymásról meg a gépről. Egyfolytában égetett az arcod a villogó kurzor alól. Azt mondtad, amit épp hallani akartam. Akkor az sem zavart, hogy egy ellenzéki politikus fia vagy. Te is csak később kezdtél el aggódni amiatt, hogy be kell mutatnod apádnak a külügyminiszter lányát.

A Kéhlibe vittél vacsorázni, és nekem az első találkozásból tudnom kellett volna, hogy azzal a férfival, aki a saját kötetét hozza virág helyett ajándékba, valami nagy gond lehet. Hamar kiderült a szuperegód. Kimondhatatlan nevű bort rendeltél, és steaket ettél véresen. Utáltam a steaket, nem értettem ezt a fura ízlést, gőzöm nem volt, hogy eshet jobban a véres hús a ropogósra sült kacsacombnál. Aztán a Pipacsba mentünk, és te fél órára magamra hagytál, mert telefonálnod kellett az amerikai barátoddal. Büszke voltál arra, hogy a tengerentúlon is vannak barátaid. Később kiderült, hogy csak ott vannak. Vagy ott se.

Apáddal végül nem került sor a találkozásra. Látod, milyen felesleges volt aggódni emiatt? Mondtam én neked akkor is, ne rohanj annyira előre, mert az öreged szívrohamot kap a vezetéknevem hallatán. Kényes téma volt a politika közöttünk. Ó, hogy gyűlöltem én a politikát! Amikor belelovaltad magad, szólnom kellett, hogy türtőztesd magad, és inkább igyál még egy pohárral az idegen nevű borodból. Apámnak is ezt mondtam mindig, ha otthon megpróbálta elrontani a vasárnapi ebédet a politikai szónoklataival.

Négy hónapig tartott a liezon, és minden rólad szólt. Engem közben meg sem ismertél. Esténként egy idegen nőnek sztoriztál magadról a kimondhatatlan nevű boraid között. Észre sem vetted, hogy én ülök melletted. Nem voltál rám kíváncsi. Magadon kívül semmi más nem érdekel ezen a világon. Így nevelt fel az anyád, az ellenzéki politikus felesége, akinek szintúgy az a szomorú sors jutott, hogy ne legyenek rá kíváncsiak. Mert a férfigónak nincs politikai hovatartozása, az mindig hatalmon van, drágám!

 

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Everett Collection