Az a „jól megérdemelt” pohár bor: mit nem látunk a középkorú nők ivási szokásai mögött?

–

A Psychology & Health-ben publikált kutatás 50 nővel készült interjúk alapján vizsgálta, hogy a nők hogyan gondolkodnak saját alkoholfogyasztásukról. Az új-zélandi nők mintegy 70 százaléka fogyaszt alkoholt, sokan alkalmanként három vagy több italt is elfogyasztottak. A 35–54 évesek körében jelentős arányban fordulnak elő nagyivók: 16–18 százalék havonta legalább egyszer hat vagy több italt iszik egy alkalommal, 5–10 százalék pedig heti rendszerességgel.

Bár a nők tisztában voltak az alkohol azonnali hatásaival – az alvásromlással, fáradtsággal, testsúlyváltozással –, a hosszú távú egészségügyi kockázatok sokkal ritkábban jelentek meg a gondolkodásukban. Pedig az alkohol legalább hétféle daganattípussal hozható összefüggésbe, köztük az emlő-, a vastagbél-, a szájüregi és a torokrákkal. Már napi egy ital is növeli a kockázatot, amely minden további fogyasztással tovább emelkedik. 

Amikor mégis szóba került a rák kockázata, többen lehetséges utólagos bűntudatról számoltak be: úgy vélték, csak akkor éreznék súlyosnak a problémát, ha már bekövetkezett volna a betegség.

A kutatás rávilágít arra is, hogy a középkorú nők élethelyzete erős nyomást jelent. A „modern, független nő” szerepe megköveteli, a karriert, a család menedzselését, az egészséges életmód fenntartását és a megfelelő külsőt is.

Ebben a folyamatos önmenedzselésben az alkohol sokszor jutalomként jelenik meg: egy eszköz a feszültség oldására.

Az új-zélandi kutatás résztvevőinek többsége felelős ivónak tartotta magát akkor is, ha rendszeresen nagyobb mennyiséget fogyasztott. Sokszor hangsúlyozták az egyensúlyt: az alkoholt egészséges étrenddel, mozgással, stresszkezeléssel és akár egészségkövető alkalmazások használatával ellensúlyozták. Valamint azt is kiemelték, hogy amíg úgy érzik, nem veszítik el a kontrollt, csak jól érzik magukat az alkoholtól, akkor az nem probléma.

A „wine mom”–jelenség veszélyeiről korábban Kaló Zsuzsa addiktív viselkedésekkel foglalkozó pszichológust Fiala Borcsa kérdezte. Wilson Luca pedig ebben a cikkben arról ír, hogy a női szerfüggés akkora szégyen, hogy sokszor rejtve marad.

A felelős ivás illúziója

A kutatók szerint azonban

a felelős ivás narratívája részben elfedi a problémát.

Ez a szemlélet összhangban áll az alkoholipar és a közegészségügyi kampányok üzenetével, amelyek az egyéni felelősségre helyezik a hangsúlyt, miközben azt sugallják, létezik biztonságos mennyiség. A valóságban azonban az alkohol erősen beágyazott a társadalmi normákba: jelen van a kikapcsolódás, az ünneplés és a stresszkezelés kultúrájában is, sőt, marketingje is a jutalomként való alkalmazására épít.

A szakértők szerint ezért nemcsak az egyéni tudatosság erősítésére van szükség, hanem rendszerszintű beavatkozásokra is – például szigorúbb reklámszabályozásra, magasabb árakra és az elérhetőség korlátozására. Ugyanakkor legalább ennyire fontos lenne a nők mindennapi terheinek csökkentése is, hogy feszültségoldásként egy pohár bor ne váljon automatikus válasszá a túlterheltségre.

Nagy Andi