-

Ki az, aki roppant szerencsésnek érezheti magát? Az, akinek sosem fáj a feje. Na, az nem én vagyok.

Tudja mindenki a környezetemben, hogy fejfájós vagyok, nehéz is lenne kikerülni. Jó, ha nekem borzalmas az érzés, akkor elmondhatom, hogy nekik sem lehet könnyű.

Mindenkinek megvan a maga fejfájós sztorija, hogyan, mikor, miként jelentkezik a „dög”. Ami engem illet, van legalább három-négy (vagyis öt) ok is, amelyekből kifolyólag rám szokott törni:

A frontok

Először is frontérzékeny vagyok, ha hirtelen felmelegedés érkezik, a melegfronttal együtt kopogtat nálam a fejfájás is. Mindenki örül, hogy süt a nap, én meg hunyorogva szenvedek. Persze nem kímél a hidegfront sem. Van az a szürke felhős hideg fény, ezt festeném a fájdalmamról a pszichiátrián, ha súlyosabbra fordulna a helyzetem.

A menstruáció

Szintén „remek” alkalom a menzeszemet megelőző pár nap egyike is, kiszámíthatóan érkezik a fejfájás, vörös zászlót lengetve vonul be, naptár szerint.

A munka

És hogy véletlenül se unjak bele a fájdalommentes napokba, ha előadást tartok, fontos, hosszan tartó értekezleten veszek részt, vagy bármi más okból nagyon kell összpontosítanom egy egész napon keresztül, borítékolható, hogy aznap hideget eszik a család vacsorára.

Maminak fáj a feje, lóg ki a szikkadt párizsis zsömle a gyerek szájából, amikor hazaér az apja.

Ha sírok

Aztán ott vannak a sírást követő fejfájások, és ugyan ki tagadhatná, hogy van olyan probléma, aminek a megoldása csak egy jó nagy bőgéssel kezelhető. Lehetőleg este, lefekvés előtt, mert így még éjjel is tud hasogatni, plusz reggelre két sminkelhetetlen szem is borítékolható.

Csak úgy

Ó, igen, ott ilyen is van…Időnként egyszer csak megjelenik a ki tudja, most miért, de mégis elkezdett kicsit fájni a fejem esete is.

Azt hiszem, ezen a ponton nincs már senkinek kétsége: igen, én egy amolyan fejfájós ember vagyok.

Jó, de azért senki ne higgye, hogy egy merő fejfájás ennek a szerencsétlennek az élete! Egyrészt én is tudok kicsattanóan jól lenni. Másrészt pedig azokra az esetekre, ha ez mégsem így lenne, mostanra kifejlesztettem egy csomó trükköt. Ezek között olyan is van, ami nemcsak hogy beválik, hanem még egészséges is.

Gyógyszerek, orvosok

Kezdetben azt tettem, amit otthon a szüleimtől is láttam; kapkodtam a Quarelineket. (Régi, szép idők, amikor levélszámra, recept nélkül vásárolgathattuk.) Kitanultam, hogy az Advil Ultra Forte és a Saridon is klassz, de az Algopyrin például az én esetemben olyan, mint halottnak a csók. Azt is tudom, külföldön melyik országban mit kell kérnem, ha voltam olyan hülye, hogy hatféle különböző szájfényt igen, de épp a fejfájás elleni szert nem pakoltam be.

Eljött az idő, amikor tisztába kellett jönnöm vele, hogy sajnálatos módon örökletes hajlamom van a fejfájásra, csak a közvetlen felmenőim közül hárman küzdöttek migrénnel, az apámét pedig pont ugyanazok az okok idézték elő (mínusz a menstruáció). Ja, és plusz én, mert ugye biztosan miattam is fájt a feje eleget…

A migrént egy vizsgálatnál kizárták, de ez nem vigasztalt, mert engem nem az érdekelt, hogy minek nevezzük, hanem az, hogy fáj,  és hogyan lehet megszüntetni.

Aztán egy neurológus rávilágított, hogy az sem tesz ennek a helyzetnek jót, hogy ülőmunkát végzek, és folyton felhúzva tartom a vállam, és persze a munka okozta stressz ellen is tennem kéne valamit.

A kipróbált, nem gyógyszeres megoldások:

1. Sport

Magam is tapasztaltam, hogy ha rendszeresen sportolok, akkor javul a helyzet. Még akkor is, ha tudom, milyen érzés fejfájással futni. Vagy mondjuk egy hosszú lépcsősoron felmenni. Vagy futni a kismotorozó gyerek után. Vagy csak simán a játszótéren loholni a nyomában. Vagy focizni egy hétévessel. (Mire végeztek, a futballt is utálod, nem csak a fájást.)

De a sport, a mozgás jót tesz, főként az olyanok, mint az úszás, a jóga és a futás. Amire persze jobb heteken van idő és akarat, a rosszakon csak részben. Vagy részben sem.

2. Nyaralás

De csak a tisztességes, kéthetes típusú távollét.

3. Terhesség

Annak is az első és utolsó három hónapja. Cserébe a középső háromban úgy fájt, ahogy azelőtt soha.

4. Szerelem (első két hónapja)

Kell magyaráznom? Valószínűleg hasznos lenne, de nem tudom a pontos okát – egyszerűen csak így van. Tapasztalat.

5. Vietnami balzsam

Halánték beken, fél órára ledől, utána minden egy kicsit jobb. Néha sokkal.

A helyzetemet ebben a pillanatban a következőképpen tudnám összefoglalni: a fejem fájt, most éppen nem fáj, de ki tudja, mikor fog fájni legközelebb.

Megtanultam vele együtt élni. És folyamatosan keresem az újabb és újabb megoldásokat. Most például arra készülök, hogy elsajátítom az autogén tréning praktikáit. Ígéretesnek hangzik, sokat várok tőle, és simán lehet, hogy ebben a cikkben foglalkoztam utoljára a fejfájással, mert végre megtalálom a bölcsek kövét, enyém lesz a jackpot, és legközelebb írhatok az autogén tréning csodálatos hatásairól.

Kárpáti Judit