A nő, akinek semmi nem elég jó...

 „Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál! Bontott csirkét, bontott csirkét!” – kárálja a nem túl kedves feleség gyermekkorom legendás – ma visszanézve szédítően bugyuta – reklámjában. Pedig szegény férj épp’ csak a csillagokat nem hozta le az égről, a téli álmot alvó medvétől a gyáva kígyóig mindent asszonykája lába elé hurcolt. Akinek semmi sem volt elég jó.

Szóval akadnak szabad szemmel alig érzékelhető számú párkapcsolatok, ahol szegény – házimunkát végző – férjtársaim sosem tudnak jót tenni.

„Takarító... nőőőő!"

Vegyük csak sorra: itt van mindjárt minden férfi álma, a takarítás! „Port törölhetsz, fiacskám, de csak a szobákban és az előszobában, ahol a nagy felületek vannak, a fürdőszobába, a csapok, csempék, fajanszok finom, úri világába be ne tedd a lábad!" Természetesen ez a mondat sosem hangzik el, hím füleinkhez csak finom utalások formájában ér el. A korlátozott habzású portörlés, pláne porszívózás ellenőrzése (Ó, mily megalázó, már ez is!) után, rendre elhangzik a „Kár, hogy a fogasra nem szántál több időt!” „Légyszi legközelebb az én éjjeliszekrényemen is menj végig a ronggyal...” Keményebb asszonykák a „Sarkokban nem működik a porszívó?” Esetleg: „A múltkor nem végeztél ilyen gyorsan!” penge szájjal előadott tőmondatokat vágnak a fejedhez. Higgyétek el, drága barátaim, nem érdemes visszaszólni! A legcélravezetőbb válasz: egy vállrándítással kombinált hümmögés. Majd egyazon mozdulattal kezdjünk bele a sarkok újraszívásába, az éjjeliszekrény polírozásába. Ők úgyis jobban tudják! (Egyébként tényleg…)

„A szívem mindig a vásárlóké"...

Az önállóan végrehajtott vásárlásban sem lesz nagyobb örömöd. Ritka eset, amikor az ember úgyszólván szabad kezet kap: „hozz vajat, felvágottat, kenyeret, üdítőt. Ja, majd elfelejtem, zellert és paradicsomot is. Meg kutyakaját." Ajjaj, soroljam? Milyen vajra gondolt? Lehet, hogy mégis margarin? Esetleg kockavaj, light, netalántán biovaj, egyáltalán, van olyan? Tovább lépve, létezik, ugye: fehér kenyér, barna kenyér, toast, cipó, gluténmentes, teljes kiőrlésű, bio (ebből van, ezt biztosan tudom), nem ragozom. És hányféle paradicsomot ismer már a kereskedelem! Szóval az ember áll a polcok erdejében, és bárgyún néz ki a fejéből. Menekülési útvonalból kapásból három is adódik: felhívod asszonykát, és egy szuszra megérdeklődöd az összes tétel jellemzőit. Ez nem jó, mert mire a feléhez ér a magyarázatban, úgyis elfelejted az elejét. Vagy: minden egyes árucikk polca előtt állva megcsörgeted életed párját. Ez erősen ellenjavallt, már a második tételnél megkapod, hogy „ennyi erővel én is elmehettem volna, és ilyen sok év után már igazán tudhatnád, hogy Julcsika utálja a margarint, Dani rá se néz a téliszalámira, a kutya viszont a száraz kajára. Különben mindjárt lemerülök"... és ha nem, merül le épp, akkor meg a magas telefonszámlával példálózik. Maradna a legrosszabb megoldás: hozod, amit jónak látsz az adott kategórián belül. Na, ez tényleg baromira jó! Egészen az otthoni kipakolásig.

„Enni kéne"...

Kisdedünk etetésére kevés szót vesztegetnék, hisz’ mindenki elegendő bugyuta amerikai vígjátékot látott már e témakörben ahhoz, hogy tudja, hazatérő anyut a következő idill fogadja: üvöltő, szügyig mocskos és éhes gyerek, valamint az ideg-összeroppanás szélén imbolygó, vastagon tápszerbe öltözött apa a répalétől úszó konyhában... miközben a kutya vidáman nyalja le a bundájáról a frissen ráfröccsent omlós csirkedarabkákat.

„Virágom, viiiráááágom"...

A viráglocsolás igazán könnyű feladat, ráadásul ebbéli kudarcaid csak napokkal, hetekkel később kerülnek napvilágra, agyonszáradt növények, esetleg tocsogó, vízbe fúlt kétszikűek formájában. Persze hogy mindig az a dög pusztul el leghamarabb, ami hitvesed kedvence (volt).

„Amíg anyó tereget"...

Mosni, teregetni köztudottan képtelen vagy. Hogyan tudnád megkülönböztetni a fehér színt a feketétől, hát még a sötétkéktől? A hieroglifaként feltüntetett programokról, és a mosó-öblítő-vízkőoldó kombó használatáról említés se essék. Teregetésről szó sem lehet, hiszen szinte készakarva teszel bele néhány gyűrődést a fellógatott ruhába...

Hinta-palinta...

A játszótéren egész jól elvagy mindaddig, amíg kezed ügyében lehet a friss HVG, és/vagy pár (de könyörgök, legalább egy!) férfi társ enyhíti magányodat. Az anyukák nagyon jól érzik magukat, hiszen számukra végtelen a megvitatandó témák száma. A helyzet azon nyomban totális káoszba fullad, amikor Valika ellopja magzatod homokozó vödrét, esetleg a tiéd mos be egyet Petikének. Egy szempillantás alatt sipítozó, sápadt, szívrohamot lábon kihordó anyukák gyűrűjében találod magad, és k.rvára nem tudod, mit tegyél. Ami még rosszabb: tudod, de nem teszed, sőt, tudod... és teszed. Szóval, nem fogsz jól kijönni a szituból.

Tanulság

De mindez ne tántorítson el téged, a nagy könyv szerint te vagy a barkácsolás királya, az égőcsere hőse, az elcsúszott tévécsatornák megmentője, a fűnyírás Elvis Presley-je. És ez akár visszahozhatja megtépázott önbizalmadat is.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy fenti – velejéig cinikus és hamis – írás semmiképpen sem a többségről, hanem a nagggyon ritka kivételekről szól…

Hajdú László