1. A válás tényét csak akkor közöljétek a gyerekkel, ha már bizonyos. Minden esetben az igazságot kell mondani, természetesen az életkoruknak megfelelő szinten. Mindketten legyetek velük, és lehetőség szerint hétvégére időzítsétek a bejelentést, hogy az elkövetkező napokban kellő támaszt nyújtsatok nekik.

2. Azt is el kell mondanotok, hogy továbbra is ugyanúgy szeretitek őket és nekik semmi felelősségük nincs a válásban. És ugyan nem tudtok már együtt élni, de azért tisztelitek egymást. Ez a kijelentés, csak akkor hangozhat el, ha a gyakorlatban is tudjátok érvényesíteni. Ellenkező esetben hiteltelenek lesztek a gyermekeitek számára, és súlyos traumákat okoztok bennük ezzel.

3. A szülők sokszor saját megnyugtatásuk és bizonytalanságuk eloszlatása érdekében mondják a gyerekeiknek, hogy: „A ti életetekben semmi nem változik majd, mert mi ugyanúgy szeretünk benneteket.” Ennek a mondatnak sajnos csak a második fele igaz. A gyerekek életében minden megváltozik, már semmi nem lesz olyan, mint régen. Ezt ők pontosan érzik, és szoronganak is miatta. Inkább ezt mondjátok: „Most biztosan nektek is nagyon furcsa lesz követni a sok változást, de mi segítünk átvészelni ezt a nehéz időszakot.”

4. A gyermekeidet azokról a dolgokról tájékoztasd, melyek már biztosak. Például: hol és kivel fogtok lakni, az milyen messze lesz a mostani lakhelyetektől, ki viszi és hozza óvodából, iskolából, milyen gyakran fog találkozni a másik szülővel, nagyszülővel, esetleg nagyobb testvérrel…

5. Vonjuk be az új szobájának kialakításába, engedjük meg, hogy azt vigye magával, amit szeretne, ezt semmilyen körülmények között ne akadályozzuk. Kerüljük az: „ezt én vettem, oda nem viheted, csak itt játszhatsz vele, máshol nem” típusú kijelentéseket.

6. A gyerekek kérdezősködni fognak, erre nektek kell válaszolni, nem a barátnőnek, nagymamának, rokonnak. A válaszok rövidek legyenek, az életkoruknak megfelelőek, ne terheljétek őket több információval, mint amennyit tudni szeretnének. Sok szülő büszkén újságolja, hogy ő bizony a válás minden részletébe beavatja a gyermekét. Ez szükségtelen, sőt: kifejezetten káros a gyermeked egészséges lelki fejlődésére nézve.

7. Semmilyen körülmények között ne kényszerítsétek döntési helyzetbe a gyerekeket, ha még nem érték el azt az életkort, amikor már maguk is dönthetnek. A véleményüket kikérhetitek bizonyos hétköznapi rutinokat érintő kérdésekben, például: mikor szeretnének a nagymamához menni, stb… de ennek ne legyen különösebb súlya.

8. Váláskor ne a gyereked legyen a bizalmasod! Merj segítséget kérni, ha erre van szükséged, de neked kell támaszt nyújtani a gyerekednek, és nem fordítva!

9. A gyermekeid életében a keretek – még ha újak is – rendkívül fontosak, ettől érzik biztonságban magukat. Ennek legfontosabb eleme, hogy legyen egy állandó otthonuk. Egyáltalán nem javasolt az egyik héten az egyik, majd a következő héten a másik szülőnél való elhelyezés.

10. A gyereked soha nem lehet eszköz az egymás elleni harc során. Nem használhatod a másik szenvedésének fokozására, érzelmi zsarolására vagy épp a lakásprobléma megoldására. Súlyos hiba őket demonstratív célokra használni, például a segítségükkel kiüríteni a közös lakást, netalántán a másik szülő személyes dolgait az utcára rakni…

11. A láthatásra mindig érdemes felkészíteni a gyereket! Természetesen nem úgy, hogy a másik szülőt illetlen jelzőkkel minősíted, esetleg a körülményeit kritizálod. Ehelyett igyekezz fenntartani benne egy pozitív képet a másik félről, és csökkenteni a bűntudatát, ha el kell válnia tőled néhány napra. Rengeteg múlik azon: megengeded-e neki, hogy máshol is jól érezze magát!

12. Ameddig lehet, ne vond be a gyerekedet az új, vagy épp kialakulóban lévő kapcsolatodba, ez újabb érzelmi megterhelés számára, még akkor is, ha a látszat másról árulkodik. Sokszor nagyon lojálisak a gyerekek a szüleikhez, de belül egészen mást éreznek.

13. Igyekezz a volt partnereddel olyan kapcsolatot kialakítani, amelyben mindig, minden körülmények között tudtok a közös gyermekeiteket érintő kérdésekben kommunikálni. Ez az elengedhetetlen feltétele annak, hogy a gyermekeitek bízzanak bennetek és érezzék: mindkettőtök számára egyformán fontosak. Kerülni kellene az üzengetést, a „mondd meg apádnak, hogy”… „a még azt sem tudja mikor lesz a szülői értekezlet” jellegű kijelentéseket.

14. Nehéz a válásra felkészíteni egy gyereket, főképp azért, mert rendszerint magad sem tudod, mit is vállalsz ezzel, csak reméled a jobbat. A gyerekek rugalmasak, alkalmazkodásra készek, ha tudják, mihez kell alkalmazkodni, de nagyon nehezen viselik a bizonytalanságot, a szüleik közötti feszültséget és az értelmetlen intrikákat.

15. Az óvodás, kisiskolás gyerekekkel olvassatok olyan meséket, amelyek a válással foglalkoznak. Az együtt átélt mese észrevétlenül is elindítja köztetek a párbeszédet. Ebben a légkörben sokkal nagyobb nyíltsággal beszélhettek azokról a kérdésekről is, melyeket néha magatoktól sem mertetek megkérdezni.

 

Szalánczi Kriszta

klinikai szakpszichológus

Ha érdekel ez a téma, akkor ne hagyd ki a gyerekközpontú válásról szóló további fontos és hasznos írásainkat. Ezeket megtalálod ITT és ITT.

Válással kapcsolatos mesekönyvekről olvashatsz  ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/travelview