Mózes Zsófi: Mit kíván a magyar nő? – Nyílt levél a Tisza Párt vezette leendő kormányhoz

–

Bár a Tisza Párt programjában több, az alábbiakban is megjelenő elv szerepel, és nyilvánosan is kiálltak a bántalmazott nők mellett a korábbi kormányzati gyakorlattal szemben, megkerülhetetlen azoknak az alapoknak a rögzítése, amelyek egy demokratikus kormányzati működés kiindulópontját jelentik.

1. A testi autonómia alapjog

A nőknek joguk van szabadon, külső befolyástól mentesen dönteni reprodukciós kérdésekben, ez az önrendelkezés pedig nem ideológiai álláspont, hanem alapvető emberi jog. Magyarországon a terhességmegszakítás jogilag elérhető ugyan, de az elmúlt években olyan intézkedések jelentek meg, mint a magzati szívhang kötelező meghallgatása, amelyek nem pusztán tájékoztatási célt szolgálnak, hanem érzelmi és adminisztratív nyomást helyeznek a nőkre a döntési folyamat során. A WHO álláspontja szerint a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés korlátozása közvetlen egészségügyi kockázatokat és társadalmi egyenlőtlenségeket eredményez. Ebben a kontextusban nem kerülhető meg az sem, hogy az esemény utáni tabletta vény nélkül elérhető legyen, hiszen ebben az esetben az idő nem elvi kérdés, hanem konkrét egészségügyi következményekkel járó tényező.

2. A biztonsághoz való jog alapvető emberi jog

Magyarországon a nők több mint fele él át párkapcsolati erőszakot élete során, ami önmagában is jelzi, hogy nem elszigetelt esetekről, hanem tömeges, rendszerszintű problémáról van szó. Az Európai Unió adatai szerint az ilyen esetek jelentős része rejtve marad, mert

az áldozatok többsége nem jut el intézményi segítséghez, ami annak a tapasztalatnak a következménye, hogy a rendszer nem nyújt valódi védelmet.

Ebben a helyzetben az állam felelőssége nem merülhet ki jogszabályok deklarálásában. Olyan működő rendszert kell létrehozni, amelyben a segítséget kérő nők tényleges támogatást kapnak – ehhez képzett és érzékeny hatóságokra, felkészült igazságszolgáltatásra és stabil, megfelelően finanszírozott áldozatsegítő hálózatra van szükség. Ennek alapvető része, hogy a családon belüli és párkapcsolati erőszakkal kapcsolatos képzés kötelező és rendszeres legyen a rendőrök, bírók és orvosok számára is, hiszen az első intézményi találkozások során dől el, hogy az áldozat biztonságba kerül-e, vagy visszacsúszik a kiszolgáltatottságba. Mindezek mellett

elengedhetetlen Magyarország részéről az Isztambuli Egyezmény ratifikálása, a nemzetközi minimumstandardok rögzítése a nők elleni erőszak megelőzésére és kezelésére.

3. A betegjogok a nőknek is járnak

A szülészeti és nőgyógyászati ellátás minősége nemcsak szakmai kérdés, hanem alapvető emberi jogi kérdés is, mégis sok nő számára ma Magyarországon nem biztonságos, hanem kiszolgáltatott élmény. Civil szervezetek és szakmai anyagok évek óta dokumentálják a tájékoztatás hiányát, a beleegyezés nélküli beavatkozásokat, valamint azokat a helyzeteket, amikor a páciensek nem valódi döntéshozóként, hanem alárendelt szereplőként jelennek meg az ellátás során. 

A WHO egyértelműen kimondja, hogy a tiszteletteljes anyasági ellátás nem választható többlet, hanem az egészségügyi rendszer alapvető része, amely magában foglalja a tájékozott beleegyezést, az emberi méltóság tiszteletben tartását és a fizikai-pszichés biztonság garantálását. Az ezen a területen tapasztalható problémák nem egyedi, elszigetelt esetek, hanem intézményi működésből fakadnak, ezért a változás sem érhető el pusztán kommunikációval: rendszerszintű szemléletváltásra, valamint a döntéshozók, egészségügyi szakemberek és civil szervezetek közötti érdemi együttműködésre van szükség.

4. Az oktatás nem lehet tabusított

Az oktatás meghatározza, hogyan alakulnak a nemi szerepek, a kapcsolati minták és a személyes határok egy társadalomban. Az UNESCO szerint az átfogó szexuális és kapcsolati nevelés bizonyítottan csökkenti az erőszak és a nem kívánt terhességek kockázatát. Magyarországon ennek ellenére az elmúlt években politikai döntések következtében gyakorlatilag ellehetetlenült és az iskolai rendszerből kiszorult az átfogó, életkornak megfelelő szexuális felvilágosítás: 2021-ben a „gyermekvédelmi” törvénycsomag olyan korlátozásokat vezetett be, amelyek a szexuális edukáció iskolai megjelenését erősen beszűkítették, és a témát lényegében csak államilag meghatározott keretek között engedik kezelni. 

Ennek következménye, hogy sok fiatal ma nem jut hozzá alapvető, hiteles információkhoz a beleegyezésről, a határokról és a saját biztonságáról – ez pedig nem csökkenti, hanem fenntartja a kiszolgáltatottságot.

Az oktatásban ezért ismét biztosítani kell az életkornak megfelelő, tudományos alapú szexuális és kapcsolati nevelést.

5. Az alapellátás nem kiváltság

A menstruációs szegénység és a fogamzásgátláshoz való hozzáférés egyenlőtlenségei Magyarországon is valós problémát jelentenek, amelyek közvetlenül hatnak a nők egészségére, biztonságára és társadalmi helyzetére. A menstruációs higiéniai termékek áfája Magyarországon az egyik legmagasabb Európában, ami érdemben megnehezíti ezekhez az alapvető mindennapi eszközökhöz való hozzáférést. Az UNICEF szerint a menstruációs higiénia hiánya világszerte és Európában is egészségügyi, oktatási és egyenlőségi kérdés, amely a méltósághoz való jog része. Az ezekhez kapcsolódó termékek és szolgáltatások nem kezelhetők piaci kiváltságként, mert alapvető szükségletekhez kötődnek.

6. A munka nem lehet láthatatlan

A nők Magyarországon jelentősen több fizetetlen gondoskodási munkát végeznek, mint a férfiak, ami nemcsak a mindennapi terheikben, hanem a munkaerőpiaci lehetőségeikben és hosszú távú anyagi biztonságukban is tartós egyenlőtlenséget eredményez. A nemzetközi időhasználati adatok is azt mutatják, hogy a háztartási és gondoskodási feladatok aránya Európában továbbra is döntően a nőkre hárul. Az OECD elemzései szerint

a fizetetlen gondoskodási munka egyenlőtlen megoszlása az egyik legfontosabb strukturális akadálya a nemek közötti gazdasági egyenlőségnek, mivel közvetlenül hat a nők jövedelmi helyzetére, karrierlehetőségeire és időbeli erőforrásaira is.

A gondoskodási és háztartási munka egyenlőbb megosztása és társadalmi, anyagi elismerése tehát nem választás kérdése, hanem alapfeltétele a nemek közötti egyenlőségnek.

7. Gazdasági egyenlőség

A nemek közötti bérkülönbség Magyarországon tartós és jelentős: a nők átlagosan mintegy 17–18 százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál, ami nem egyéni életutakból, hanem strukturális különbségekből adódik. Ez a különbség nemcsak az aktív évek alatt jelent hátrányt, hanem közvetlenül kihat a nők anyagi biztonságára, nyugdíjára és hosszú távú függetlenségére is. A bérszakadék mögött több tényező áll: a gondoskodási terhek egyenlőtlen megoszlása, a részmunkaidős és alacsonyabban fizetett szektorok felülreprezentáltsága, valamint az előrelépési lehetőségek korlátozottsága. Mindez azt jelenti, hogy a gazdasági egyenlőtlenség nem egyéni döntések következménye, hanem rendszerszintű működés eredménye, amelynek csökkentése tudatos, célzott szakpolitikai beavatkozást igényel.

8. A nők helye a politikában

A nők továbbra is alulreprezentáltak a magyar politikai és intézményi döntéshozatalban, ami nemcsak igazságossági kérdés, hanem közvetlen hatással van a meghozott döntések minőségére is. Amikor egy társadalom felét érintő kérdések úgy születnek meg, hogy az érintettek nincsenek érdemben jelen a folyamatokban, az szükségszerűen torzítja a végeredményt. Nemzetközi kutatások egyértelműen kimutatták, hogy

a nemek közötti kiegyensúlyozottabb képviselet jobb, átgondoltabb és fenntarthatóbb közpolitikai döntésekhez vezet.

A jelenlegi politikai átalakulásban már látszik elmozdulás: a jelöltállítások alapján a nők aránya körülbelül egyharmad, ami szakít a korábbi magyar politikai gyakorlattal, de még mindig elmarad a társadalmi arányoktól. Ez azonban nem eredmény, hanem kiindulópont: a kérdés az, hogy ez az arány megjelenik-e a kormányzati és intézményi döntéshozatalban is, és tartósan beépül-e a hatalmi struktúrákba. 

Ebből következően a nők részvétele nem lehet formális vagy szimbolikus – nemcsak érintettként, hanem tényleges döntéshozóként kell jelen lenniük a róluk szóló politikák kialakításában.

A felsorolt pontok nem könnyen teljesíthető elvárások, és nem is egyik napról a másikra megoldható kérdések, ugyanakkor pontosan ezek mentén dől el, hogy a politikai fordulat valódi változást jelent-e a nők életében. A felelősség adott, ahogy a mozgástér is – a kérdés, hogy lesz-e elég kitartás és akarat a rendszerszintű problémák felszámolására akkor is, ha az út konfliktusokon keresztül vezet.

Mózes Zsófi