Sándor Anna: Nem lettünk kormánypárti újságírók, és ehhez jobb, ha hozzászoksz
Miután Orbán a Vadhajtásokat nevezte meg az egyik legfőbb igeforrásának – ezzel a hűséges táborából is többeket kiakasztva –, azt fejtegette Dopemannek, hogyan lett az eddig „ellenzéki” sajtóból „kormánypárti”. Pár nappal később Pócs János mondta egy telexes kollégának, hogy „kormánypárti újságírónak” tartja. Személy szerint örülök, hogy Orbán és Pócs (is) egyre biztosabban tehetők múlt időbe az országos közéleti porondon, annál viszont meg kell állni, hogyan próbálják folytatni a rombolást, amit az elmúlt 16 évben a fejekben végeztek.
Többen megfogalmazták már, hogy most fejeződhet be 36 év után a rendszerváltás azzal, hogy tudatos és felelős állampolgárként új, demokratikus, előremutató alapokra helyezzük az intézményeinket. Ennek része kell legyen, hogy azt is újra/végre megtanulják tömegek, mi az újságíró feladata, és mi nem. Sándor Anna felelős szerkesztő publicisztikája
–
Alig pár nappal az új kormány felállása után mi is szemlézünk olyan hírt, ami a Tiszának minimum kényelmetlen. A kommentek között visszatérő reakció volt: hogy képzeljük, hogy támadjuk az új kormányt, netán oldalt váltottunk?! Pedig csak a dolgunkat végeztük, a hír a mi témáinkat is érintette.
Nincs új a nap alatt: a 2022-es választási kampányban is nagy felhördülés követte, amikor egy-egy szabad, kormányzati befolyástól független napilap az ellenzéki összefogásnak káros híreket vagy oknyomozó anyagokat jelentetett meg. Felháborodott olvasói levelek érkeztek a szerkesztőségekbe, amikben számon kérték az újságírókat, miért gátolják az Orbán-rendszer leváltását, kinek áll ez érdekében, elárulják az ügyet.
Ha valakinek valami akkor érdekében állt, akkor az az Orbán-kormány volt, hogy
a hírfogyasztó választók minél egyszerűbben, kétkapcsolós „barát vagy ellenség” módon gondolkodjanak a sajtóról is – és ami fontos: hogy pártszimpátiától és oldalaktól függetlenül így gondolkodjanak róla.
Hiszen valamit/valakit hiteltelennek beállítani kisebb energia és hatékonyabb, mint tételesen cáfolni a tartalmait, ad hominem (támadni a személyt), ugyebár. (Az új kormány tesztje éppen élesben zajlik, hogy az ígéreteinek megfelelően a sajtó tekintetében is képes-e az elődjénél konstruktívabban teljesíteni – valódi választ majd az idő hoz.)
A helyzet az, magyarázták akkor a kollégák cikkekben és podcastokban, hogy
az újságíró nem dönthet aszerint, hogy milyen politikai erőnek lesz hasznos vagy káros a tudomására jutott, majd a kötelező ellenőrző körök után nyilvánosságra hozott információ.
A sajtó ugyanis nem propagandaeszköz – akkor sem, ha a története folyamán a politikai/ hatalmi szereplők újra és újra megpróbálják erővel azzá silányítani (D. Tóth Kriszta egy mondatát ajánlom a Tények beszántásáról). Az ennek való kitartó és sikeres ellenállás egyik nemzetközileg elismert, történelmi példájává éppen a magyar független sajtó vált az elmúlt 16 évben – erre nyugodtan lehetünk nagyon büszkék: a sajtómunkások is, és az olvasók/hallgatók/nézők is, akik figyelmükkel és egyre többen a pénzükkel is támogatták a szabad, piaci működés feltételeit.
A sajtó legfőbb feladata nagyon egyszerűen és tisztán: a mindenkori hatalom ellenőrzése és a tájékoztatás.
Az a feladata, hogy ellenőrizze, hogyan dolgoznak az állampolgároktól felhatalmazást kapott politikusok, a közpénzen működtetett állami intézmények és egyéb szektorok. Azaz annak járjon utána, hogy amire egy adott értesülés vonatkozik, az:
-
igaz vagy sem,
-
törvényes vagy sem,
-
emberi és társadalmi jogokat, normákat, értékeket, morált sért vagy sem, stb.
A Fidesz tudatosan erősítette fel azt a több évtizedes folyamatot, amivel mélyen beleivódott a nyelvünkbe és a gondolkodásunkba, hogy „kormánypárti” vagy „ellenzéki” egy újságíró, miközben ezek a kifejezések torzítanak és akadályozzák a tisztánlátásunkat. Van az a frappáns bonmot, hogy a sajtó mindig ellenzékben van – de ez is pontatlan így. A sajtónak ugyanis világnézettől függetlenül (erre még visszatérek) folyamatosan kritikusnak és ellenőrzőnek kell lennie a teljes politikusi és hatalmi gárdával szemben, mert:
A sajtómunkás az állampolgárokat képviseli a hatalommal szemben
Szerintem téved, aki azt gondolja, hogy négyévente vezetőket választunk.
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
Kiemelt kép: Getty Images/erhui1979, Trifonenko, Unsplash/Universtock
Glow
Glow