-

A válásig egyenes az út. Mindenki azon halad, csak nem mindenki ér el odáig. Mert valaki túl gyorsan halad, és meghal mellőle a párja, valaki meg túl lassan, mert annyira jó együtt. Igen, ilyen is van.

Aki megérkezik a váláshoz, és túl is lesz rajta, utána a következő stratégiákat választja:

Új életet kezd. A válásnál – fő szabály szerint – már mindenkinek új partnere/szerelme van. Általában nem ez a személy a szétköltözés oka, ő már csak a következménye. Ez az új szerelem sokkal nagyobb, mélyebb, igazibb, a személy pedig jobb apa/anya, jobb szerető, jobb partner, jobb barát, jobb nő/pasi, csinosabb, okosabb, szebb, több pénzt keres. Mindenben jobb. Vagy legalábbis ezt gondolják.

Könnyű mindenben jobbnak lenni valakinél úgy, hogy nem élt vele tíz-tizenöt-húsz évet, és nem is ismeri. Igen, nem ismeri. Hiszen az új először még titkos és tiltott is. Így sokkal izgalmasabb. Nem unalmas, miközben őt pontosan ugyanígy unja valaki otthon.

De majd vele, majd megmutatja! Új életet kezdenek, ezerrel mutatva, mennyire boldogok, és lehet, hogy azok is. A múltat el akarják törölni. Mintha meg sem történt volna, csak tévedés volt. Az a házasság/kapcsolat rossz volt, a régi partner hibás, a közös gyereket rosszul neveli. Erőből építenek családot, kapcsolatot, baráti kört, jó viszonyt. Teljesen elölről, amelynek szilárd alapja az ő kikezdhetetlen szerelmük. Ami nagyon hamar kikezdhető. Az önámítás, vetítés, színezés, magunk jobb színben feltüntetése a múlt kárára, gyorsabban elrontja a kapcsolatot, mint azt bárki is gondolná. Pár év, és újra ugyanott van: a szétköltözésnél.

Visszatért a „start" mezőre.

Új életet kezd. Rájön, hogy hirtelen mennyi szabadideje lett. Jó dolog a láthatás. Mindkét félnek. Az egyik élvezi a gyerekkel töltött időt, a másik meg a gyerek nélkül töltött időt. És ez így jó. A rengeteg időt ki kell tölteni: pihenéssel, új hobbival vagy a kötelező feladatokkal: takarítás, főzés, mosás. Újra magára kell találnia. Meg kell találni a család-kapcsolat-munka háromszögében már oly régen elveszett önmagát. Legalább kap néha egy szabadnapot. És gondolkodni, talán a sebeket nyalogatni. Bizonyítani nem kell semmit. Gáz, amikor azt mondják, nem sikerült a házasság/kapcsolat. Mi az, hogy nem sikerült? Az nem kudarc, hogy elmúlt a szerelem, és külön folytatják. Az sem, hogy van egészséges gyerek/ek. Meg hát a közösen töltött időnek legalább a fele biztosan jó volt. És igen, nemcsak az ex hibája, hogy vége. Hanem közös hiba. Időt kell adni saját magának és a múltnak is. Meg kell gyászolni, majd újraépíteni. Először önmagát, az új életét, az új kapcsolatait. Néha nem elég csak a boldogság, elégedettnek kell lenni...

Átrepüli a startmezőt.

ÁtlagEdit