–

Minden egy sportsérüléssel kezdődött. Úgy történt, hogy vasárnap reggel keltem volna ki az ágyból, de egy rossz mozdulat miatt úgy maradtam. Megrántottam a hátam. Mozdulni sem bírtam. Vagyis, úgy lett sportsérülésem, hogy nem is sportoltam. Csak indultam volna. Éppen félmaratont futni. Annyira fájt, hogy a gyerek a szomszéd szobában arra ébredt, hogy hangosan szenvedek. Nem engem sajnált, hanem azt, hogy a szenvedéseim miatt vasárnap is korán kellett kelnie. Szóval, legalább egy órányi szenvedés volt, mire felöltöztem. És már nem futni indultam, hanem a kórházba fájdalomcsillapítóért és izomlazítóért. Megkaptam. És a heti gyógyszeradagot is. Izomlazítót szedni tök jó. Egyrészt fájdalom nélkül lehet spárgázni, másrészt annyira erős, hogy fáj tőle az ember gyomra, és nem tud tőle enni. Tehát laza lehetsz és vékony! Nem rossz!!

A fiam névnapját a családdal ünnepeljük. A család itt, ahol élünk, a testvérem és a felesége, az ő gyerekeik, valamint a voltférjem testvére a férjével és a gyerekeikkel.

A voltférjemet általában meghívom, de még sosem jött el, pedig már elég régóta külön élünk. Sőt, már három éve új felesége is van. Őt is meghívom, általában.

Azt gondolom, hogy évente ki lehet bírni két vagy három alkalmat, amikor a közös gyerekünket ünnepeljük. Főleg, hogy előtte tizenöt évet is kibírtunk. Még akkor is, ha úgy számoljuk, hogy a felét vitatkozással töltöttünk. Így is pozitív a mérleg.

A buli előtt két nappal az újfeleség írt egy üzenetet, hogy szeretne velem találkozni és beszélni. Gondolkodtam, mi a helyes válasz. Majd azt írtam, hogy csütörtökön lesz a buli, ha van kedvük, ugorjanak fel. A válaszon ő is gondolkodott, majd azt írta, benéznek hat után.

Mire gondol az ember ilyenkor? Udvarias üzenet érkezik úgy este hét felé, hogy jaj, bocsi, de az, ami közbejött elhúzódott, és nem érünk oda. Erre mi történik?!  A programjuk elhúzódott, és bár a vendégek hatra jöttek, ők meg háromnegyed hétre, viszont ideértek.

Öt éve nem volt ilyen. Együtt ünnepli mindenki a gyerek névnapját!

Amikor megérkeztek - a voltférj és az újfeleség - hirtelen csend lett. Senki nem tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel. A megoldás: gyorsan felhajtani az italt a pohárból és mosolyogva köszönni... és puszi-puszi.

Csak nyolc szék van a lakásomban, mi meg tízen voltunk. A legkisebb, hatéves köszöntő, az anyukája ölébe került, én meg nem ültem le, hogy fel tudjam tálalni a jobbnál-jobb ételeket. Persze még jobban nehezíti a gyerek a helyzetet. Mármint az ünnepelt. Nyáresti ünnepi vacsora csak könnyű étel lehet. Saláta, rák, csicseriborsókrém, nyári krémes. Ő egyiket sem kéri. Rántott húst kíván. Igazi magyar gyerek, csak nem vasárnapra kérte, meg lefelejtette a húslevest és az uborkasalátát is. Szóval neki más kaja kell. A többiek nem mernek szólni. Mindenkinek volt gyerekszobája. Az én gyerekemnek is, de biztos valami gond lehet vele. Vagy a gyerekszobával, vagy vele. Például… De most nem jut eszembe semmi hiba. Pedig biztosan van.

Ültünk, illetve én álltam, és kicsit zavarban voltunk, vagyis nagyon. Mindenki síri csendben evett. Az asztalon finom rozé. Minden felnőtt kért belőle. Az ivás oldja a feszültséget, meg addig sem kell beszélgetni.

Jött a lényeg. A sportsérülés. Ami miatt gyógyszert szedtem és nem tudtam enni. Ugye, mindenki tudja, hogy milyen éhgyomorra alkoholt inni? Hát, igen.

Ekkor már négy napja nem ettem rendesen, aznap meg még tényleg semmit Ezzel szemben ittam pár pohár rozét. És megártott. Nagyon. Először csak berúgtam, majd a gyomrom is felfordult. A vendégek, köztük a voltférj és újfeleség a fal egyik oldalán vacsoráztak, én meg a másikon hánytam a vécében.

Hát, nem ilyen bemutatkozást terveztem.

Mindenesetre a kezdeti kínos helyzetet egycsapásra feloldotta a rókázásom, és elindult a csevegés. Beszélgettek nélkülem is, de megvárták, míg befejezem. Vicces, amikor mindenki úgy tesz, mintha nem történne semmi, de tudjuk, hogy a hányás hangos!

Jól bemutatkoztam. Nem elég, hogy hangosan beszélek, teli szájjal röhögök, látható helyen vannak rajtam tetkók, még hányok is. Ugye, innen, csak felfelé vezethet, a kapcsolatunk.

Azt hiszem, tisz iz a bigining of bjutiful frendsip!

Törőcsik Edit

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Ollyy