–

Nemzetközi szervezetek 2021-es adatok alapján úgy becsülik, hogy megközelítőleg 50 millió ember él modernkori rabszolgaságban világszerte.

Azaz annyian élnek kényszerházasságban vagy végeznek kényszermunkát, mint Spanyolország vagy Dél-Korea teljes lakossága.

Meghökkentő ez a szám, ami ismét szembesít minket a kegyetlen igazsággal: a rabszolgaság, amiről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak a régmúltban létezett, még ma is fennálló jelenség. Szexrabszolgaságban élnek, vagyis inkább túlélnek gyerekek és nők, míg egyes családok – többek között Dél-Ázsia és Latin-Amerika egyes részein – adósságrabszolgaság miatt kerülnek csapdába, aminek a terhe generációkon át öröklődik, írja az Euronews. 

A rabszolgákat nemcsak a szabadságuktól, jogaiktól és biztonságuktól fosztják meg, hanem egy alárendelt szerepbe kényszerítik őket, akiket lehet irányítani, kontrollálni. Pontosan ez történik ma is a tálibok uralta Afganisztánban.

Az új szabályozás olyasmire épít, ami már korábban is létezett

Az Euronews szerint ugyanis az országot irányító tálibok új törvénykönyve hivatalosan is elismeri a rabszolgaság intézményét. Az elmúlt években afgán jogvédő szervezetek már többször figyelmeztették a világot:

a tálibok új büntetőeljárási kódexébe ismét bekerült a „ghulam” szó, ami rabszolgát jelent. Az új jogszabály lényegében kimondja, hogy egyes emberek kevesebbet érnek másoknál.

A gyakorlatban ez azt is jelenti, hogy a rabszolga státusszal rendelkező személyek más bánásmódra számíthatnak a bíróságokon. Vagyis ugyanazért a bűnért más büntetés jár nekik, mint a szabad társaiknak. Ráadásul a rendelet engedélyezi, hogy magánszemélyek, például férjek, apák vagy gazdák hajtsák végre a kiszabott büntetéseket.

A lap emlékeztet rá, hogy a rabszolgaság a 19-20. század fordulójáig több muszlim országban is létezett, és a klasszikus iszlám jog bizonyos mértékig korlátozta.

A tálib rezsim fenntartói és irányítói gyakran hivatkoznak erre, mondván, hogy az új szabályozás olyasmire épít, ami már korábban is létezett. Az új rendeletet már Hibatullah Akhundzada, az afganisztáni tálibok legfőbb vezetője is aláírta.

A vallásból kiábrándult nőket életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélhetik

Ahogy korábban írtuk, Afganisztánból 2021 májusában vonultak ki az amerikai hadsereg csapatai 22 év után, és ezzel párhuzamosan egyre erősebb lett a tálibok hatalma. Az új rendelet, ami a rabszolgaságról szól, valójában nem lóg ki az elmúlt öt évben hozott rendelkezések közül, amikkel szisztematikusan és könyörtelenül korlátozták az országban élő nők életét és jogait.

A WMN már több cikkben is részletesen beszámolt arról, milyen helyzetbe taszította a rezsim az afgán nőket. Röviden összefoglalva: a hatalomátvétel óta megtiltották, hogy

• 12 évesnél idősebb lányok iskolába járjanak,
• nők az otthonukon kívül dolgozzanak,
• nők férfi családtag, azaz mahram nélkül utazzanak 72 kilométernél messzebbre,
• nők idegen férfira nézzenek, vagy nyilvánosan megszólaljanak, énekeljenek.

Emellett kitiltották őket a parkokból, edzőtermekből, uszodákból és nyilvános fürdőkből. 2023 júliusában a fodrászatokat és szépségszalonokat is bezárták, és előírták számukra a teljes testet eltakaró ruházat viselését.

Az egészségügyi szolgáltatásokat sem vehetik igénybe akármikor: Ghor és Kandahar tartományokban például a női betegek csak férfi családtag kíséretében léphetnek be a kórházba, míg más térségekben a női egészségügyi dolgozókat is arra kötelezik, hogy mahram kísérje őket munkába, és igazolja a rokonságot – olvasható az ENSZ afganisztáni missziója (UNAMA) jelentésében.

A tiltások és korlátozások mellett a rezsim nem riad vissza az erőszaktól sem. Az Euronews beszámolója szerint az iszlám vallásból kiábrándult nőket életfogytig tartó börtönre ítélhetik.

A fogságban háromnaponta tíz korbácsütést kapnak, amit „kiválthatnak” úgy, hogy szexuális kapcsolatot létesítenek egy muszlim férfival. Más szóval a rendszer szexrabszolgaságra kényszerítheti őket.

A tálibok nincsenek egyedül

Szaúd-Arábiában is korbácsütés jár azoknak a nőknek, akiket „engedetlennek” minősítenek, és a Dar al-Reaya nevű „rehabilitációs intézetekbe” zárnak. Ezeket az intézeteket az 1960-as évektől hozták létre országszerte, hivatalosan azzal a céllal, hogy a „megtévedt”, 30 év alatti nőket visszavezessék a „helyes útra”. 

Csakhogy a volt fogvatartottak és jogvédők beszámolói szerint a Dar al-Reayák valójában szigorúan őrzött börtönök, ahol a testi és lelki bántalmazás mindennapos. A nőket megkorbácsolják, elzárják a külvilágtól, és senki sem látogathatja őket. Egyes beszámolók szerint megalázó és embertelen bánásmód is előfordul: mosószerrel kell fürdeniük, érkezéskor meztelenre vetkőztetik őket, szüzességi vizsgálatnak vetik alá, sőt olykor nyugtatókat adnak be nekik, hogy könnyebb legyen velük bánni.

Miközben Afganisztánban a rabszolgaság újbóli legalizálásán dolgoznak, a szomszédos Iránban országos tüntetéshullámok söpörnek végig. Az amerikai székhelyű Iráni Emberi Jogi Aktivisták Hírügynöksége (HRANA) szerint a tiltakozások miatt eddig 3090-en vesztették életüket, bár egyes aktivista csoportok szerint a halálos áldozatok száma ennél jóval magasabb, írja a BBC. A tiltakozás nem csupán az utcákon zajlik, hanem az online térben is: videók terjednek fiatal nőkről, akik a világ különböző pontjain, nyilvános helyeken cigarettára gyújtanak, miközben Ali Hamenei ajatollah portréja lángra kap a kezükben. A rólunk szóló cikkünket itt olvashatjátok.

Kaiser Orsolya