-

Reggel beugrok a husért, Ilonka, anyád küldte hazulról, nem fér be a fagyóba, azt is le kéne olvasztani, mert tele van jéggel, de elmondtam neki, ne küldjön annyit, mert nem tudom hova rakni, hiába, nem érti.

Zsiga? Igen, jól van. Csak még mindig cigarettázik, napi két dobozzal, abból a barnából, széteszi a nikotin a tüdejét, de legalább nem iszik.

„Jóember", nem iszik. Nem tudom, minek hagyta ott az asszony, mikor „jóember", nem iszik.

Egyszer hazament, aztán nem volt otthon, nem hagyott levelet se, semmit. Két tallupaplant vitt el meg egy tallupárnát. Ruhákat se, semmit, az eszcájg, a poharak, minden maradt. Még a gyerekek is maradtak, nem kellettek azok se, pedig aranyos, jógyerekek azok, köszöntek előre mindég, nem kellett őket nógatni, hogy „köszönjél már a néninek", tudták maguktól, látszott rajtuk, hogy szépen vannak nevelve, a boltba' se követelőztek, tudták, hogy az van csak, amiket az anyjuk belerak a kosárba, nem futja többre. Nem voltak szegények, Zsiga keresett rendesen, jól megvoltak, olyan tisztességesen. Meg, ugye, nem ivott, nem verte az asszonyt, jóember az.

A gyerekek egymástól örökölték a ruhákat, a kicsik a nagyobbtól, aztán amikor megszületett a szomszédba a kislány, akkor átvitték neki, de terven kívül besikerült még egy, és a ruhákat visszakérték, de jó szándékból, már nem használták ők se, erre megsértődött a szomszéd, átviharzott, ledobta a ruhákat a rökaméra, aztán kiviharzott. Hiába szaladt utána az asszony, hogy de ő csak jószándékkal kérte, meg már amúgy se kell nekik, meg ne haragudjon, meg egyébként is ő a kicsi keresztanyja, hát, milyen már az ilyen. De azóta is segget fordít, ha meglátja, nem köszön.

Láttad a kertet? Tiszta gaz, derékig ér, Zsiga nem törődik vele, nem gondozza, mióta az asszony elment, pedig régen ott minden volt, fólia, eper, még télen is, hagyma, krumpli, paradicsom, szőlő, köszméte hátul. Azt onnan tudom, hogy leloptuk, ami átcsámpázott a kerítésen. Vagy nem is volt ott kerítés? Te, lehet. Már nem emlékszem. Tudom, egyszer, össze akartuk nyitni az udvarokat, hogy a gyerekek tudjanak játszani, de aztán végül Zsiga meggondolta magát, azt mondta veszélyes ez, ki tudja, mikor vesznek össze, és az ilyenből mindig csak a baj van. Igaza lett.

Az asszony pedig nem vitt magával semmit, aztán valahogy mégis elvitt mindent, ki érti ezt, pedig az ura „jóember" volt, sose ivott, nem is verte, akkor meg mi baja volt, senki se érti.

Na, de hova pakolod a hust? Nem fér be hozzátok se? Mondd meg anyádnak, ne küldjön ide annyit legközelebb, mer' itt rohad ránk. De csak szenvedek ezzel az istenverte fagyasztóládával, megin' elromlott, Miska, a szerelő meg baszik jönni. Hogy mi? He? Ne beszélj má', Ilonka, az meg iszik? Nem hallottam. Meghalt az anyja rákban, azt tudom. Múlt héten temették. Egy hónap alatt megette a tüdejét. Berugott, hát, istenem, attól még lehet jóember, ha nem üti otthon a feleségét. Egy-két pofon belefér, attól még tisztességes ember, csak ne igyon sokat, remélem, leszokik róla, na, szia, Ilonka!

Kép: flickr