Paradicsomi metál: Egy görög ortodox pap lett az év egyik legváratlanabb zenei szenzációja
Bár egyháza sátáninak tartja az elektromos gitárt, a görög Dionysios Tabakis atya szerint azt is Isten teremtette. Az ortodox keresztény pap saját értelmezése szerint paradicsomi metált játszik, amelyben bizánci egyházi énekek, doom metal, techno, dubstep, rap és karácsonyi dallamok keverednek, rapszövegeihez pedig az interneten keres szlengkifejezéseket. Az 53 éves návplioi pap otthon, filléres felszereléssel készített albumát idén a Pitchfork zenei magazin is méltatta, sőt, még a Daft Punk és Aphex Twin lemezeinél is magasabb pontszámot kapott – számol be a Guardian. Hírszemle.
–
A görög ortodox keresztény egyház hagyományosan bizalmatlan a világi hangszerekkel szemben. Az elektromos gitárt sokan ma is az ördög hangszerének tartják. Dionysios Tabakis szerint ez félreértés. „A gitárt is Isten teremtette. Az ördög nem tud alkotni, csak Isten” – vallja.
Tabakis 1972-ben született Pireusz kikötővárosban, szegény családban – annyira nehéz körülmények között, hogy szülei állítólag kétszer is megpróbálták elvetetni, de egyik alkalommal „sem jött össze”. Pireusz tele volt olyan görögökkel, akik az 1922-es szmirnai tragédia elől menekültek, köztük nagyapja is. Tabakis szerint ez a bizánci-görög örökség máig áthatja őt. „Innen származom, benne van a DNS-emben” – mondta.
A zene is a kulturális gyökereihez való kapcsolódás eszközévé vált. Már általános iskolás korában megismertette vele a bizánci zenét a helyi plébánia papsága, azóta pedig önszorgalomból megtanult játszani számos ritka bizánci hangszeren – köztük a bendzsószerű cümbüşön, a kabak kemane nevű térdhegedűn, a hosszú nyakú yaylı tanbur lanton, a zurna sípon, a ney fuvolán és különféle líratípusokon. Szívesen mutatja be a birtokában lévő tizenöt féle neyfuvola közötti különbségeket egy hatalmas Szűz Mária-kép alatt felállítva őket.
Négy éve fia mutatta meg neki a zenei produceri programok használatát, a szomszédja pedig gitározni tanította. Innentől kezdve már csak kíváncsiság kellett. Énekesét, a 23 éves Evgenia Simela Armenit a templomban ismerte meg, aki egyetemi kollégiumi lakásában saját telefonjával rögzítette a vokálokat.
Tabakis éveken át töltögette fel saját szerzeményeit a YouTube-ra, minden különösebb terv nélkül. Alig négyezren követték, de egy alternatív görög lemezkiadó alapítója, Nikolas Rafael rábukkant a zenéjére. Rafael szerint a mai zenészek legtöbbje „egy másolat másolatának másolata”, Tabakis viszont semmilyen kategóriába nem illik bele, éppen ezért azonnal felvette vele a kapcsolatot.
Paradicsomi metál
Az áprilisban megjelent Paradise Metal című album a bizánci zene, az ortodox kereszténység, a heavy metal, a rap és a techno ötvözete. A dalok nagy részében visszhangzó, éneklésszerű szövegmondás hallható, és váratlan fordulatok is akadnak bőven. A Techno in a Monastery című dal például egy lelkes „Are you ready?” felkiáltással indul, mielőtt az elektronikus ütemekre épülő liturgikus kántálás veszi át a főszerepet.
Tabakis azt mondja, szeret kísérletezni és felfedezni – ehhez idézi Jannisz Ritszosz görög költő egyik sorát is arról, hogy ő sosem a nagy házakra volt féltékeny, hanem a nagy ablakokra; szerinte minden hangszer egy ilyen ablak, amin át az univerzum, az ég egy darabkája látható. A metál szó etimológiáját is szívesen fejtegeti: szerinte a görög „metalláó” igéből ered, ami annyit tesz: bányászni, felfedezni.
Hátterét tekintve meglepő lehet, de Tabakis nem akar megtéríteni. A raphez sem azért nyúlt, hogy vallási üzeneteket sulykoljon, hanem hogy közelebb kerüljön a fiatalok nyelvéhez.
„Nehéz volt rímeket találnom, online kellett hozzá szlenget keresnem. Minden tőlem telhetőt megtettem”
– idézte fel a pap, akinek három gyermeke közül egyik sem különösebben vallásos, de ezt soha nem próbálta megváltoztatni. Úgy véli, a hitet nem lehet erőltetni.
A papi hivatás marad az első
Bár az albuma váratlan sikert aratott, Tabakisnak esze ágában sincs feladni papi szolgálatát. Feleségével 32 éve házasok, minden évben elzarándokol az Athosz-hegy kolostoraiba, és sokkal inkább vonzzák a visszahúzódó szerzetesek, mint a hírnév. A megjelenés után rengeteg interjúra hívták, de a legtöbbet visszautasította, mert attól tartott, hogy hülyét akarnak csinálni belőle a tévében. A koncertek gondolata is zavarba hozza.
„Olyan érzés, mintha kivennének egy halat a vízből, hogy megsétáltassák, és szívjon egy kis friss levegőt”
– fogalmazott. Hozzátette, hogyha mégis színpadra áll, annak egyetlen oka lehet: „Ha örömet szerez az embereknek, akkor benne vagyok.”
Kiemelt kép: Heta Crimes, Unsplash/Peter Herrmann
Glow
Glow