Meglepetéscikk Fiala Borcsa szülinapjára – a gyerekeitől (meg egy kicsit tőlünk is)
Kedves Borcsa! Amíg te a WMN első hivatalos (értsd: valaki más által fizetett) külföldi sajtóútján tengetted felháborítóan hátrányos sorsú életedet, addig mi a budapesti szerkesztőségben megszakadtunk a munkában nagyon sokat gondolkodtunk azon, mit is adhatnánk neked a születésnapodra. Eszünkbe jutottak dolgok, amiket szeretsz enni és inni, viselni és olvasni, nevetni és sírni rajtuk (ja, azt nem szoktál, tényleg, semmin), de valahogy semmi nem volt elég jó. Aztán pénteken a DTK hozott pezsgőt, epret, és a reggeli értekezleten jól beittunk arra, hogy még minimum ötször 39 évet kívánunk neked (és nekünk veled). De akkor már tudtuk, hogy lesz ennél jobb ajándékunk is (és lássuk be, a reggel 8:30-kor, munka előtt elfogyasztott pezsgő+eper kombónál kevés jobb dolog van a világon). Hát, tessék! Ma van a napja, úgyhogy mi itt és most kívánunk neked nagyon boldog születésnapot. Azokkal együtt, akiket a világon a legjobban szeretsz. Olvassátok el a 13 éves Rozi levelét anyukájának, Borcsának! Éljen a Fiala!
-
Miért jelent nekem olyan sokat, hogy van anyukám? Miért tartom magam szerencsésnek, hogy az ő lánya lehetek? Elmondom...
Anya (amióta csak az eszemet tudom) nagyon sok fontos dolgot tanított nekem, amelyek később segítettek az életemben. Megtanította, hogy mindig és minden esetben gondolkozzak józanul, és mindig gondoljam meg kétszer, mit teszek. Ehhez elsősorban hatalmas önfegyelem kell, odafigyelés és pontosság, de Anyu megmutatta nekem, hogy ez is lehetséges. Mert minden lehetséges az életben, ha nagyon akarjuk, csak kitartás kell a célok eléréséhez.
Nekem mindig azt mondta, három pontot kell figyelembe vennem, ha kitűzök magam elé egy célt:
– mennyire és miért akarom elérni?
– teljesíthető-e, azaz eléggé reális-e ahhoz, hogy megvalósítsam?
– mikorra akarom elérni?
Na, ezzel nagyon sokat segített nekem, itt van rá egy példa:
Szerintem az egyik legfontosabb kapcsolat a világon az embernek a saját anyjával ápolt viszony. Mert ő mindig ott lesz neked, nem számít, hogy hova sodor az élet. Anyából csak egy van, és ha jóban vagy vele, attól már eleve szerencsésebb leszel. Az élet alapköve egy jó anya, és én ezt tiszta szívemből állíthatom. (Az öcsém és a kutyám is ezt teszi, az ő nevükben is én írom ezt a levelet.)
Szerencsésnek érzem magam, hogy Anya van nekem, hogy velem van, és én nagyon szeretem őt. Ő minden szempontból csodálatos, ha legalább egy kicsit olyan lehetnék mint ő, az már boldoggá tenne. Nézve az ő életét, a döntéseit, azt veszem észre, hogy sokban hasonlítunk. Ha külsőre nem is, belülről nagyon. Azonos dolgokon borulunk ki, nevetünk vagy szomorodunk el, sőt még az ízlésünk is ijesztően hasonló. Le sem tudnám őt tagadni, de nem is akarom. Ez az, ami összeköt minket.
Még rengeteg mindent mesélhetnék Anyuról, aki egyben az egyik legjobb barátom is. Rengeteg dolog van, amit leírhatnék, amivel dicsekedhetnék, de száz szónak is egy a vége: nagyon szeretem Anyut, és sokat jelent, hogy úgy érzem, mindenben támogat.
Most pedig, június 11-én születésnapja lesz, nem is akármelyik, a harminckilencedik. Szeretnék neki boldog születésnapot kívánni ezzel, és remélem, hogy örülni fog neki!
Boldog szülinapot, Anyu! Legalább még egyszer ugyanilyen harminckilenc évet kívánok neked a testvéreim nevében is!
Rozi + Marci és Böbe
A fotók a szerző tulajdonában vannak.
