A Fidesz már nem megkerülhetetlen: 3 javaslat a civileknek a választások utánra

–

Húsz éve vagyok civil, vagyis olyan ember, aki társadalmi ügyekért, értékekért dolgozik. Nem csak egyszerűen dolgozom, mert az feltételezné, hogy mindezt valahogy le lehet tenni a munkaidő végeztével. Nagyon sokféle módon lehet valaki civil. Sokan önkéntes munkát végeznek számukra fontos témákban, mások egy-egy kampányban vesznek részt, például az otthonukat tönkretevő beruházás ellen. Vannak, akik a saját településükön dolgoznak, és vannak, akik országos ügyekért állnak ki. Vannak, informális csoportokban aktívak és olyanok, akik fizetést kapnak a munkájukért. Közös bennünk, hogy a Fidesz kormányzásának 16 éve nagyon küzdős volt számunkra. Bár a társadalmi ügyekért és változásért folytatott munka sosem könnyű, ez a kormányzat hamar egyértelművé tette, hogy a kritikus hangokat, sőt a közéleti kérdésekben való megnyilvánulást nem nézi jó szemmel.

Meglátni a lehetőséget

A „nem nézi jó szemmel” kifejezés alatt értem bizonyos tevékenységek jogszabályi korlátozását is, de azt is, hogy a kormánypárt politikusai rendre megüzenik:

nem kívánatos tevékenység a társadalmi változásért való felszólalás.

Ebből is látszik, hogy a magyarországi rezsimben a kormánypárt, a Fidesz hatalma nem csak az objektíven meglévő erejéből, a kétharmados parlamenti többségből vagy a megyei napilapokban megjelenő üzenetek feletti ellenőrzéséből eredt. Hanem abból is, ahogyan a hatalma az emberek képzeletében megjelenik. Sikerült elhitetnie a saját megkerülhetetlenségét: amit a miniszterelnök mond, az úgy lesz. Sokan gondolkodnak úgy, hogy ha elsőre nem is látszik, hogy egy intézkedésnek mi az értelme, akkor majd biztosan kiderül, miként illeszkedik egy nagyobb tervbe. Ez ma is tetten érhető abban, hogy hiába mondják a közvélemény-kutatásokban egyre többen, hogy a környezetükben élők többsége a Tisza pártra fog szavazni, mégis sokkal kevesebben hiszik el, hogy a kormánypárt elveszítheti a választásokat. 

Ha egy rendszer hosszú időn át képes fenntartani a saját megkerülhetetlenségének érzetét, annak az egyéni és csoportos képzeletre is súlyos következményei is vannak. A mozgástér nem csupán úgy szűkül, hogy az intézmények nem állnak szóba az emberekkel vagy kevesebb pénz jut társadalmi ügyekre, hanem az emberek fejében is. Idővel kialakul a tanult tehetetlenség.

Csorbul a képességünk a változás elképzelésére, és hogy újabb és újabb módokat találjunk ki annak elérésére. A kreativitást megfojtja az óvatosság. Az önvédelem lép a már-már naivitásnak tetsző, a változást elképzelni tudó cselekvés helyébe. Mindez érthető folyamat, különösen akkor, ha egyre többen vannak, akik nem is ismernek más rendszert. Azt tapasztalom, hogy ez a hatás a változáshoz való hozzáállásunkon is látszik. Rengeteg, különféle civillel beszélgetve sokan fogalmaztak meg olyasmit, hogy csak akkor valódi és elfogadható a változás, ha az minden elvárásunknak megfelel.

Pedig a változó hatalmi erőviszonyokban meglátni a cselekvési lehetőséget, a rést, az egyik legalapvetőbb feladat a társadalmi változásért való munkában. 

A választásokról szóló beszélgetésekben leginkább az esélylatolgatás és az aktuális fejleményeken való szörnyülködés jelenik meg, pedig az ügye képviseletéért többet tesz, aki számba veszi a lehetséges kimeneteleket, hogy ez milyen változást hozhat a hatalmi viszonyokban és a cselekvési lehetőségekben. Nem konkrét intézkedések előrejelzésére gondolok, hanem hogy hol nyílik rés, amiben az ügyünk, az általunk képviselt csoportok érdekében betehetjük a lábunk. 

Variációk a választási eredményre

Az országgyűlési választás eredménye nem fekete vagy fehér, ahol az egyik lehetőség szerint másnapra varázsütésre és pláne nélkülünk minden megoldódna, míg a másik lehetőség szerint bármit is teszünk, folytatódik a jól ismert elnyomó hatalomgyakorlás. Az elmúlt hónapokban már megrepedezett a Fidesz megkerülhetetlenségének mítosza a sorozatos botrányokkal és azzal, hogy saját közösségükben egyre többen mernek fellépni a politikai változásért. Nagyobb tér van problémákról és különböző megoldási javaslatokról beszélni, a tanult tehetetlenség helyét átveheti a cselekvőképesség érzete. 

Ha mégis a jelenlegi kormánypárt szerez többséget, akkor bár sok tekintetben folytatódhat a megszokott rendészeti szemléletű és a kritikus hangok elnyomására törekvő politika, de a központi hatalom gyengülését láthatjuk majd. Például azért, mert a kétharmados többség nélkül nem lesz fenntartható a jelenlegi veszélyhelyzeti rendeleti kormányzás, de várható változás abban is, hogy a kormánytól függésben lévő szereplők azt érzik-e, hogy szabadon cselekedhetnek. Ennek már most is látszanak nyomai. Gondoljunk csak a bíróság reakciójára a kormány szolidaritási adó ügyében hozott rendeletére vagy a rendőrség Lázár János minisztert megcáfoló nyilatkozataira.

A parlament összetétele is biztosan átalakul. A Tisza képviselői várhatóan új szerepfelfogással ülnek majd be a parlamentbe: az erőteljesebb, parlamenti és azon kívüli eszközökkel élő politizálás nem áll távol tőlük, hiszen 2024 eleje óta gyakorolják ezt. Sőt, tapasztalatlanságuk miatt kevésbé lesznek belekényelmesedve az ellenzéki politizálásba. Jelentős hatással lehet a közéletre, ha több Hadházy Ákoshoz vagy Jámbor Andráshoz hasonlóan politizáló képviselő kezd el dolgozni. Mindez elhozhatja a kormányon belül más hatalmi központok, például minisztériumok megerősödését vagy a demokráciában szokásos parlamenti alkukeresést.

Bizonyára sokan a változásért dolgozók közül csalódottak lesznek, de rengeteg polgár szerez ezekben a hónapokban tapasztalatot a közéleti részvételben.

Minderre építhetnek azok, akik társadalmi ügyeket képviselnek. 

Ha a Tisza szerez többséget, az érdekérvényesítésre akkor is nagy szükség lesz. Bár a Fidesz által kialakított rendszer akadálya lesz az új kormány munkájának, de minél erősebb lesz az új kormány felhatalmazása, annál inkább elindulhat egyfajta átrendeződés az eddig a pozíciójukat féltő, közhatalmat gyakorlók – hatóságok képviselői, ügyészek – körében. Ugyanakkor a kormányzási tapasztalat hiánya és a közigazgatásban dolgozók létszáma, a folyamatok kiterjedtsége vagy tudatos akadályoztatás miatt sok nehézséggel szembesülhetnek majd az új vezetők. A 2019-es önkormányzati választás után több önkormányzat élére kerültek ellenzéki vezetők, akiknek évekbe telt, mire ki tudták építeni és jól működtetni azt a szervezetrendszert, ami a választáson ígért változás eléréséhez szükséges.

A hatékony kormányzás szempontjából alapvető kérdés, hogy mennyire lesz összetartó a kormányfrakció, illetve az egyes képviselők akár tapasztalatlanságból, akár az egyéni sikereken felbuzdulva szembemennek-e majd a párt központi akaratával. Ebben az esetben is előkerülhet majd a szinte feledésbe merült parlamenti alkukeresés. Bár ebben az esetben is jelentős számú csalódott polgár lesz, de közben sokan megtapasztalhatják a saját cselekvésük hatását. A társadalmi ügyekben fellépő civil szervezeteknek és csoportoknak arra mindenképpen érdemes figyelni a Tisza Párt programjából, hogy valódi és több bevonást ígér a döntéshozatalba. A programnak erre a részére építeni lehet, akár a programban leírt intézkedések alakítása céljából. 

Talán a legnehezebb kimenetel, ha rendkívül szoros vagy nem egyértelmű az eredmény, ekkor hosszabb távon várható bizonytalanság és a polgárok közötti szembenállás további elmélyülése. Ebben az esetben felértékelődhet a Mi Hazánk szerepe, ami szélsőséges intézkedések elfogadását, például LMBTQ-emberek vagy roma magyarok elleni fellépést jelenthet. Mivel egy ilyen helyzetben folytatódik a kampánylogika, elsősorban pártpolitikai kérdésekről fog szólni a közélet, így kevesebb tér mutatkozik a társadalmi ügyek képviseletére. 

Hogyan készülhetünk?

Végezetül három, már ma elkezdhető cselekvési lehetőséget ajánlok a civil szervezetek és csoportok figyelmébe.

1.

Tudatosan kell készülni arra, hogy az érdekérvényesítés, az ügyünkért, közösségünkért való kiállás lehetőségei nagy valószínűséggel megnyílnak. A készülés első lépése a képzelet beindítása, vagyis a víziónk, a problémákra adott megoldási javaslataink átgondolása. Ezeket már a kampány során megoszthatjuk például az egyéni képviselőjelöltekkel, kérve, hogy köteleződjenek el a megoldások képviseletére. Hasonlóan fontos leporolni azokat az eszközöket, amiket az elmúlt években kevésbé használtunk a javaslataink döntéshozókhoz való eljuttatására, például újra érdemes lehet parlamenti bizottságok névsorát és napirendjét böngészni.

E feladat része annak átgondolása is, hogy miként állunk a politikai szereplőkhöz: részben az egyeztetési csatornák befagyasztása, részben pedig a stigmatizáció miatti óvatosság miatt ilyenre az elmúlt másfél évtizedben kevésszer került sor. 

2.

Bár nyílhatnak lehetőségek a hivatalos csatornákon való érdekérvényesítésre, ne feledjük el az egyik fontos leckét, amit megtanultunk: az emberek bevonása nélkül nem lehetséges valódi társadalmi változás. Még a modern autoriter hatalmak is érzékenyek a közvéleményre és a polgárok megmozdulásaira. De változás esetén is fontos, hogy az állampolgárok továbbra is magukénak érezzék a közügyeket, hogy számonkérjék a döntéshozókat. Valójában csak akkor előzhető meg egy újabb autoriter hatalom kiépülése, sőt akkor épülhet valóban szabad és egyenlő ország, ha a polgárok részt vesznek ennek kialakításában. Ezért civilként feladat megtalálni azokat a módszereket és üzeneteket, amikkel nemcsak a polgárok most tapasztalt politikai aktivitása tartható fenn, de a közös ügyeinkben megteremthető az egyre szélesedő közös fellépés lehetősége is. Különösen igaz ez, ha a szembenállás fokozódik szoros vagy vitatott választási eredmény esetén. Ebben a helyzetben a helyi közösségekkel dolgozó szervezetek hiteles információk terjesztésével, az ellentéteket csitító megszólalásokkal, illetve politikai árkokon átívelő közös fellépéssel reagálhatnak. 

3.

Azt a leckét se felejtsük el, hogy együtt erősebbek vagyunk. Bár ez különösen fontos egy autoriter rendszerben, ami az elszigetelésre épít, arra, hogy egyedül érezzük magunkat a kételyeinkkel és az elégedetlenségünkkel. De a szövetségépítés nemcsak védekezés esetén, hanem érdekérvényesítésben is hasznos, hiszen így hatékonyabban, feladatokat megosztva lehet képviselni az ügyeket. Most, amikor megreped a megkerülhetetlenség mítosza és oldódott az elszigeteltség, ne felejtsük el, hogy ez nem magától vagy egy-egy szereplő miatt történt.

A már most tapasztalható változásban benne van a polgárok közös fellépése, a közösségi kezdeményezések kitartása is, és erre a közösen felépített cselekvőképességre kell építenünk.

WMN szerkesztőség