Gyurkó Szilvi a titkosszolgálati botrányról: „Aki ilyet kitalál, az menjen a pokolba!”

–

Menjetek a pokolba!

Mostanában sűrű napjaink vannak. Sok a munka, így éjszakába nyúlóan hallgattam meg a felvételt, amin egy rendőrszázados, aki gyerekekkel szembeni online szexuális visszaélésekkel foglalkozik, arról beszél, hogy alapos gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy valakik a saját céljaik érdekében hamisan vádoltak meg másokat gyermekpornográfiával. 

Nagyon szeretnék higgadtan és kulturáltan fogalmazni, de nem tagadom, hogy az első gondolatom az volt, hogy menjen a pokolba, aki ilyet kitalál (nem így, ennél cifrább megfogalmazásban).

Azt akarom, hogy elérje az igazságszolgáltatás, hogy bűnhődnie kelljen azért, amit tett, és hogy a saját bőrén kelljen megtapasztalnia, mennyire aljas dolgot talált ki, mennyi kárt okozott, és hogy milyen megalázó, felháborító és dühítő ez az egész. 

Évek óta küzdünk azért, hogy a gyerekekkel szembeni szexuális visszaéléseket komolyan vegye a rendszer. 

Hogy ne söpörjék le a szégyennel, bűntudattal, szorongással és az átélt trauma hatására még megannyi nehéz érzéssel küzdő áldozatokat azzal, hogy csak kitalálták az egészet. 

Hogy ne az legyen az első gondolata az embereknek, hogy nem lehet hinni annak, aki arról beszél, hogy szexuálisan bántalmazták, és nem lehet bizonyítani az ilyen ügyeket. 

Hogy az egyházaktól a sportklubokon át a nyári táborokig soha, senki ne gondolja, hogy ha felmerül valakivel szemben a szexuális visszaélés gyanúja, azzal szemben első pillanattól a kétkedés és az „én ezt nem hiszem el” hozzáállásával kell viszonyulni. 

Amit tettetek, arra nincs bocsánat!

Te!

Te felelőtlen, gátlástalan ember, aki kitaláltad ezt az egész akciót, és azt gondoltad, hogy remek ötlet mindehhez a gyerekekkel szembeni szexuális visszaéléseket felhasználni fedősztoriként, azt szeretném, hogy tudd, amit tettél, arra nincs bocsánat. 

Gyermekpornográfiára vonatkozó hamis jelzést tettél egy olyan felületen keresztül, amit mi azért ajánlunk a gyerekeknek és a felnőtteknek, mert az ott dolgozók jó szakemberek, jól végzik a dolgukat, és így esélyük van arra, hogy az ügyükben segítséget kapjanak. Szakemberek idejét, energiáját a saját hasznodra, önző módon kizsákmányoltad, ezzel valódi ügyek és valóban áldozattá vált gyerekek helyzetét nehezítetted meg. 

Jó emberek hosszú évek kemény munkájával felépített hitelességét használtad ki aljas módon. 

Miközben tudjuk, hogy minden évben elkövetők – valódi elkövetők – ezrei maradnak büntetlenül, mert nem derül ki, hogy gyereket bántalmaztak, te képes voltál embereket hamisan megvádolni szexuális visszaéléssel. 

Az, amit tettél, rombolja az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat, nehezíti a szexuális bántalmazások áldozatainak helyzetét, és tovább erősíti azt a hamis mítoszt, hogy a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések nagy része „csak kitaláció”. 

Ez a színház: bántalmazás!

Értem én, hogy vannak emberek, akik azt gondolják, hogy a céljaik elérése érdekében bármit megtehetnek és semmi sem szent. Azt is értem, hogy pont azért tűnt jó ötletnek a gyermekpornográfia vádja, mert azt az emberek egyöntetűen elítélik. Azt is értem, hogy a meglévő szakemberek, rendszerek kihasználása, erőforrásaik elégetése csak járulékos veszteség, ahogy a közbizalom rombolása, a szexuális erőszak gyerek áldozatainak semmibe vétele, meg az érintettek megalázása is az ezzel a kis „színházzal”, amit kitaláltak.

Értem én, hogy ez így valahol, valakinek logikusnak tűnt, de akkor is, és talán még inkább ilyenkor kell leírni, hogy amit csináltál az bűn, az bántalmazás! 

A gyerekvédelmi erőfeszítések, a szexuális erőszak áldozatává vált gyerekek iránti szakmai és emberi felelősségvállalások, az igazságszolgáltatási rendszer jobbá tételéért folytatott küzdelem – ez mind kapott most egy óriási pofont.

És még ennél sokkal többet is. Mert ami most itthon történt, annak kihatása lehet más folyamatokra is. 

De attól félek, úgysem értitek

Az Európai Unióban most is folyik egy jogalkotási folyamat és vita. Az egyik fő kérdése az, hogy az online térben lehessen-e végpontok között titkosított üzeneteket is vizsgálni annak érdekében, hogy a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélési esetek felderíthetőek, és az elkövetők megbüntethetőek legyenek. Évente több millió gyerek érintett az unióban a groomingban –így nevezzük, amikor becserkészik, levadásszák őket, bizalmat építenek, majd olyan felvételeket zsarolnak ki tőlük, amelyekkel utána akár évekig fenyegetik, sakkban tartják az áldozatukat. De ezen kívül is elképesztően sok gyerek, család, és felvételek milliárdjai táplálják azt az ipart, amelynek a felhasználói oldalán ott vannak a szexuális ragadozók, a valódi predátorok, az online pedofilok, és mindazok, akik gyerekekkel szembeni szexuális visszaéléseket követnek el. 

Ebben az uniós rendeletalkotási folyamatban zajló vitában több ország is épp a magyar államot hozza fel példának arra, hogy miért nem szabad a gyerekvédelemre hivatkozva megengedni azt, hogy az adatok akár privát üzenetekben is megismerhetőek legyenek. És az a félelem, hogy egyes kormányok azt a jogot, hogy hozzáférhessenek adatokhoz, nem arra fogják felhasználni, hogy a gyerekeket megvédjék, hanem saját céljaikra. 

Évek óta húzódik ennek a jogszabálynak az elfogadása. Évek óta küzdünk azért, hogy a gyerekek szexuális visszaélésektől való védelme az online térben is javulhasson,

és tudjátok melyik ország az, aki elsők között támogatta a gyerekvédelmi érveket ebben a vitában? Hát, Magyarország! Az ország, amely a kezdetektől azt támogatta, hogy minden üzenetre, platformra és csatornára rá lehessen nézni egy központi hatóságnak, állami intézménynek.

Persze, a gyerekek védelme érdekében. 

Kár, hogy ez az aktuális ügy pont az ellenzők érveit erősíti. Kár, hogy emiatt ez az igazából hamis vita, hogy a magánélet és adatvédelem vagy a gyerekvédelem „fontosabb”-e tovább éleződik. A gyerekek valódi védelmének lehetőségére pedig tovább várhatunk. 

Te, aki ezt az egész akciót kitaláltad, ti, akik megvalósítottátok, annyi mindent szeretnék még nektek elmondani. De igazából attól félek, úgysem értenétek. Nem értjük egymást. Ahogyan a szexuális bántalmazások áldozatai is azt érzik, hogy nem értik őket.

Nem is értem, miért tartottam fontosnak, hogy mégis megírjam ezt a cikket… De igen. Tudom. Nem miattatok, hanem az áldozatokért, az érintettekért és túlélőkért. Hogy ők tudják. Nem adjuk fel, és nem hagyjuk szó nélkül.

Látjuk, mi történik, együttérzünk velük, és mellettük állunk. Ott vannak a rendszerben azok az emberek, akik az ő védelmüket tartják a legfontosabbnak. Akik nem engedik, hogy mások relativizálják a szexuális erőszak vádját. A rendőrségen, a gyermekvédelmi jelzőrendszerben, a segítő szakmákban ott vannak azok, akikben meg lehet bízni.

Rájuk figyeljetek!

Gyurkó Szilvia