Felfedezők és „kitalálók"

Az első nap végére teljesen otthonosan éreztük magunk Vodicében. A kis költségvetésű nyaralások nagy előnye az, hogy helyinek érezheti magát az ember. Vendéglátónk kisfiának köszönhetően megismertük a várost, a helyi legendákat és pletykákat.

Kitaláltuk a közeli étterem wifi-jelszavát, felfedeztük a legolcsóbb boltot, fagyizót. A mosdók sajnos mind fizetősek voltak, ezért kreatív megoldásokat kellett keresnünk a komfort nélküli hajón:

az esti fogmosás és pisilés mindig nevetőgörcsbe fulladt.

Vendéglátóink apró lakására jártunk főzni és zuhanyozni, általában hat és tíz között, amikor ők egy étteremben dolgoztak. A lehető legolcsóbban étkeztünk, így minden nap maradt pénzünk egy hatkúnás fagyira. Ha bármelyik bátyámmal jövök, nagy valószínűséggel egy százasból sem tudok bevásárolni három napra, de kis fogyasztású lények vagyunk Annával, ezért kétszer harmincnyolcból elláttuk magunk az első hat napon. A reggelit mindig az otthonról hozott proteinporból készítettük, vacsorára tojásos tésztát ettünk. Vagy paradicsomos tésztát. Esetleg tejfölöset...

Spóroltunk, ahogy csak tudunk, hogy minél több pénzünk maradjon a programokra, és ez annyira jól sikerült, hogy a horvátországi nyaralásunk első felében semmit nem költöttünk a minimális étkezéseket leszámítva. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy unatkoztunk. Cseppet sem.

Disney-hercegnők a felmelegedő hajóban

Minden nap korán keltünk, mert a hajó hamar felmelegedett. Reggelente egy Disney-hercegnő kecsességével ugrottunk ki a partra, de a napok múlásával egyre jobban szükségét éreztük elgémberedett tagjaink megnyújtásának. Reggeli italunkat a kikötő mólójának végén kortyolgattuk, élvezve a hajnali csendet.

labas

Búvárkodtunk

Napközben a vendéglátóinkkal kihajóztunk a szigetek közé, vagy a parton sétáltunk a kedvenc strandunkhoz. Anna először kicsit tartott a hatalmas víztől, de a búvárkodás elvarázsolta, és pár nap alatt ő is szerelmese lett a nagy kékségnek. Rengetegszer megvágtuk magunkat, estünk-keltünk a sziklákon, nem mintha bántuk volna: „a tenger kérte a napi véráldozatot”.

A nyaralás roppant fárasztó, de gyönyörű

Igyekeztünk déltől kettőig árnyékban lenni, ilyenkor a fák alatt olvastunk, rajzoltunk vagy aludtunk, azaz aktívan lustultunk. Mi magunk lepődtünk meg a legjobban, hogy a strandolás milyen fárasztó. A nap végén alig bírtunk felvánszorogni vendéglátóink kicsiny lakásába vacsizni és rendbe szedni magunkat. Egymáshoz is alig szóltunk, csak a macskákat, kutyákat simogattuk. Bár rettentő szociálisak voltunk magunkhoz képest, a környékbeli állatokkal többször létesítettünk kapcsolatot, mint gazdáikkal.

ketlabas

 

A korai vacsora után új erőre kaptunk, és kisétáltunk a félsziget csücskére, hogy elbúcsúzzunk a naptól, majd vele együtt bukjunk a tenger alá.

A naplemente fényei teljesen más világot varázsolnak a víz alá, mint az egyébként gyönyörű nappali színvilág.

Anna nevetve mesélte, hogy a nagy álmélkodásban néha elfelejtett feljönni levegőért.

teneger_csenge

Sztriptíz feltűnés nélkül

A szürkületben aztán végrehajtottuk a tökéletesre fejlesztett ruhaváltási műveletünket, azaz átvedlettük a vizes ruháinkat esti outfitjeinkre, minimális feltűnést keltve, bármilyen védelmet nyújtó kabin vagy bokor nélkül.

Fagyitenger és meccsmámor

A lámpák felgyulladtak a kikötőben, és hirtelen hatalmas tömeg lett, el sem tudtuk képzelni, honnan kerül elő ez a rengeteg ember. Fagylaltoztak, és/vagy fagylaltozó embereket kerülgettek biciklivel, rollerrel. Megjelentek az utcai árusok, zenészek, és köréjük gyűltek a bámészkodók. Mi is megvettük a napi fagylaltunkat, és reménykedtünk, hogy a barátságos árus, aki mindig magyarul köszönt nekünk, mosolygásért és pár kedves mondatért cserébe csokiöntetet vagy extra gombócot ad. A kávézók és éttermek is megteltek, különösen az EB-meccsek alkalmával. Mi általában a főtér kövén üldögélve néztük a nagy vászonra vetített zöld pályát, de a magyar meccsre mégiscsak beültünk egy „picolo” sörre. Szerencsénk volt, mert az első ott töltött esténken pont a horvátok győztek, és hihetetlen ünneplésnek lehettünk szemtanúi. A zászlók, a tűzijáték és a piros-fehér kockás mezben rohangáló gyerekek, sőt egy rezesbanda is összeverődött, és az éljenző tömeg kíséretében végigmasírozott a tengerparton.

Nem kellett altató

Sosem azért mentünk el aludni, mert nem volt már mit csinálnunk. Inkább, mert térdig kopott a lábunk... vagy már alig bírtuk nyitva tartani a szemünket. Egy nagy lépéssel a hajóba léptünk, és fáradtan rogytunk a szélére. „Luxusfogmosás” közben még élveztük a kikötő fényeinek csillogását a sötét vízen, majd bekucorodtunk a hálózsákjainkba.

Koppány Csenge

Folytatása következik