Se nem „jobbos”, se nem „balos”: Hogyan radikalizálódott Charlie Kirk feltételezett gyilkosa?

–

Az ügyészek szerint Robinson „politikai meggyőződése, véleménye” miatt vette célba Charlie Kirköt – azt azonban nem részletezték, Kirk mely nézeteit, kijelentéseit ellenezte a huszonéves férfi – írja a Washington Post. Mint írtuk korábban, Kirk mindig is konzervatív értékeket hirdetett: kiállt a fegyvertartás mellett, az abortusz tiltása és a hagyományos nemi szerepek mellett is, de az is előfordult, hogy nyíltan bírálta az 1965-ös polgárjogi törvényt is, amely tiltja a faji, bőrszín, vallási, nemi és nemzeti származás alapján történő diszkriminációt, valamint a szegregációt.

A Washington Post szerint az aktivista feltételezett gyilkosa szeptember 16-án részt vett egy meghallgatáson, ahol új részletek derültek ki az esetről. A 22 éves férfi beismerte, hogy előre kitervelte a gyilkosságot, és eleinte abban bízott, hogy a rendőrség nem találja meg.

A bírósági iratok szerint az elkövető édesanyja azt mondta a hatóságoknak, hogy fia az utóbbi időben megszállottan foglalkozott politikával, és inkább a baloldali nézetek felé húzott, támogatta például a kisebbségek jogait. Azzal kapcsolatban is felmerültek hírek, hogy romantikus kapcsolata lehetett a szobatársával, akinek a születéskor kijelölt neme férfi (bár megjegyezzük: a szexuális irányultság önmagában nem jelenti azt, hogy valaki automatikusan jobb- vagy baloldali értékeket vall). 

A gyilkosság után Robinson szobatársa egy cetlit talált Robinson számítógépének billentyűzete alatt, amelyen ez állt: „Lehetőségem van kiiktatni Charlie Kirköt, és ki is fogom használni.”

De egy másik üzenet is előkerült: Robinson a ravasz meghúzása után ezt írta a szobatársának:

„Emlékszel, miket vésettem a töltényekre? Azok az üzenetek többnyire csak mémek voltak.”

Elmosódik a határ az irónia, a gyűlölet és az erőszak között

A Guardian szerint Tyler Robinson életének nagy részét az interneten töltötte. Gyakran csetelt a barátaival a Discordon, és sokat játszott videojátékokkal is. Ismerősei szerint

teljesen beszippantotta az internetes szubkultúrák világa, szerintük Robinson „gyakorlatilag csak az online világban létezett.”

Ez a háttér segíthet értelmezni azokat az üzeneteket is, amelyeket a férfi a gólyokra vésett – ezek ugyanis szinte kivétel nélkül az online kultúrához, mémekhez, videojátékokhoz és provokatív szubkultúrákhoz köthetők – írja a Vanity Fair. Az üzenetek között megtaláljuk például azt, hogy: 

• „Notices bulge OwO what’s this” – ez egy internetes mém, amely eredetileg a furry szubkultúrából származik. A furry közösség tagjai olyan antropomorf, állatszerű karaktereket hoznak létre, amelyek emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. A kifejezés szatirikus, gyakran erotikus kontextusban jelenik meg, és mára a mainstream médiában is elterjedt. 
• „If you read this you are gay LMAO” – magyarra ezt úgy lehet lefordítani: „Ha ezt olvasod, meleg vagy. Halálra röhögöm magam.” Ez inkább trollkodás, provokáció, mint konkrét utalás egy szubkultúrára.
• „Hey Fascist! CATCH!” – magyarul: „Hé, fasiszta, NESZE NEKED / KAPD EL!” Ez már egyértelműbb politikai töltettel bír, ám a szavak mögötti nyilak kombinációja a népszerű Helldivers 2. nevű videojátékra utal, ahol ezt a gombkombinációt használják a játékosok egy bombatámadás aktiválására.
• Az olasz nyelvű szöveg a „Bella Ciao” pedig egy antifasiszta olasz népdalból származik, amely az elmúlt években a popkultúrában is felbukkant, többek között a Far Cry 6 néven futó videojátékban is.

Ezek az üzenetek 

nem egy egységes politikai világnézetet tükröznek, sokkal inkább egyfajta provokatív, internetes szubkulturális kultúrát, nyelvet, amelyben gyakran elmosódik határ a vicc, az irónia, a játék, a gyűlölet és az erőszak között. 

A Guardian cikke szerint az elmúlt években több fegyveres elkövető hagyott hátra ehhez hasonló üzeneteket – legyenek azok hosszabb manifesztumok, vagy csak egyetlen mondatos online bejegyzések. Ezekben gyakran nihilista belső poénok és utalások szerepelnek, amelyekkel az elkövetők megkülönböztetik magukat a „halandóktól”, a hétköznapi emberektől, akiket nem értenek meg.  

A cikk több ilyen esetről is beszámol. Például a 2019-es texasi, el pasói szupermarketes lövöldözőről, aki gyilkosságait a 8chan nevű online fórumon jelentette be. Ott arra buzdította a felhasználókat, hogy mémeket készítsenek róla, és versengjenek egymással, ki tud több áldozatot „összehozni”.

A lap arra is kitér, hogy a szakértők szerint az elkövetőket, főleg a fiatalokat, nem lehet a már ismert, egyszerű kategóriákba besorolni.

Nem elég csak annyit mondani, hogy valaki „balos” vagy „jobbos” volt. A radikalizáció folyamata ma sokkal bonyolultabb, kaotikusabb, és a fiatalokat erősen befolyásolják az online közösségek és a megosztott politikai környezet.

Ha ezt nem ismerjük fel, könnyen félreértelmezhetjük, miért követnek el ilyen erőszakos cselekményeket.

Nem az a lényeg, hogy megpróbáljunk minden üzenetet egyesével megfejteni, mert azok tele vannak iróniával, belsős viccekkel és provokációval. Ehelyett fontosabb megérteni, hogy az internet, különösen a közösségi média, hogyan alakítja az emberek gondolkodását, hogyan vezethet el valakit szélsőséges nézetekhez.

A mémek normalizálják az erőszakot? 

A Guardian idézi Jacob Ware-t, a George Washington Egyetem kutatóját, aki egy 2023-as tanulmányában „harmadik generációs online radikalizálódásnak” nevezte azt a jelenséget, ami a 2010-es évek végén jelent meg. Ennek az a lényege, hogy a mémek által az erőszak egyre elfogadottabbá válik, és már nem az számít, hogy milyen politikai nézet vagy oldal mögött áll valaki, hanem inkább az, hogy egyénileg milyen erőszakos tetteket követ el.

Charlie Kirk meggyilkolásának körülményei különösen ijesztőek azok számára, akik próbálnak választ találni az ilyen rémisztő eseményekre. Fontos azonban azt is látni, hogy a társadalmunk, a kultúránk egyre durvábbá, féktelenebbé válik.

Robinson és a hozzá hasonló fiatalok teljesen más szemlélettel közelítenek a közélet felé, más csatornákon és saját nyelvükön kommunikálnak, amelyet az idősebb generációk nem ismernek, és amelyek nem feltétlenül kötődnek politikai oldalakhoz.

A gondolkodásukat, félelmeiket és tetteiket csak akkor érthetjük meg igazán, ha hajlandóak vagyunk megismerni és megérteni ezt a nyelvet.

Kaiser Orsolya