-

Fej

Szilvi: Az orrom.

Akkora árnyékot vet, hogy nem barnul le a bőr a szám fölött. Plusz azonnal leég és/vagy hámlani kezd. Majd ezt követően kiülnek rá a szeplők, amelyek optikailag tuningolva tovább növelik a nevezett testrész méretét. Ezt követi az a probléma, hogy nagy orral nem lehet hason fekve napozni (vs. nagy cicivel, terhesen, hason alvás, stb.). És a harmadik: hogy nem megy a gusztusos sörivás (Merthogy belelóg. Mármint az orrom. A sörbe.)

Judit: A tokám.

A legalattomosabb testi hiba, ami nemcsak azoknak adatik meg, akik túlsúlyosak. Mosolyogsz a tükörbe, jól sikerült a smink, ragyogó tekintettel nézel magadra a tükörből. Magabiztos vagy egész este, abban a tudatban nézel a fényképezőgépbe, hogy ha ma nem készülnek rólad jó fotók, akkor sosem. Aztán jön a másnap, és a legjobb barátod felpakol egy sorozatot a jól sikerült estéről a Facebookra. Te pedig azt sem tudod, hogyan hívd fel minél gyorsabban és parancsolj rá, hogy fejezze ezt be azonnal, és ne a te farkaddal verje a csalánt. Azaz a te tokáddal.

Tor

Kriszta: A derékhájam.

De hívjuk inkább az angol nevén, mert az sokkal, de sokkal szebb. Lovehandle. Vagyis, mondjuk: szerelmi fogódzó. A lávhendöl deréktájon található lágy zsírgyűrű, amelybe kiválóan bele lehet kapaszkodni bizonyos intim vagy koordinációs problémákkal járó élethelyzetekben. Ugyanis remekül kézre áll. Elhelyezkedése eltérő, a melltartó alsó szegélyétől egészen a nadrágszíj vonaláig terjedhet, mérete az adott napon elfogyasztott étel- és italmennyiségtől, valamint a menstruációs ciklustól és a testtartástól egyaránt függ. Kinek itt nő, kinek ott. Száma kettő (mindkét oldalon egy-egy), vagy annak többszöröse, utóbbi esetben megjelenése rétegelt, a gyűrűk a test vonalát követve, annak látványát torzítva egymásra rakódnak. És átkozottul nehéz tőlük megszabadulni.

Potroh

Borcsa: A hasam

Nekem a testparám manapság már tokától bokáig tart, még szerencse, hogy nem vagyok hiú... De mind közül a legnagyobb (parából és méretből is) a hasam, ami olyan képlékeny és ingadozó állapotú, mint a Szentesi temperamentuma két személyeskedő komment után. Még ha reggel viszonylag normális állapotú hasfallal ébredek is, a bevitt étel minősége és fajtája, a Nap-Hold együttállása, a szomszéd néni macskájának szőrszálszáma, a páratartalom, az amerikai külpolitika és a BUX-index függvényében lesz első trimesztertől utolsó pillanatos négyesiker-szülésig bármilyen a kinézete. És amilyen az én formám, idén nyár elejére sem sikerült vasalódeszka keménységűvé és laposságúvá faragnom. Amiben csak egy dolog vigasztal: ha így, erre a hordó hasra napozok rá, és aztán hirtelen (izé, csodával határos módon) jól lefogyok, akkor a bőröm majd irtóra összesűrűsödik, és még barnább lesz a hasam!

Goti: A hasam

Fiatal koromban ha már bögyös-faros maca lettem, legalább a hasam gyönyörű volt és lapos, klasszikus homokóra alkattal büszkélkedtem. Az évek múlásával, a három terhességgel, az akaraterő hiányával és a finom vacsorákkal együtt a hasam most már oldalról is elég jól látható... Lásd itt:

Lábak, (narancs)bőr

Dóri: A combjaim

Én azért testparának nem nevezném, mert alapvetően leszarom, hogy ki mit gondol a testemről, enyém és kész, de tudatában vagyok a combomon kinőtt kis karfiolmezőknek, amelyek bizony okozhatnak vizuális kellemetlenséget az arra érzékeny szemeknek, ahogy a szerelemhájam is a derekam körül, de szerencsére egy olyan országban élünk, ahol a hőmérséklet alig-alig kúszik 20 fok fölé, úgyhogy nem sokat kell agyalnom a testemen helyet követelő zsírszövetek látványa okozta sokkhatáson.

Gabi: A bokám

A bokám, ami nincs. De ezt bőven pótolta nálam a természet egy dupla vastagságú vádlival. Anyukámtól szinte semmit nem örököltem, csak a kissé előreugró állcsontomat. Minden ősöm elég mostohán bánt velem, amikor elosztották bennem a génjeiket. A bokámat a nagymamámtól kaptam. Anyám bokája híresen szép volt. A vádlimat apámtól. Anyám vádlija ma is gyönyörű. A testalkatomat keresztanyámtól. Anyám ma is sokkal kevesebbet nyom, mint én. Viszont megtaláltam azt a pasit, aki a következő mondatot mondta nekem épp a napokban, amikor a hasam állapotáról (ezt is apámtól kaptam örökül) panaszkodtam  neki: „Nem érdekel, mekkora a hasad, én téged szeretlek." Most már csak nekem kell elhinnem, hogy ez tényleg így van. (De azért para ide, para oda, jó nekem!)

K. Éva Veronika: A bőröm

Nálam is a narancsbőr a fő parafaktor, a többi részemmel kábé rendben vagyok (figyelitek, micsoda eredmény?). Bár, mondjuk, jól jönne, ha égés helyett képes lennék barnulni is, de a hófehér bababőrömmel ez csak hiú ábránd marad, hiszen ha alacsony faktorú naptejjel kenem be magam, pecsenyére sülök, ha magassal, akkor maradok Hófehérke. Régebben még zavart a széles csípőcsontom is, amíg fel nem fogtam, hogy fogyhatok bármennyit, „emmá' így marad", úgyhogy inkább megbarátkoztam vele, mostanra pedig kimondottan szeretem. És tavaly találtam egy zseniális, Monroe-stílusú fürdőruhát, ami ott takar, ahol kell és azt emeli ki, amit látni kell, szóval jelenleg elégedett vagyok a bikinibádimmal is.

Hülyék vagytok? Miért lenne nekünk ilyenünk?

Anett:

Nekem nincs ilyen. Egyszerűen tökéletes vagyok... de fotót tudok majd küldeni... ha van rá igény.

Szentesi Éva:

Mivel Kormos lenyúlta a dumámat, ezért azt kell mondanom, hogy ne haragudjatok, de csak a cikk kedvéért nem fogom azt mondani, hogy van testparám. Erre a testre hogyan is mondhatnék bármi rosszat, amikor annyi mindent kibírt. Azt a rengeteg kemót, két ötórás műtétet, sugárterápiát, kibírta, hogy egy falat se ment le a torkomon, és negyenhat kiló volt összeaszva. Szóval iszonyú hálás vagyok ennek a testnek. Meg a lelkemnek is, hogy mindvégig benne maradt. Köszönöm!

(Mi köszönjük, Évi! – WMN)

 

A legfelső fotó illusztráció (felirat: Cellulit, cukik a gödröcskéid!). A többi sajnos nem.