–

Az enyém átlagban havonta jelentkezik kamaszkorom óta (előfordul, hogy két hónapig csönd van, meg olyan időszak is, hogy hetente letaglóz). Három napig tart a fájdalom, elmulasztani nem tudom, csak valamelyest csökkenteni a kínt – igaz, cserébe a gyógyszerektől (mostanában erős fájdalomcsillapító, görcsoldó és émelygés elleni tabletták kombinációja) kába vagyok, és a gyomrom se örül a lehető legnagyobb mennyiségben beszedett piruláknak.

Általában jólesik a hideg vizes borogatás, de van, hogy a melegítőpárnába fúrom inkább a fejem, vagy jógás módszerrel fáslizom körbe a koponyámat. Van, hogy nem bírok feküdni, máskor csak azt bírok, akár 18 órát is átaludva, de erre rendszerint nincs módom – ha véletlenül mégis, mert szombatra esik a roham valamelyik napja, akkor kicsit gyorsabban túljutok rajta. Sokszor a fájdalom hányással jár együtt, nagyon sok hányással, ezért már kerültem kórházba is. Női ágon mindenki fejfájós, a tünetek a klimax után el szoktak múlni. Ebben bízhatok egyelőre, mert ezer éve tudom, gyógymód nincs (még), csak tüneti kezelés több-kevesebb sikerrel.

Hogy miért meséltem el ilyen részletesen, mit élek át egy-egy migrénes roham során? Nem azért, hogy sajnáltassam magam, hanem azért, hogy ezzel is segítsek tisztázni egy fontos félreértést, amely elég gyakori tapasztalatom szerint.

A migrént azok, akik nem tapasztalták még, fejfájásnak hiszik (ami majdnem mindenki számára ismert jelenség) – a migrénest meg sokan nyavalygósnak, aki nem tud uralkodni magán, vagy megúszósnak, aki ürügyként használja a fájdalmat ahhoz, hogy elblicceljen valamilyen feladatot vagy a viccekben a szexet, ugye.

Akinek volt már migrénje, az nem hisz semmit, és nem is viccel vele

A migrén ugyanis nem fejfájás.

Oké, fáj tőle a fejed, de pontosabb talán úgy fogalmazni, hogy azt érzed, egy karalábévájóval farigcsál odabent valaki, esetleg azt, hogy mindjárt szétrobban a koponyád, mint a dinnye az aszfaltra ejtve – bár ezen a téren (ki hogy éli meg) tényleg rengetegféle változat létezik.

Vannak sokan, akiknek a roham látászavarral és/vagy auralátással kezdődik (ezt a tünetet én nem ismerem például). Vagy szédüléssel, zsibbadással, óriási étvággyal, ingerlékenységgel, megváltozott szagérzékeléssel, elviselhetetlennek tűnő hangokkal, és még elviselhetetlenebbnek tűnő emberekkel… A fájdalom pedig csak az érzékenyítő nyitány után csap le. (Van általában finálé is, egy levezető másnaposságszerű érzés, aluszékonysággal, gyengeséggel járó levertség.)

Szóval a migrén nem fejfájás, nem az, amit, mondjuk, akkor érzel, ha náthás vagy lázas vagy, hanem egy jellemzően a fejed egyik oldalát érintő lüktető, görcsös, rohamszerűen rosszabbodó-enyhülő fájdalom.           

Sokat kutatták már, de még mindig az egyik legrejtélyesebb neurológiai betegség, sem a mindenki számára hatékony gyógymódját, sem a pontos okait nem tudjuk. Pedig a Migraine Research Foundation adatai szerint a migrén ott van a világ 20 leggyakoribb, munkaképtelenséget okozó betegségei közt.

Főként a 25-45 év közöttieknél fordul elő, nőknél háromszor gyakrabban, mint férfiaknál

Örökletes: a betegek nagy részének családjában előfordult már.

Kialakulását előidézheti az agy bizonyos területeinek működészavara, értágulat, gyulladás.

A legáltalánosabb elmélet szerint azonban a szerotoninszint változása a ludas benne.

Ha ez a neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag) felszaporodik a vérben, az erek összehúzódnak, majd kitágulnak: ekkor jön a migrén. A roham alatt az agy egyes területein vérszegénység alakul ki, ez okozza az idegrendszeri tüneteket (például zsibbadást, izomgyengeséget, beszédzavart).

Emellett a hormonrendszer változásai is okozhatják a migrénre való hajlamot, (például menstruáció, a klimax vagy hormonális fogamzásgátlók szedése), de ritkán érfejlődési rendellenesség áll a háttérben.

Ami általában közös a betegekben, függetlenül a vélt alapproblémától, az a hiperszenzitivitás, azaz különféle triggerekre (zaj, fény, szag, valamilyen matéria érintése…) való extra érzékenység, amely nem csak a rohamok idején lehet jellemző, tehát a migrénes beteg agya valószínűleg eltérően dolgoz fel bizonyos szenzoros ingereket. A fájdalom szabályozásában szerepet játszó agyi területek kapcsolataiban is lehet eltérés a migrénes és nem migrénes résztvevőknél.

Vannak különböző, képalkotó eljárásokkal is igazolt megfigyelések a migrénes populációval kapcsolatban, de jócskán akadnak fehér foltok a kutatók térképén, különösen az ok-okozati területen.

Sokkal többet tudunk arról, hogy mely tényezők képesek közvetlenül migrénes rohamot kiváltani a meglévő hajlam talaján. Leginkább a betegek megfigyelései nyomán, fejfájásnaplóiból rajzolódik ki, hogy például a vércukorszint leesése (éhség), az aktuális hormonváltozás, a stressz, a fáradtság, a másnaposság, bizonyos élelmiszerek fogyasztása (például alkohol, csokoládé, kávé, sajtok) és a környezeti hatások (hidegfront, ajvé!) aktiválják a meglévő görcshajlamot (amely hajlamnak az oka még nem tisztázott).

Honnan tudom, hogy migrénem van?

A rohamszerűség, a féloldalas, rosszullétekkel kísért fájdalom, az auralátás vagy más érzékeléses tünetek elég markáns megkülönböztetői a betegségnek. Ha mégis bizonytalan valaki, akkor egy neurológiai vizsgálat segít egyértelműsíteni a helyzetet – már csak azért is érdemes kivizsgáltatni magunkat, mert megfelelő gyógyszert szakorvos írhat, a magunkba döntött, recept nélkül kapható fájdalomcsillapítók gyakorta nem használnak a migrénes betegeknek. 

Itt jegyzem meg, hogy az első dolog, amit a neurológus kér-javasol, az a fejfájásnapló, abból ugyanis kiderül, mi mindenre érzékeny valaki, mire érdemes figyelni, ha el akarjuk kerülni a rohamokat (vagy legalábbis ritkítani szeretnénk ezeket.) A fizikális vizsgálatot olykor labor- illetve képalkotó vizsgálat követi, a migrén ugyanis szövődménye is lehet valaminek, például a meszes nyaki ereknek.

A migrén kezelése

Teljesen meggyógyítani nem lehet, akkor sem, ha bizonyos módszerek alkalmazói ezt ígérik. Gyógyszerek azonban vannak, és a tapasztalatom az, hogy többet is ki kell próbálni a neurológussal együttműködve, mire kiderül, melyik a legjobb számunkra. (Én még keresem az igazit, de vannak körülöttem sikersztorik, szóval bizakodó vagyok.)

Léteznek rohamoldó szerek és megelőző gyógyszerek, amelyeket rendszeresen kell szedni.

A mellékhatások miatt akkor szokták a megelőző terápiát alkalmazni, ha a rohamok gyakran jelentkeznek (hetente mondjuk), vagy súlyosak, erős zsibbadással járnak például.

A nem-szteroid gyulladásgátlók (például aszpirin, ibuprofen, diklofenák) enyhébb migrén ellen lehetnek ütősek. A külön migrénre árult készítmények sem elég hatásosak a súlyos migrén kezelésében, ráadásul, ha túl gyakran vagy túl hosszú ideig szedünk nemszteroid gyulladásgátlót, gyomorfekély, gyomorvérzés, esetleg épp a gyógyszer okozta fejfájás alakulhat ki.

A triptánok (no, ők már receptkötelesek) a szerotonin hatását utánzó gyógyszerek, a súlyos migrénesek egy részének beválnak, elég sokba kerülnek, de egy szem is elég belőlük rohamonként – ha szerencsés vagy, és elmúlik tőle a fájdalom. Az ergot alkaloidok kevésbé drágák, de kevésbé hatékonyak a triptánoknál, több mint 60 éve használják ezeket migrén kezelésére amúgy.

A migrén alternatív kezelésével is érdemes próbálkozni, legalábbis fájdalomcsillapítás és megelőzésképpen: izomlazító technikákkal, relaxációval, masszázzsal, akupunktúrával – létezik olyan fülpiercing is, amelyet migréneseknek tesznek be, hallottam róla jókat egy ismerősömtől, én nem próbáltam még, bevallom. (Ha kipróbálom, elmesélem.)

A B2-vitamin, a Q-10 táplálék-kiegészítő, és a magnézium-szulfát szedése is csökkentheti a fejfájás gyakoriságát, sok migrénes szedi ezeket, ha eszembe jut, én is, érdemes kipróbálni, hátha segít (ártani legalább nem árt).

Segítsünk egymásnak: nektek mi vált be, mi segített?

Migrénmentes napokat kívánok mindenkinek szeretettel!

Kurucz Adrienn

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT