–

Dr. Vizin Gabriella szerint a holiday regression (a kifejezést magyarra talán úgy lehetne lefordítani, hogy visszaesés a régi szerepekbe ünnepekkor) megértéséhez érdemes a sématerápia szemléletéhez nyúlni. Hiszen ezek a reakciók, minták, működésmódok már kicsi gyerekként belénk ivódnak, és nagy hatással vannak az életünkre, kapcsolatainkra.

„A kicsi gyerek, akinek valamilyen érzelmi szükségletét időről időre figyelmen kívül hagyták, egy idő után kialakít egy mintázatot. Ez megszilárdul az elméjében –

ezeket nevezzük korai, maladaptív sémáknak. Ha később visszakerülünk ugyanabba a környezetbe, és ott kapunk egy-két olyan megjegyzést, ami ezt a régi sebet felszakítja, ezek a sémák beaktiválódnak. Ilyenkor tényleg visszacsúszhatunk egy sérülékeny vagy dühös gyermeki állapotba”

– magyarázza a szakpszichológus.

A jó hír az, hogy több mindent is tehetünk azért, hogy elkerüljük – vagy legalább megpróbáljuk elkerülni – ezeket a nehéz helyzeteket. Fontos beszélni a sémákról, berögzült reakciókról. Ha ugyanis csak elnyomjuk ezeket az érzéseinket, a belső frusztrációt, könnyen előfordulhat, hogy végül mi magunk válunk bántóvá, túl kritikussá vagy érzelmileg távolságtartóvá. Olyanná, aki könnyen megsértődik, és inkább nem reagál semmire. „Akár olyasvalakivé válhatunk, aki legszívesebben örökre megszakítaná a kapcsolatot, mert az egész elviselhetetlen. De ezek nem jó megküzdési módok” – mondja dr. Vizin Gabriella.

Úgy robbanunk, mint egy sértett kamasz 

Az ünnepek alatt, amikor újra együtt a család, végiglátogatjuk a rokonokat és a gyerekkorunk helyszíneit, óhatatlanul feléled bennünk a gyermeki részünk: a szabad, játékos, boldog gyerek, aki szaloncukrot majszol és társasozik. De ugyanígy felszínre törhetnek régi sérelmek is, olyan élmények, amiket talán évek óta csendben cipeltünk magunkkal. A kérdés az, hogy ilyenkor képesek vagyunk-e felnőttként reagálni – vagy visszacsúszunk a korábbi mintákba, és úgy robbanunk, mint egy kisgyerek vagy kamasz: dühösen, ajtót csapkodva, kiborulva.

„A felnőtt megoldásokat érdemes választani. Ha elsőre nem megy, semmi baj, legközelebb sikerülni fog. Legközelebb már nem kapom fel a vizet, hanem őszintén elmondom, mire van szükségem – mint egy felnőtt.

Sokszor egyszerűen arról van szó, hogy a felnőttek visszacsúsznak gyerekmódba, és gyerekmegoldásokat választanak. Pedig ott van a kezükben a felnőtt megoldás”

– részletezi a klinikai szakpszichológus, aki hozzáteszi, hogy egészen más helyzet az, amikor valakit gyerekkorában testileg, lelkileg vagy verbálisan bántalmaztak: ezek sokkal nehezebb és komplexebb történetek, amelyekhez másfajta támogatásra van szükség.

Tudjuk, mik a mi érzékeny pontjaink

A klinikai szakpszichológus szerint minden a saját önismeretünknél kezdődik.