-

1. Megértettem a szolgáltatások árai mögött rejlő értéket

Alkalmazottként én sem tudtam, hogy mi a fene kerül nyolcezer forintba egy sima hajvágáson. Saját vállalkozásban ez a rejtély gyorsan feltárul: mire eljutsz oda, hogy kiváltod a vállalkozói igazolványt, csak a tudásod megszerzésére milliós nagyságrendű összeget költhettél. És akkor a beruházások, a termed berendezése, a cégindítás költségeiről nem is beszéltünk. Nemrégiben fiatal kolléganőm azt mondta, hogy nem kér pénzt egy elég komoly munkáért. Megkértem, hogy akkor itt és most számolja össze, mennyit költött az elmúlt években a saját maga képzésére, próbálja kikalkulálni, mikor fog mindez legalább nullszaldósra megtérülni. Aztán ha ezzel megvan, mondjon gyorsan egy árat, és felejtse el, hogy bárkinek is ingyen akarjon dolgozni.

2. Tudatosabb lettem a pénzügyekben

Amikor először találkoztam a leendő cégem leendő könyvelőjével, a „kérdezz bátran bármit” felszólításnál eléggé bután néztem. Azt sem tudtam, hogy mit nem értek, és fogalmam sem volt arról, mire kellene rákérdeznem. Régen egyáltalán nem érdekelt, milyen járulékok vannak, csak az, hogy mennyi a nettóm, amit szépen elkölthetek a hónap végére. Az elmúlt két évben ez drasztikusan megváltozott. Be is zárhatnám a boltot, ha nem figyelném napi szinten a pénzmozgásokat, ha nem tartanám kordában a költéseinket, ha nem gondolkodnék napokon át kockás papír előtt az egyes szolgáltatások árain. Higgyétek el nekem: egy bölcsésznek ez jó nagy önbizalmat ad, úgyhogy már mondom is a következő nagy előnyét a vállalkozói létnek:

3. Magabiztosabb lettem

Ajjaj, ha a közeli barátaim most mesélnének az első fél évemről...

Miközben kifelé mosolyogtam, a nap végén a teljes összeomlás határán, picire zsugorodva bőgtem el nekik a bánatomat.

Semmit nem értettem az egész vállalkozósdiból, tele voltam szakmai kétségekkel, nulla volt az önbizalmam, és a komfortzóna kifejezés értelme csak távoli emlék maradt. PCOS-es nőknek akartam segíteni érintettként, de kiszolgáltatottnak éreztem magam attól, hogy lényegében bárki „belelát a petefészkeimbe”. Ahogy teltek a hónapok, egyre több „sorstárs” keresett meg, és egyre nagyobb sikereket értem el velük, így lassan elkezdett nőni az önbizalmam. Finomodtak a módszerek, újabb és újabb szolgáltatásokat vezettem be, aztán mielőtt megmakkantam volna a napi 16 órányi munkában, sikerült remek munkatársakat találni, akik átvették az edzések egy részét. Elkezdtünk csapattá válni, így újabb szuperképességeket kellett kifejlesztenem magamban:

4. Vezető lettem

Mindig csapatban dolgoztam, de sosem voltam vezetőalkat. Azt hiszem, azért, mert korábban minden ambíciónál fontosabb volt, hogy szeressenek, és elképzelni sem tudtam, hogy egy főnököt szerethetnek a munkatársai... úgy igazán. Ahogy a Libertadban elkerülhetetlenné vált a bővítés, azokat a kollégákat kerestem meg, akiket ismertem az edzőképzésekről. Tudtam, hogy jó emberek és jó edzők, és ez akkor elég volt nekem. Mellettük és általuk lettem vezető. Rájöttem, hogy ha vezetőként is ugyanaz az ember maradok, aki voltam, ha a csapattal együtt építjük tovább a Libertadot, akkor az én szerepem nem a kínos főnökösködés és dirigálás, hanem az, hogy elrendezzük magunkat a szekér előtt, és együtt húzzuk azt tovább.

gina1

5.  Átértelmeztem a munkaidő fogalmát

Mindig is hajlamos voltam arra, hogy sokat dolgozzak, de épp a napokban jöttem rá arra, hogy még soha életemben nem csináltam semmit ennyire koncentráltan és intenzíven. Amíg alkalmazottként 8-10-12 órás munkaidőd van, világos utasítások mentén dolgozol, (és nem egy hajcsár állat a főnököd), addig le tudod tenni a munkát a forgóajtón túl. Vállalkozóként a munkaidő mint olyan, megszűnik létezni. A feladatokat nem megkapom, hanem adják magukat, ha épp nincs, kitalálok újakat, az agyam pedig napi 24 órában a Libertad körül forog. Még a moziban is előkapom a füzetemet, ha eszembe jut valami, és futás közben is újabb ötletek jönnek. Ha ez csak egy munka lenne, ugyanúgy kiéghetnék benne, mint régen.

De mivel szerencsére a hobbim és a hivatásom egy és ugyanaz, a munka legalább annyira feltölt, mint amennyire kimerít.

6. Megtanultam elkülöníteni a barátságot és az üzletet

Néhány – kifejezetten csúnya – csalódás után rájöttem, hogy ezt a két dolgot sosem szabad összekeverni. Ebben sokat segített egy nagyon jó barátnőm, akivel épp a munka hozott össze. Amikor egy félreértésre majdnem ráment a barátságunk, leültetett magával szemben, és megbeszéltük, hogy amikor találkozunk, akkor barátok vagyunk, az üzletet meg írásban egyeztetjük, pont amennyit kell. A mai napig hálás vagyok neki ezért. Tavaly már simán mondtam nemet egy közeli barát céges tanácsadói felkérésére. Tudtam, hogy a köztünk lévő (amúgy mindennapos) kommunikáció heteken belül megőrjítene, ha hivatalos formába öntenénk, és szabadulni akarnék a kötelességgé vált keretek közül. És akkor viszont már látni sem akarnám őt, nemhogy még tanácsokat adni neki. Egyszerűen nincs az a pénz, amiért ma már feladnám a szabadságomat, és kockáztatnék egy barátságot.

7.  Sokkal jobb emberismerő lettem

Mindig rémesen rossz voltam az emberi szándékok felismerésében, és emiatt számos csalódás ért. A korábbi munkáim során keveset foglalkoztam közvetlenül emberekkel, az elmúlt két évben viszont minden munkanapom legalább felét ezzel töltöttem. Ma már a napi személyes konzultációk mellett egyre több üzleti tárgyalásom is van, és talán nem mindig tudom pontosan, mit akar a másik, de határozottan és egyértelműen érzem, hogy jó lesz vele együttműködni, vagy sem. Egyszerűen attól, hogy minőségi időt töltök el nagyon sok emberrel négyszemközt, valahogy kifinomodott a hatodik érzékem.

8. Vállalkozó lettem

Ez a két év egy nagy fejlődéstörténet. Folyamatos tanulás önmagamról. Megtapasztaltam, hogy csupán egy porszem vagyok, ám azt is, hogy felfoghatatlan erő van bennem.

Felismertem, hogy minden egyes nappal többre vagy képes, csak fel kell kelni minden nap, és menni tovább még egy (vagy sok) lépést. A „vállalkozó” szerintem egy gyönyörű, kifejező szó. A vállaidra veszel valamit, amit csak útközben ismersz meg igazán. Vállalod: az ügyedért, magadért, az ügyfeleidért, a munkatársaidért. Nemcsak a te életed fordul fel fenekestül, hanem megváltoztatsz valamit a világban: és ezért vállalod is a felelősséget. Tudjátok, mi a váll-izomzat dolga? Az emelés – elemel, felemel, magasba röpít. Hát, így...

Prónay-Zakar Gina

életmód-tanácsadó, személyi edző

Libertad Stúdió tulajdonosa