Az ünnepek alatt, amikor újra együtt a család, végiglátogatjuk a rokonokat és a gyerekkorunk helyszíneit, óhatatlanul feléled bennünk a gyermeki részünk: a szabad, játékos, boldog énünk éppúgy, mint az a bennünk élő gyerek, akit bántottak, nem jól szerettek.
A gyerekek esetében minden nagy mélység – gyász, válás, bármiféle érzelmi sokk – regressziót hoz magával, azaz bizonyos viselkedési formákat tekintve visszalépnek néhány évet. Ez felnőttként sincs másként: egy haláleset, egy szakítás ugyanúgy meghozza magával a természetes regressziót, és az önvigasztalásban támaszra lehet szükség – ennek eszköze pedig egyre többeknél a plüssállat.
Simon Eszter pszichológusokkal járt utána, hogy az anyagiakon túl milyen okokból laknak fiatal felnőttek együtt a szüleikkel, és hogyan tudja a család közösen kezelni ezt az általában érzékeny helyzetet.
Nem árt, ha van mibe kapaszkodni az éjszaka sötét óráiban. De azért problémát is jelezhet a plüssel való alvás.
Akkor találunk rá a saját utunkra, ha bizonyos értelemben képesek vagyunk önmagunk apukájává, anyukájává válni.
Glow
Lagom
Glow
Lagom