Mindenkinek jár egy ölelés
Mi történik akkor, ha a legjobb barátnőddel (és még két szőke nővel, akiket szintén imádsz) nekivágsz a balatonfüredi kikötőnek? Persze, nem elhanyagolható tény, hogy van nálatok textilfesték, egy-egy fehér póló, egy kisebb tábla és filc. Meg legalább négyzsáknyi szeretet, amiből bárkinek szívesen adtok.
Segítek a rejtvény megfejtésében: ingyen ölelés mindenkinek. Az egész mozgalom Juan Mann fejéből pattant ki pár évvel ezelőtt. Mikor az ausztrál férfi élete a feje tetejére állt, hazarepült Sydneybe a brit fővárosból, és szomorúan konstatálta, hogy csak problémái vannak, de nincs senkije, aki megvigasztalná. A reptéren annyi boldog embert látott, akik tárt karokkal, mosolyogva várták szeretteiket, hogy ez benne is megmozgatott valamit. Szüksége volt valakire, akivel ő is mosolyoghat, akit megölelhet. Így fogta magát, készített egy „free hug” feliratú táblát, és kiállt Sydney legforgalmasabb utcájára. Nem telt el 15 perc, és egy hölgy elmesélte neki, hogy aznap halt meg a kutyája, ráadásul a lánya pont egy évvel azelőtt szenvedett autóbalesetet, így neki is hatalmas szüksége van az ölelésre. Valahogy így kezdődött az egész…
Aztán egyre többen próbálták ki világszerte ezt az akciót. Csakhogy egy kis szeretet csempésszenek az arra járók napjába, és mosolyt csaljanak az arcukra. Csupa apróság, amelyektől annyi minden megváltozhat. Az ölelés ingyen van!
Most pedig a mi történetünk: négy „unatkozó” fiatal a Balaton-parton rossz idő esetén mit tud kitalálni? Hát... ezt. Igazából már otthon megrajzoltuk a pólókat és megírtuk a táblákat, tehát tudatosan készültünk rá, hogy mi igenis szeretnénk vadidegeneket ölelgetni. Aztán elérkezett a vasárnap, tényleg borongós volt az idő, jól fel is öltöztünk, majd felültünk a füredi vonatra, de akkor már kicsit tartottunk az egésztől. Egyikünk sem tudta, milyen lesz az akció kimenetele, egyáltalán: megölelnek-e bennünket? Egyre nőtt bennünk a félsz, csökkent a bátorság, azt sem tudtuk, hol akarjuk csinálni. Végül a kikötő bizonyult a legjobb helynek; sok ember megfordul, csak lesz valaki, aki vevő az ilyesmire. És voltak, de még mennyien! A valódi akció messze felülmúlta az elképzelésemet.
5 dolog, amit a „free hug” mozgalom adott nekem
1. Megtanultam, hogy a „jobb adni, mint kapni”, közhelynek közhely, ám nem mondható mindig igaznak. Hallottam már sokfelől, hogy az önkéntesek a legönzőbb emberek a világon. Ha mondhatom magunkat önkéntesnek, akkor ezt aláírom. Vártuk a mosolyt az emberektől. Szükségünk volt rá. Kaptunk is, jó sokat. Szóval kapni is baromi jó érzés volt. Egy kicsit felvirágzott a kikötő. A képeket visszanézve elfogulatlanul mondhatom, hogy tényleg mindenki vigyorgott, és ha csak két pillanatra is, de felhőtlenül boldognak tűnt.
2. Beigazolódott, hogy kisgyerekekkel bármit el lehet adni. De tényleg. A morcos nagymamák és a mediterrán macsók kedvence is egyaránt kis csapatunk legfiatalabb tagja volt.
3. Gyakoroltam az angoltudásomat egy kicsikét. Sőt, a németet is megcsillogtattam pár szó erejéig.
4. Rájöttem, hogy igencsak van még mit tanulniuk a magyar embereknek. Viszont annak örülök, hogy csak egyvalaki mondta azt: nem ér rá, mert siet. Mások ránk tudták szánni azt a fél percet. Tudom, nem lehet mindenkiből kicsikarni, hogy megöleljen egy totál idegent, de azért egy halvány mosolyt viszonozhattak volna. A külföldiek egyébként sokkal hamarabb odajöttek hozzánk. Volt, aki elmesélte, hogy ez az ingyen ölelés akció Olaszországban nagy érdeklődésnek örvend, és sokan csinálják.
5. Visszatért az emberekbe vetett hitem. Mégiscsak bujkál szeretet, mosoly, egy-két kedves szó mindenkiben. A kezdeti nehézségek ellenére mindegyikből jócskán jutott nekünk. Hiszem, hogy ez nemcsak számunkra adott pozitív löketet, hanem mindenki másnak is, aki jókor volt jó helyen.
Összességében felemelő élmény volt látni, hogy mi is megmozgattunk a körülöttünk járó-kelő járókelőkben valamit. Néha egy-egy pár elment mellettünk, akik minket ugyan nem öleltek meg, de ránk mosolyogtak... és megölelték egymást. Vagy néhány méter után visszafordultak, és mégiscsak kaptak ölelést tőlünk. Szóval ajánlom mindenkinek, hogy: ha ő maga nem is áll ki az utcára idegeneket ölelgetni, de lát valakit „free hug” feliratú táblával, bátran ölelje meg!
Deli Csenge