És te várod vagy kapod? - Indul az izgulás a bizonyítványok miatt!
Annak idején minden bizonyítványosztás előtt vadul számoltunk. Bíztunk abban, hogy felfelé kerekít a tanár. Néha bejött. Máskor nem. Most a gyerekeink számolgatnak ugyanígy - mi meg vagy reménykedünk velük együtt, vagy próbáljuk őket megnyugtatni, hogy ez az egész számmisztika talán nem is annyira fontos. (Még akkor is, ha tudjuk, hogy a rendszer úgy van kitalálva, hogy a számok, jegyek, átlagok igenis fontosak...) Törőcsik Edit írása a bizonyítványról, annak tartalmáról, na meg az átlagszámolásról, aminek egyáltalán nem csak egyféle módja van.
–
Várjuk és kapjuk. Én abba a csoportba tartoztam/tartozom, aki mindig várta, és pontosan tudta, hogy mi lesz benne. Így is ért néha csalódás, mert szerintem több dicséretet érdemeltem volna. A két öcsém nem várta, csak kapta. Tele meglepetéssel. Állítólag, ők is meglepődtek, hát még a szüleink! Stresszes időszak a várakozás.
Tudod, hogy mi következik, de bízol abban, hogy elmarad. Vagy valami módon megváltozik. Vagy a föld az éggel összeér és elmarad a világvége. Ja, nem az marad el, hanem a bizonyítványosztás. De soha sem maradt el.
A legjobb duma a nagyobbik öcsémé volt: „lett két négyesem". Mire gondol az átlagos halandó? Szegény gyereknek lett két négyese a csupa-csupa ötös között. És még sajnálták is. Ő meg csak lehajtott fejjel somolygott. Nem egészen így volt. A többi jegye ugyanis hármas volt. De arról hallgatott. Utált iskolába járni. Két évvel fiatalabb, mint én, és amikor én kezdtem az írás-olvasást tanulni, mindig körülöttem sertepertélt. Nekem nehezen ment, főleg a hármas szám, a jobb- és baloldal, az irányok, meg úgy összességében, minden. Ő pedig csak nézelődés közben megtanulta. Mire az iskolába került, már tudott mindent. A tanító nénivel sem volt meg az összhang, így tanköteles koráig utálta az egészet. És ez mindig ki is derült a bizonyítványosztáskor.
Aztán van még a nem teljesen hagyományos módszer a tanulmányi átlag kiszámítására. Persze, van a kitűnő, aztán a jeles és a jó, a közepes és az elégséges. Az elégtelen csak elvben létezik, gyakorlatban nem.
A számítás, az gondolnánk, egy egzakt cselekvés, egzakt eredménnyel. Hát, nem.
Mi számít bele az átlagba? A magatartás és szorgalom az nem jegy. Csak akkor, ha ötös. Vagy ha javít az átlagon, amúgy nincs. Csak a főtantárgyak! Kinek mi a főtantárgy? Magyar, matek, idegen nyelv, történelem, fizika. Tölteléktantárgyak? Ének, tesi, rajz.
Apukám volt a főátlagszámító. Nálam a tölteléktárgyakat nem számította bele, mert az mind ötös volt, és úgysem számít, viszont a matek igen, de az nem ment túl jól. A nagyobbik öcsémnél minden érdemjegyet beleszámolt, mert úgy talán összejött egy 3,5 átlag. Csendes gyerek volt, a magatartásjegyével nem akadt semmi probléma. A fiam is kreatívan számol. Okos gyerek. Csak a főtárgyak számítanak, magatartás, szorgalom nem. Így lehet 4,27 (az összes jeggyel) és 4,54 között az átlaga. Az apukámmal úgy egyeztek meg, hogy most, a gimi első évében, ha 4,5 a tanulmányi eredménye, akkor kap tőle egy saját számítógépet. (Eddig az enyémet használta.) A fiam kimutatta a 4,5-öt. Apukám vitatta. A gyerekem meggyőzte, hogy a számítás és beszámítás módjáról előre nem egyeztek meg, és így megdönthetetlen lett az ő végeredménye.
A gyerekem már az új számítógépén számolja majd a következő félévi átlagát.
Törőcsik Edit
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/pathdoc