A végrendelet nem úgy működik Magyarországon, mint az amerikai filmekben!

–

„A maga gyereke meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket” – de ki mit örököl?

Karinthy Frigyes örökérvényű mozaikcsalád-leírása pontosan azt villantja fel, hogy a mozaikcsaládokban elég sokféle viszonyrendszerben vannak a gyerekek – ami érinti az öröklés kérdését is természetesen. „Olyan jogi fogalom nincs, hogy mozaikcsalád, nem véletlenül, a mozaikcsaládnak ugyanis az a lényege, hogy nagyon sokszínű lehet” – mondja Hegedűs Ágnes közjegyző. – „Mozaikcsaládról akkor beszélhetünk, ha van legalább egy olyan gyermek a családban, akinek csak az egyik szülő a vérszerinti szülője. Ha általánosságban kell beszélnem az öröklésről, azt kell mondjam, hogy

a magyar jog a vérségi alapot tekinti elsődlegesnek és kizárólagosnak, kivéve a házastársat (és az örökbefogadott gyerekeket, akik jogilag „vér szerintinek” számítanak). A házastárs az egyetlen, aki úgy tud örökölni végrendelet nélkül, hogy nem vér szerinti rokon. Mindenki másnál a vérségi, rokoni kapcsolat számít, ami sokszor nagyon érdekes és meglepő az emberek számára, mert az is előfordulhat, hogy valaki úgy örököl, hogy mondjuk az elhunyt szülő nem is tudott a létezésről.”

Éppen ezért egy olyan mozaikcsaládban, ahol akár a születése óta nevel egy szülő egy nem vér szerinti gyermeket, kiemelten fontos az öröklési kérdések tudatos végiggondolása és a végrendelkezés – hiszen egyébként hiába tekint valaki a nevelt gyerekére fiaként vagy lányaként, attól még a jog szerint neki nem jár örökség.

Mit örököl az élettárs? Lehet, hogy semmit!

Ha a törvény szerinti öröklési rendet nézzük, akkor egy férfi-nő élettársi kapcsolatban élő pár esetében bizony semmit. Hegedűs Ágnes kifejti, hogy miért fontos kérdés, hogy az élettársak azonos vagy különböző neműek: „Háromféle élettársi kapcsolatot különböztethetünk meg.

A bejegyzett élettársi kapcsolat az azonos nemű párokat érinti, ott olyan öröklési rend valósul meg, mint a házasságnál. A regisztrált élettársi kapcsolat és a mindenféle papírozás nélküli együttélés jogi szempontból ugyanoda vezet öröklési helyzetben: az élettársnak nem jár semmi. Természetesen ezt, ahogy sok minden mást is, felül lehet írni egy végrendelettel.”

Vagyis nagyon fontos, hogy egy különnemű pár esetében hiába vannak azonos lakcímen, hiába élnek együtt életvitelszerűen akár 50 éve, ha nincs végrendelet, akkor az élettársnak nem jár semmi. Ez megint csak oda vezet, hogy fontos végrendelettel helyretenni a kérdést, ha nem ezt szeretnénk.

És mit örököl a házastárs?

„A házastársak öröklése 2014-ben nagyot változott” – kezdi Hegedűs Ágnes közjegyző. – „Addig az volt a rendszer, hogy a házastárs úgynevezett özvegyi jogot örökölt. Ez egy korlátozott haszonélvezeti jog, ami addig tartott, amíg az özvegy nem kötött újra házasságot, viszont cserébe minden ingatlan- és ingó vagyonra kiterjedt. 2014 óta ez megváltozott: a házastársnak csak a közösen használt ingatlanra van haszonélvezeti joga, és minden más vagyonból egy »gyermeknyi« részt örököl. Tehát ha van egy házastárs és két gyerek, akkor közös lakást kivéve mindenki egyharmadot örököl, a közösen lakott ingatlanra pedig haszonélvezeti joga van az özvegynek. A haszonélvezeti jog nem átruházható vagy örökíthető, viszont az özvegy dönthet úgy, hogy kiköltözik a közös otthonból, és bérbeadja, ehhez joga van.”

Speciális helyzet a különélő, de hivatalosan el nem vált házaspároké. Ha egy házaspár nem él együtt és „nincs remény”  az életközösség visszaállítására, akkor nem örököl a házastárs az elhunyt után. Persze nehéz kérdés az, hogy mit jelent: nincs remény. Ha például nem éltek együtt 10 évig, de élete utolsó időszakában mégis a „volt” házastárs ápolta, akkor már felmerül kérdés az örökléssel kapcsolatban.

Kinek fontos, és mire jó a végrendelet?

Egyrészt a végrendelet abban segít, hogy az elhunyt maga dönthessen arról, hogy a szerettei (legyenek vér szerinti rokonok vagy sem) milyen arányban örököljenek, vagy örököljenek-e egyáltalán. Az amerikai filmekben azt látjuk, hogy ha valaki meghal, nagyjából egy órán belül ott a család ügyvédje és elkezdi felolvasni a végrendeletet – ez a magyar valóságban egyáltalán nem így van, éppen ezért

olyasmit például felesleges végrendeletbe foglalni, hogy valaki milyen temetést szeretne, mert mire a végrendeletet kihirdetik, már rég túl vagyunk a temetésen.

Természetesen, ha valaki elégedett a törvény előtti örökségfelosztással (vagyis hogy a vér szerinti gyerekek és a házastárs egyenlő mértékben örökölnek), akkor nem olyan fontos végrendeletet írnia. Azzal kapcsolatban sokan tévúton járnak, hogy ha van házassági (vagy akár élettársi) vagyonjogi szerződés, akkor végrendeletre már nincs szükség, ugyanis ez két teljesen külön dolog. Ezek a szerződések azt szabályozzák, hogy a vagyonból mi kié a házasság ideje alatt, de ha nincs végrendelet, akkor hiába ír a szerződés valamit különvagyonnak, attól még halál esetén ugyanúgy az örökség tárgyát képezi és a törvénynek megfelelően osztják el.

Tehát

a magyar jogrendszerben ha valaki meghal, akkor a hozzátartozóknak az elhunyt állandó lakcíme szerint illetékes önkormányzathoz kell fordulniuk, ahol összeállítják a hagyatéki leltárt, majd továbbítják az illetékes közjegyzőnek.

Hogy ilyenkor mi történik, azt Hegedűs Ágnes foglalja össze: „A közjegyző folytatja le a hagyatéki eljárást, és ha az örökösök között béke és egyetértés van, akkor az ő szándékaikhoz hozzá lehet igazítani a rendszert. Tehát még akár azt is mondhatják a gyerekek, hogy ők nem tartanak igényt a házra, legyen a házastársé, vagy különböző arányokban örököljenek, ne úgy, ahogy a törvény mondja. Ha nincs vita, akkor a hagyatéki eljárásban sokféle egyezséget lehet kötni, gyakorlatilag nagyon nagy önrendelkezése van az örökösöknek. A közjegyző eleve addig tud segíteni, amíg az örökösök között egyetértés van. Ha vitás helyzet alakul ki, akkor tovább kell menni a bíróságra. Ha viszont van végrendelet, akkor ez az egész kérdés megoldódik: a magyar jog ugyanis arra törekszik, hogy az elhunyt szándéka szerint történjen az öröklés.”

Gyorsított eljárás nincs, de az örökösök sokat tudnak segíteni, ha összekészítenek minden információt az örökség részét képező vagyonról, és ma már az sem szükségszerű, hogy legyen hagyatéki tárgyalás, ha minden információ egyben van, és nincs vita, akkor még megjelenni sem feltétlenül szükséges.

„Van az a mondás, hogy a jó házastárs váláskor, a jó szerető szegénységben, a jó testvér meg örökléskor mutatkozik meg – közhelyes, de igaz.” Ha esetleg nem szeretnénk ennek a próbának kitenni a gyerekeinket, akkor érdemes végrendelkezni.

Milyen legyen a végrendelet?

Többféleképpen lehet érvényes végrendeletet készíteni, akár saját kézzel írva, és készítheti ügyvéd vagy közjegyző is.  

„A végrendeletek királynője a közokiratba foglalt végrendelet, ami valóban nagyon nehezen támadható, és elveszni sem tud. Ugyanis a közjegyzőnél van az eredeti példány, és azon túl, hogy a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába bejegyzésre kerül, nagyon szigorú iratkezelési szabályokat kell a közjegyzőnek betartania, papíralapon tűzálló lemezszekrényben kell tárolni, digitálisan pedig az elektronikus archívumban – mind fizikai, mind kibertámadástól védve. Amikor elindult a hagyatéki eljárás, akkor a közjegyző első dolga, hogy ellenőrizze a nyilvántartásban, hogy készített-e az elhunyt végrendeletet” – foglalja össze Hegedűs Ágnes.

„A végrendelet nemcsak arra ad lehetőséget, hogy valakit (élettársat vagy nem vér szerinti gyermeket) pluszban belevegyünk, hanem arra is, hogy akit szeretnénk, azt kihagyjuk.

Ha készül végrendelet és valaki, aki törvény szerint örökös lenne, nem kerül bele, azt kizárásnak nevezzük. Ebben az esetben ő még jogosult lehet a kötelesrészre. De ha az örökhagyó kitagadja az örököst a végrendeletében, akkor arra sem. A kitagadásnak pontos szabályai vannak, ebben ügyvéd vagy közjegyző tud segíteni – mert ahhoz, hogy érvényes legyen a kitagadás, az okokat is meg kell adni.”

Mindenesetre a végakarat az ókori Róma óta egy szent dolog, ezért ha van végrendelet, akkor a közjegyző mindent megtesz, hogy annak megfelelően járjon el.

Nektek van végrendeletetek?

Tóth Flóra