Dórival Londonban: 8 dolog, amire fel kell készülnöd, ha holnap (összesen) öt ujjal ébredsz
Nem bírtam ki, hogy ne másoljam ide, mit küldött nekem Pásztory Dóri e-mailben a legújabb cikke lábjegyzeteként: „Szentesi, annyira nagy hatással van rám a kampányod, hogy én is kinyíltam, mint rózsabimbó a büdös vízben. Úgy érzem, fel kell készítenem az embereket az ötujjas létre. Főleg, hogy idén Paralimpia van, biztosan tömegek gondolkodnak az öncsonkításon, a busás jutalom reményében. Fontos ügy ez, nekem elhiheted. Az illusztrációhoz sok siker kívánok! Hahaha!" Szóval ennek jegyében képzeljük el, milyen lenne (összesen) öt ujjal élni. Pásztory Dóri írása.
-
Az a nagy büdös helyzet, hogy szakdolgozatot írok. Illetve kellene írnom. Nagyon. Roppant kínos ez így majdnem 32 évesen, nagyon sok évvel azután, hogy utoljára besétáltam az ELTE Bölcsészkarának Múzeum körúti épületébe. Húztam, halasztottam, már-már lemondtam róla, hogy diplomás gyorséttermi eladó újságíró legyek, de aztán jött az utolsó határidő, ami mindig kihozza belőlem a makacs, dacos, csakazértis énemet. Meg a hatékony karakterhajhászt, akinek a dolgozatírására szánt idő tíz százaléka a szakirodalom kutatásával megy el, öt az írással, tíz a sorstársak pánikoltatásával, és 75 azzal, hogy minden mondat után ellenőrzöm, hány karakternél tartok. Ez így elég nagy szívás 1700 kilométerre a Szabó Ervin könyvtártól egy kétévessel a nyakamon, de így jár az, aki nem veszi komolyan a felsőoktatási tanulmányainak lezárását (ismerek ám még ilyet…).
Ilyenkor átáll az agyam egy olyan üzemmódra, ami 20-25 percig képes fókuszálni a szakirodalomra, majd beugrik valami roppant fontosnak tűnő, valójában teljesen értelmetlen cselekvési kényszer. Mint például hogy pókerjátszmát szervezzek Barni plüssállatainak. Vagy összeszedjem nektek azt a hiánypótló összeállítást, amit mindenképpen tudnotok kell az (összesen) ötujjas létről. Hátha valamelyikőtök pont holnap ébred úgy, hogy csak két ujja van az egyik kezén, és három a másikon. Én is felhívom a figyelmet a megelőzésre meg a szűrésre, mint a Szentesi. Bár a magam részéről tök jól járnánk, ha több (összesen) ötujjas lenne a világon. Erre készüljetek, ha veletek is megtörténne:
1. Gyűlöletes dolog a kesztyűvásárlás
Hiába ácsingózok a szebbnél-szebb, stílusosnál stílusosabb darabokért, nekem csak a három-hétéves korosztályra szabott egyujjas verzió marad. Királylányos mintával, némi csillámporral. Illetve maradna, ha nem találtam volna egy pécsi kesztyűst (ki mást), aki készített nekem háromujjast. Rögtön három színben. Mondjuk, megnézném annak az arcát, aki rátalál az egyik elvesztett darabra.
2.Minden ruhának fel kell varrni az ujját
Anyukám mindig rám szólt, ha lógott valamelyik ruha ujja a kezemen, úgyhogy ettől totál hülyét kapok, így szocializálódtam. Emiatt vagy háromnegyedes ujjú cuccokat vásárolok, vagy durván feltűröm a bal ujját, ami nem túl esztétikus. A régi szép időkben anyukám minden ruhám ujját felvarrta, vagy ő kötötte, horgolta, varrta a ruháimat. Ezeket viszont eléggé nehéz volt továbbadni.
3. Körmösnél félár!
Ez azért elég király. Ráadásul fele annyi idő alatt kész van a körmöm. Nyilván járok körmöshöz, a hülyének is megéri!
4. Nem vagy elég fogyatékos!
A legtöbben nem értik, hogy lehetek paralimpiai bajnok. A bajnok részét talán még kevésbé, ismerve mocskos nagy lustaságomat, de most inkább a parára térnék ki. Mert ha valaki para, akkor legyen rendesen az (ez a téves elképzelés él a fejekben). Kerekesszék, amputált végtagok... vagy legalább valami. Most mit akarok én vicceskedni ezekkel a kis kezekkel? Meg különben is, én olyan boldognak tűnök. Sehogy nem áll össze a sómagazinban látott kép.
5. Állati jól tudsz mandarint pucolni (meg csomó kis dolgot kipiszkálni innen-onnan)
A bal kezemen lévő hegyes kis ujjacska pont tökéletesen szúrja át a mandarin tetejét, onnan meg már sétagalopp az egész. Szabadalmaztatnom kéne. „Dóri mandarinpucoló ujja." Megvennétek?
6. Nem tudsz szakszerűen bemutatni.
Azért, ha a helyzet úgy kívánja, akkor meg lehet oldani. Maximum elröhögi magát az, akinek szántad.
7. A mindig kijátszható parakártya
Na jó, nem mindig, de egy darabig simán megy. Négy év után Marcinál sajnos már nem használ a „nem tudok mosogatni, mivel összesen csak öt ujjam van” jolly joker, de vannak még naiv újoncok, akiknél be lehet próbálkozni
8. A barátok fejében tíz ujjal élsz!
Volt, aki a kesztyűjét ajánlotta, volt, akitől megkaptam, hogy nem bénázzak már, mi az, hogy nem tudok három táskát meg egy tortát lifttel felvinni a harmadikra? Egyszer simán előfordult velem az egyik közvetítés alatt, hogy megkért a kollégám, számoljak vissza, amikor szól a rendező, és én becsülettel el is kezdtem mutatni az ötöt három ujjal...
De talán az a legfontosabb, hogy rájössz: a humor, a nőiesség, az akaraterő, a kitartás és az életkedv nem a végtagokban lakozik.
Pásztory Dóri
A képek a szerző tulajdonában vannak
