Távoktatás: lehetőséget ad a felnőtteknek a tanulásra – és életet is menthet

–

Az online tanulás fogalmát a Covid idején ismertük meg alaposan, és azt hiszem, ennek nyomán a többség egyetért abban: a gyerekek iskolai oktatását tekintve hosszú távon elengedhetetlen a személyes jelenlét. De mi a helyzet a felnőttképzésekkel? Amikor valaki munka és család mellett tanult tovább, korábban főként a levelező képzéseket választotta. A teljes távoktatás azonban még nagyobb rugalmasságot biztosít.

A hatékonyság kapcsán persze mindig sok kérdés merül fel: mennyire magányos műfaj a kizárólagos otthontanulás? Elvész-e a közös gondolkodás, a személyes kontaktus ereje a virtuális térben? A válaszon nyilván nem sokat töpreng az, akinek ez az egyetlen lehetősége továbbképezni magát, de – a kutatások alapján legalábbis – ha ezt tenné, sem jutna rossz eredményre.

Az ausztráliai Monash Egyetem Turner Intézete olyan technológiai újítások tervezésével foglalkozik, amelyek a diákok mentális ellenálló képességét támogatják a tanulás során. Vizsgálataik alapján arra jutottak: az online tanulás kifejezetten előnyös képzési forma lehet a mentális egészség szempontjából is.

„Az online térben az oktatók könnyebben reagálhatnak az egyéni igényekre, lebonthatnak térbeli és időbeli akadályokat. Emellett csökkentheti a pszichológiai megterhelést, mivel a diákok saját tempóban tanulhatnak, gyakorlatilag bárhonnan a világból” – mondja Dr. Lilani Arulkadacham, a Monash Egyetem online tanulási szakértője.

Az említett intézet azt is hangsúlyozza: tévhit, hogy az online tanulás kizárólag magányos élmény lenne. A jó gyakorlatok kialakításának titka pedig az, hogy nem a hagyományos kereteket kell másolni, hanem különálló rendszerként kell tekinteni a távoktatásban működő képzésekre.

Akad, ahol életet ment a távoktatás

Amikor a távoktatásról kérdezősködtem a szűkebb és tágabb környezetemben, a téma egyértelműen az élethosszig tartó tanulás, a továbbképzések vagy a szakmaváltás jegyében került elő. Miközben a világ egyes részein olyan alapvető képességekhez segíthet hozzá az otthon tanulás lehetősége, mint az írni- és olvasni tudás.

„Soha nem hittem volna, hogy egyszer magamtól kitöltök egy banki űrlapot” – olvashatók Shaaban Mbogho tangai lakos szavai a The Guardian cikkében, amely a tanzániai felnőttoktatás újjászületéséről mesél.

A férfi 48 évesen tanult meg írni-olvasni, és ma már másokat tanít. Az országban komoly erőket fektetnek a távoktatás keretei között zajló felnőttképzés fejlesztésére, hiszen bár az írástudás aránya 77,9 százalék, a területi egyenlőtlenségek máig jelentősek. (Tabora megye egyes körzeteiben például 40 százalék feletti a funkcionális analfabetizmus.) Emellett nyilván a világ számos országában hasonló vagy még kedvezőtlenebb arányokkal találkozhatunk. 

A The Guardian cikke azt is hangsúlyozza, a hasonló régiókban nem a továbbképzést, hanem a szó szerinti életben maradást segítheti a távoktatás lehetősége. „Nemcsak számolni tanultam meg, hanem költségvetést készíteni is. Soha nem hittem volna, hogy egyszer olyan vállalkozást vezetek, ami fedezi a gyerekeim iskoláztatását” – idéz az írás egy tanzániai férfit, aki az alkalmi árusításról tért át a hivatalos vállalkozások világába. A távoktatás jelenléte tehát a világ különböző területein más és más képességeket, illetve igényeket céloz. Egy azonban biztos: mindenhol szükség van rá.

Létezik jó példa magyar nyelvű képzésben is

A home office kapcsán korábban írtam arról, mennyire fontos megtalálni az elszigeteltség és a folyamatos rohanás közötti arany középutat. A távoktatás esetében azonban más a helyzet. Míg dolgozni mindenképp muszáj, legyen az bejárós munka vagy home office, addig a tanulásra sokaknak csak nem hagyományos formában van lehetősége, tehát mindenképp többletidőt jelent részt venni benne.

A távoktatás egyik legnagyobb előnye, hogy ha valaki ideiglenesen vagy hosszú távon külföldre költözik, ugyanúgy tanulhat a saját anyanyelvén.

Ágnes külföldön él és az informatikus könyvtáros szakot végzi egy másik országból: eddig egyetlen jelenléti napon kellett részt vennie – de ez sem lett volna kötelező –, ahol megismerte az oktatókat, a szaktársakat, illetve a követelményeket. „Kötött idejű óránk nincs, megállapodás alapján vannak konzultációink online. A chatcsoportunkban meg tudjuk beszélni, ki, hogyan készül, hol tart. Ez is motiváló, hiszen a távoktatás alapvetően magányos dolog és nagy önfegyelmet igényel” – mondja. Ágnes szerint a képzés során az is fontos közös pont, hogy mindnyájan felnőttként, szabad akaratukból tanulnak munka és család mellett. Ennek tudatában pedig nem lenne releváns kérdés hiányolni a hagyományos oktatás olyan előnyeit, mint a közösségi élet vagy a személyes találkozás.

Ágneséknél az online oktatás kétféle e-learning felületen zajlik, ide töltik fel a feladatokat és beadandókat is, valamint itt zajlik az online számonkérés. Négy tárgyból kell jelenléti vizsgát tenniük, de azt is két napra igyekeznek csoportosítani, ami Ágnesnek – aki Németországból utazik haza ezért – lényeges szempont. Bár az utazás jelent egyfajta anyagi terhet, legközelebb is ezt a képzést választaná, hiszen számára a leginkább mérvadó, hogy rugalmasan tanulhat a saját anyanyelvén.

Több lehetőségre és folyamatos fejlődésre lenne szükség

Edina szintén hasonló lehetőségre vágyik: külföldön él, régi álmát, hogy elvégezze a történelem szakot a többi diplomája mellé, még nem adta fel. Bár többféle levelezős képzést kipróbált, amíg itthon élt, nem érezte hatékonyabbnak a hétvégi tömbösített órákat, mint például a külföldi távoktatásban gyakran alkalmazott projektalapú oktatást.

„Mindenképpen a magyar felsőoktatásban szeretnék tanulni. Bár a szomszéd országban lenne lehetőség távoktatásban angolul történelem szakot végezni, én az anyaországom múltjában szeretnék elmélyedni. Körbenéztem a határon túli egyetemeken is, de sajnos ott sem találtam hasonló lehetőséget” – összegzi csalódottan Edina. Ő, ha hazaköltözne sem tudna levelező képzést választani, mivel kisvárosban két gyerekkel egyelőre megoldhatatlan lenne számára a logisztika. Szerinte az a szomorú tendencia, hogy míg a covid idején sűrűsödtek a távképzések, a járványhelyzet megszűnésével már nem fejlődött tovább a rendszer. Sőt, sok meglévő lehetőség is elveszett.

Barbi szintén ennek a folyamatnak a vesztese: ő Magyarországon él, és kisbaba mellett tervezte a továbbtanulást, de mire eljött volna az idő, megszüntettek minden online szakot az egyetemen, ahova készült. Bár sok levelező képzés működik, a teljes távoktatás nagy segítség lenne. A vidékről érkezők így megspórolhatnák az utazás, valamint a budapesti/nagyvárosi szállás költségeit, hiszen ezeket nem mindenki tudja rendszeresen finanszírozni a tandíjak mellett. Nem beszélve az időről és a logisztikai kihívásokról: jelentősen megkönnyíti a szervezést, ha nincs szükség utazásra, és elég az online bejelentkezés.

„Itt a távoktatás már kiforrott rendszer”

Eszter néhány éve költözött ki a családjával Finnországba, és idén ősztől egy nyitott egyetem gyógypedagógus-képzésére jár. Mivel van pedagógusdiplomája, elegendő számára elvégezni a másfél éves posztgraduális képzést. Ahogy eddig tapasztalja, a rendszer jól felépített és ami még fontosabb: kiforrott. Mindenre van jó gyakorlat és megoldás. „Kapunk egyéni, páros és kiscsoportos feladatokat: ezeket egy adott időintervallumban tudjuk megcsinálni, amikor megnyitják a hozzá kapcsolódó elektronikus felületet. Rengeteg videóanyag, dia rendelkezésünkre áll, hatékonyan tudok itthon is tanulni” – meséli Eszter, aki többgyerekes édesanyaként jelenleg csakis a távoktatásban gondolkodhatott. „Vizsgákra sem kell bemennünk, mivel a leadott feladatainkat értékelik. A képzésünk végén lesz majd egy gyakorlati idő, amit egy iskolában kell eltöltenünk. Azonban ezt is végezhetjük a saját lakóhelyünkhöz tartozó intézményben” – fűzi hozzá.

Ahogy Eszter mondja: a képzés természetesen fizetős, öt kreditenként 100 euróba kerül. Azonban férjével befektetésként tekintenek erre a másfél évre, mivel Finnországban a gyógypedagógus hiányszakma és anyagilag megbecsülik a képviselőit. „Igazából büszke vagyok, hogy itt tanulok, nagy múltú, jó hírű az egyetem. Hatékonynak és magas színvonalúnak érzékelem a távoktatást. Finn nyelven végzem a képzést, és még az online térben is érzékelem az odafordulást.

Néha érkezik egy e-mail, amit csak nekem címeznek, és arról szól: tudom-e tartani a tempót, van-e nyelvi gondom, kérek-e plusz segítséget” – mutat rá Eszter, hogy a virtuális térben is lehetséges a személyes, egyedi igényekre figyelni.

Nemcsak egyéni, hanem társadalmi érdek is a fejlődés

Nemcsak a személyes tapasztalatok, a statisztikák is rámutatnak: a távoktatásba érdemes lesz invesztálni a jövőben. Az OECD adatai szerint az államnak jelentős hasznot jelent, ha minél többen vesznek részt felsőfokú szakképzésben. Egy 2024-ben végzett felmérés szerint az EU-beli internetfelhasználók 33 százaléka vett részt online képzésben a vizsgálatot megelőző három hónapban. Ez három százalékpontos növekedést jelentett az előző évhez képest.

Az European Commission 2024-ben publikált felmérése rámutat: az online képzések részvételi arányát és az online tananyagok használatát tekintve Írország (61%), Hollandia (59%) és Finnország (53%) áll a dobogó legfelső fokán, miközben Románia, Ciprus és Bulgária szerepelt legkevésbé jól. Magyarország pedig csaknem 25 százalékos részvételi aránnyal – Németország mögött – a 22. helyen áll.

Széles-Horváth Anna