„Voltam én már mindenféle lánybúcsún, nem nagyon tudtok már nekem újat mondani” – mondja Krajnyik Cinti, aki megosztja saját tippjeit és tapasztalatait arról, hogyan ne fulladjon katasztrófába a buli.
Milyen tanácsot adnátok a kétségbeesett szerzőnek?
Pihenés, kirándulás, kultúra, helyi specialitások kóstolgatása, piacozás és medencében lebegés – mi kellhet még?
A férfiak nemhogy nem érthették, de sokáig a létezéséről sem tudtak.
Bár hiszünk a női közösségekben, és nevetségesnek találjuk a vádat, hogy a nők folyton rivalizálnak egymással, bizonyos élethelyzetekben tényleg felbukkan ez a mérgező viselkedés.
Te kivel egészítenéd ki a listát aaaaaz izé, ismerősöd tapasztalatai alapján? – Mert, ugye, mi soha, de soha sem csináltunk ilyet...
Szentpétery Zsuzsanna monológjában kevesebb a pátosz, mint a pezsgő, de több a női rafinéria, mint a „Talpra magyar”-ban a ritmus.
„Én felállok, és megyek tovább, mert már nem vívok szélmalomharcot." – Ha az élet téged sok mindenre megtanított, a régi barátok viszont még mindig, tizenöt évvel később is egy helyben toporognak, mi mást lehetne tenni?
Gyönyörű pillanatkép egy több évtizeden átívelő barátságról, egy kapcsolatról, amiben a feleknek már a mozdulataik is összecsiszolódtak. Neked is lesz majd ilyen barátnőd?
Alakult már úgy, hogy kénytelen voltál egy barátnőddel szakítani? Vagy épp téged tett lapátra a legjobbnak hitt barátnőd? Miért fáj jobban hosszú távon egy barát elvesztése, mint egy pasié? Valóban többet elbír egy barátság, mint egy szerelmi kapcsolat? És milyen a „felmelegített káposzta" egy barátság esetében? Izgalmas és fájdalmas kérdések...