-

Ungabunga... de előtte egy kis inszemináció!

Végre sor kerülhetett az első inszeminációra. Ez a kezelés amolyan belépő a beültetés előtt, amit meg lehet ugyan úszni, ha például túlkorosnak számítasz vagy nem átjárhatók a petevezetékeid. Egyéb esetben azonban három-hat inszeminációt kell letudni, mielőtt az igazi cucchoz, a lombikhoz odaengedik az embert. Laikusan megfogalmazva az inszemináció abból áll, hogy az apa által reggel leadott mintát délben felspriccelik az anya petevezetékéhez.

A két időpont között a laborban meggusztálják, elég fickósak-e a srácok a leadott anyagban, érdemes-e egyáltalán nekiveselkedni a programnak, vagy békében megebédelhet a doktor úr.

Míg a lombikhoz a petesejt leszívás egy altatásban végzett műtét, addig az inszemináció alig több, mint egy normál nőgyógyászati vizsgálat. Mégis mindenki a lombikra edz, mert míg utóbbi esetében a várandósság esélye húsz százalék fölött van, addig az inszeminációnál ez legfeljebb öt-tíz százalék. Ráadásul a társadalombiztosítás nem fedezi annak a helynek a költségeit, ahova én járok, így százalékonként öt-tízezer forint röppen el. És akkor ebbe még nem számítottam bele a gyógyszerek árát, amelyek egy-egy ciklus alatt megtöltenék a nagymamám cekkerét. Persze azért csak leszurkolja az ember a pénzt. A fitnesz-terem, ahova járok úgyis engedményt ad a gyermekes anyáknak, húszévnyi fitnesz-bérleten simán behozom a plusz költségeket. (Volt egy ismerősöm, aki Excelben vezette a gyermeknemzés költségeit. Szerintem amint megszületett a gyerek, rögtön einstandolta a baba-kötvényét.

Ejtőzés a wellness részlegen...

Amúgy nincs sok okom panaszra, az inszemináció ugyanis nagyban hasonlít egy munkaidőben elvégzett wellness programra. Bevezetik a pácienst egy meleg, tágas szobába, ahol halk, lágy zene szól. A hatalmas, fekvő helyzetbe állítható, párnázott bőrfotelekben várják a hölgyek a kezelést, vagy réveteg orcával pihengetnek fél órát a kezelés után. Első alkalommal persze nagyon kíváncsi voltam, mire is számíthatok majd, úgyhogy a fogantatás áhítatában fürdőző sorstársaimat zaklattam tengernyi kérdésemmel. Mennyi ideig tart? Mennyire fáj? Utoljára ugyanis az átjárhatósági vizsgálaton (azaz átfújáson) döfték át a méhemet idegen tárggyal, akkor azt hittem, hogy lekaparom a csempét a falról. De aztán láttam, hogy az előttem érkező hölgyek bemennek, két perc alatt végeznek odabent, majd átszellemült mosollyal az arcukon, a pánsíp dallamos hangjától kísérve a kijelölt fotelükbe andalognak, úgyhogy megnyugodtam.

...és a kiábrándító valóság

Sajnos azonban gyorsan kiderült, hogy bár ez a normál menet, én a bónusz programra kaptam beutalót. Ügyesen felpipiskedtem a kengyelbe és vártam a csodát, meg főleg azt, hogy két perc múlva szabadulhassak. Ehhez képest a doktor úr egyre gondterheltebbnek tűnt az alvázam környékén, miközben legnagyobb döbbenetemre a megyei nyertes díjbirkózóra hasonlító asszisztense elkezdett két tenyérrel és teljes testsúlyával rátámaszkodni az alhasamra.

Brünhilda, mint a kelt tésztát, úgy gyúrta jobbra, nyújtotta balra, húzta kívülről befelé, lentről fölfele az alsó fertályomat.

Kovács József, maradhat?

Tekintettel a beavatkozás komolyságára és következményeire, én úgy képzeltem, hogy az apajelöltek által diszkréten és szemlesütve leadott minták komoly kódolási szisztémával kerülnek azonosításra, és minimum kémfilmekbe illő körülmények között tárolják. Ehhez képest a helyzet úgy áll, hogy a pasikat ötven várakozó társuk között a nevük hangos bekiabálásával behívják egy szobába, ahol a falon lévő képen tíz fürdőruhás hölgy szolgál stimulációként. Pontosan lehet tudni, hogy melyik apának mennyire gazdag a fantáziája, és mit hoz ki ebből a nem túl inspiráló fotóból, mert csak akkor szólítják a következő férfit, ha az előző már végzett. Hogy a kis reteszen beadott mintákkal aztán mi történik, nem tudni, de mikor én a kengyelbe kerültem, akkor fent említett Brünhilda elém tartott egy nejlonzacsit, benne az inszeminációs katéterrel, rajta pedig filctollal ráfirkantva a férjem neve, majd a hölgy megkérdezte, hogy jó lesz-e? Lelki szemeim előtt megjelent a daliás férjemet megelőző, kábé a hónaljamig érő öregecske, erősen kopaszodó úr, ahogyan a hasitasiját lazán a vállára libbentve besurrant az ajtón. Valahogy az ő genetikai állományára kevésbé áhítoztam, ha már választani lehetett...

Gondold meg... és igyál!

Adott tehát ez a hosszú, egyenes pöcök, amit kivettek a zacsiból. És adott az én, mint utólag kiderült, rendellenesen előreálló méhem. Az egyenes pöcökkel viszont a doki képtelen volt megtalálni a bejáratot a nem szabványtervezésű méhembe. Ekkor alkalmazta a készséges Brünhilda az alhasmasszázst, ami még véletlenül sem egyenértékűen élvezetes a lávaköves hátmasszázzsal. Negyed óra elteltével végre felkiáltott az orvos: Na, tessék, csak bement! Ugye, tetszett érezni? Ühüm. Minden. Egyes. Pillanatát.

Mint akit alaposan hasba rúgtak, visszavánszorogtam a fotelekhez, kezemben a repi terhes teszttel a másik négy boldogan elterült hölgy közé. A doktor úr az ajtóból még utánam szólva azt tanácsolta, legközelebb igyak egy kis konyakot előtte. Ezek szerint lesz legközelebb. Hát... már alig várom!

Tóth Sára

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/riopatuca