A narcisztikus vezetők jobban ellenzik a home office-t, derült ki egy hatéves kutatásból

–

Mostanában szinte mindenre rásütjük, hogy narcisztikus – az exünkre, a főnökünkre, egy Instagram-influenszerre, miközben a mögötte álló jelenség ennél sokkal árnyaltabb: a narcisztikus vonások valójában szinte mindannyiunkban jelen vannak, néhol még hasznosak is lehetnek – erre korábban Sebők Franciska pszichológus is rámutatott ebben a cikkben. Érdemes tehát óvatosan bánni a címkével akkor is, amikor egy friss kutatás statisztikai összefüggést talált a narcisztikus vonások és a rugalmas munkavégzés elutasítása között.

A kutatást a Pennsylvaniai Egyetem Wharton Schooljának három szervezetpszichológiai kutatója, Marissa Shandell, Courtney Elliott és Adam Grant végezte. Hat éven át három különálló vizsgálatban összesen több mint ezer vállalatvezető, középvezető és csoportvezető részvételével elemezték, milyen kapcsolat van a vezetők személyisége és a home office-ról alkotott véleményük között.

Több fordulós kutatás

• Az első kutatásban 259, a Fortune 500-as listán szereplő vállalat vezérigazgatóját vizsgálták. A korábbi pszichológiai kutatásokban használt mutatók – például mekkora helyet foglal el a vezérigazgató fotója az éves jelentésben, milyen nagy az aláírása, illetve mennyivel magasabb a fizetése a második legjobban kereső vezetőénél – alapján becsülték meg a narcizmus mértékét. Ezt követően elemezték, hogyan nyilatkoztak a vezetők a távmunkáról.
• A második vizsgálatban a kutatók 359 vezetőt kérdeztek meg arról, hogyan gondolkodnak a távoli munkavégzésről, közben különböző személyiségjegyeiket is felmérték. A résztvevők egy olyan kérdőívet is kitöltöttek, amely a narcizmuson kívül a machiavellizmust – vagyis mások manipulálására való hajlamot – és a pszichopátiához köthető jellemzőket vizsgálta. Emellett azt is mérték, mennyire fontos számukra a hatalom és a státusz, illetve mennyire bíznak abban, hogy a dolgozók otthonról is megfelelően végzik a munkájukat.
• A harmadik vizsgálatban 546 vezető vett részt egy kísérletben. A résztvevőket véletlenszerűen két csoportba osztották: az egyik csoport tagjait előzetesen olyan szövegekkel szembesítették, amelyek a narcisztikus vezetői jellemzőket – például a rendkívüli önbizalmat, az erős egyéni ambíciókat és azt a gondolatot, hogy a sikeres vezetők a saját ösztöneikre támaszkodnak – hangsúlyozták. Ezután a résztvevőknek a munkavégzés helyéről kellett véleményt formálniuk.

Az eredmények minden esetben ugyanabba az irányba mutattak: minél erősebbek voltak egy vezető narcisztikus vonásai, annál inkább ellenezte a home office-t. A kutatók szerint ennek oka, hogy

az ilyen vezetők számára különösen fontos a hatalom, a láthatóság és a státusz, amelyet nehezebb megélni, ha a munkatársak többsége nem az irodában dolgozik.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden irodába visszarendelő vezető narcisztikus lenne. A személyes jelenlét mellett számos jogos érv szólhat: könnyebb az új dolgozók betanítása, egyszerűbb az együttműködés, gyorsabb a problémamegoldás, és bizonyos munkakörökben valóban hatékonyabb lehet a személyes jelenlét.

De igazuk van?

A kérdés ugyanakkor évek óta megosztja a munka világát. A koronavírus-járvány után több nagyvállalat – köztük a Tesla és a JP Morgan – szigorúan visszarendelte dolgozóit az irodába. Eközben sok országban továbbra is széles körben elterjedt maradt a hibrid munkavégzés: az Egyesült Államokban a dolgozók közel negyede legalább részben otthonról dolgozik, Nagy-Britanniában a munkavállalók mintegy 28 százaléka, Ausztráliában pedig több mint egyharmaduk rendszeresen home office-ban végzi a munkáját.

A szélesebb tudományos bizonyítékok sem támasztják alá egyértelműen, hogy a teljes irodai jelenlét jobb eredményeket hozna. Egy kínai vállalatnál végzett, véletlenszerűen kialakított kísérlet szerint

azok a dolgozók, akik heti két napot otthonról dolgoztak, ugyanolyan produktívak voltak, mint azok, akik minden nap bejártak. Viszont elégedettebbek voltak a munkájukkal, jobb munka–magánélet egyensúlyról számoltak be, és harmadával kisebb eséllyel mondtak fel.

Egy 2024-es amerikai kutatás arra jutott, hogy a kötelező irodába visszatérést bevezető nagyvállalatok pénzügyi teljesítménye nem javult számottevően, ugyanakkor a dolgozók elégedettsége csökkent. Egy másik, 2025-ös nemzetközi felmérésben pedig a 26 ezer megkérdezett munkavállaló 70 százaléka fontosnak nevezte a munkavégzés helyének rugalmasságát, és először fordult elő, hogy a munka és a magánélet egyensúlya még a fizetésnél is fontosabb szempontnak bizonyult.

Nagy Andi