A helyzet fokozódik

Talán még emlékeztek, amikor első írásomban arról panaszkodtam, hogy a három gyerekem reggeli iskolába indítása milyen körülmények között zajlik. (Reggelire a lassan lassan felszívódó szénhidrátok helyett, gyorsan felszívódó idegroham a jussom.)

Na. És akkor erre most ideköltözött hozzánk még egy kutya is. Ráadásul én akartam. Meg persze a gyerekeim, akik régóta rimánkodtak már érte, de eddig mindig megkeményítettem a szívemet. Azt mondtam: „majd, egyszer, ha sok pénzünk lesz, és kertes házba költözünk… esetleg.” Azóta sincs sok pénzünk, kertes házunk sem, kutyánk viszont igen.

Amikor megláttam egy kutyaismerősünk Facebook-oldalán Kormos Lujzit, egyszerűen rabul ejtette a szívemet. Magam sem tudom, miért, de úgy éreztem, ő a miénk. Nekünk dogunk van egymással. És tényleg így történt. Várni kellett rá egy kicsit, mert ideiglenes befogadói ivartalaníttatták (a kisfiam szerint avartalanították), és közben derült ki, hogy vemhes volt... Aztán végre találkoztunk, és azóta mindannyian úszunk a boldogságban. Lujzi egy igazi finom lélek, már a WMN szerkesztőségében is járt, remekül viselkedett. Gyalog mentünk át Budára. Naponta háromszor–négyszer járunk sétálni.

Lujzi a WMN szerkesztőségi ülésén

Teljes élet(mód)váltás

Először rendes, vidéki kutyához illő módon, fogalma sem volt arról, miért járunk sétálni. Nem tudta, hogy most kellene pisilnie vagy kakilnia, hiszen a lakásban erre nem lesz lehetősége. Az első napon négy órát töltöttünk el különböző füves területeken (a betonra nem hajlandó pisilni), mire megesett rajtunk a szíve, és végre lekuporodott. Aztán három napig kétségek között tartott bennünket. Ugyan elég jó étvággyal evett, de ennek semmi nyomát nem láttuk a kutyafuttatóban. Végül kiderült, hogy ami bement, annak ki is kell jönnie. Kijött. Nem részletezem. A középső gyerekem hősiesen szedegeti a potyadékot, a többi hallani sem akar erről. Helyettük én szedem föl – egyelőre. Az is megható pillanat volt, amikor séta közben azt mondta szintén a középső, hogy soha nem lehet nekem elég hálás Lujzi miatt, és egész életében erre vágyott, teljesült élete nagy álma.

Szóval nem egészen egy hét alatt gyökeresen átalakult az életünk, áttört a gát, Lujzi hamar rájött, milyen jó neki, amikor három párás tekintetű gyerek simogatja egyszerre.

Én is rájöttem, milyen jó nekem, amikor ez a három gyerek nem egymást zrikálja naphosszat. Szabad idejük nagy részét Lujzival töltik, és veszekedés helyett szeretgetéssel telik a napunk.

A következő évtizedre gondoskodtam a rendszeres napi mozgásomról, intenzív séta formájában. Hogy honnan lesz nekem az eddig is feszített időkeretből napi két-három plusz órám kutyasétáltatásra, azt tényleg nem tudom, de majdcsak megoldom valahogy... Szegény főszerkesztőmet sikerült is kicsit kiakasztanom, amikor az egyik ígért anyaggal csak az utolsó utáni pillanatban készültem el, de… de elkészültem, ez a lényeg.

Mozgás

Sajnos a reggeli órákban nem fogok tudni tornára járni, mert ilyenkor Lujzi tornáztat engem a kutyafuttatóban, ezért át kell gondolnom, hogyan tudom az előírt heti három mozgást teljesíteni, de majdcsak kitalálok valamit… Most például azt, hogy még szombat délelőtt is elmentem a kutyasétáltatás után Spinracingre, baromi jól esett, nem görcsölt be semmim utána, és jó sok kalóriát meg zsírt letekertem magamról. Vicces látni a konkrét számokat, a mérlegre is ráálltam, kevesebbet mutatott, mint az elején. És ez jó.

A hét közepén Gina elég keményen megmozgatott a köredzésen, másnap alig bírtam lábra állni az izomláztól. És nagyon letolt, amiért tíz percet késtem. Igaza van. Erre is ki kellene találnom valamit, hogy ez ne így legyen…

Ötször enni

Ötször! Tényleg, komolyan nem értem, hogy lehet ilyen sokszor enni? És ennyi szénhidrátot! Reggel nekem bőven elég lenne az előírt fele is, és vacsoránál sem kívánom már azt a sokat (30 gramm). Lassan kuszkusz- és bulgurmérgezésem lesz. A NoSalty dietetikusától, Bodon Judittól várok valami remek megoldást, hogy ez ne így legyen (Judit tippjeit arra, hogy miként lehet változatosabbá tenni a diétát ITT olvashatók). Egyébként mindent megeszem, amit csak megkívánok. Tudom, hogy nem ajánlott a szőlő, de egyetlen szemet akkor is engedélyezek magamnak, mert nem ezen múlik a siker. És banánt is ettem már. Igaz, nem egyszerre, hanem az egyik felét tízóraira, a másikat meg ebéd után.

A lelkem

Minden eltelt nappal egyre könnyebb ebben az új rendszerben az élet.

Jövő héten elmegyek Takács Kata kineziológushoz is, ő biztosan sokat segít majd abban, hogy megértsem, miért ragaszkodtam ehhez a sok rossz szokáshoz, ami miatt ennyi fölösleges zsírt halmoztam fel magamon.

Both Gabi

Szerencsére a NoSalty dietetikusának akad jónéhány tippje arra, hogy Gabi mivel dobhatná föl a monoton diétát. Olvasd el Bodon Judit javaslatait ITT!