Majdnem szokásosan, mondhatni, átlagosan indult ez az év is, bár már az elején felröppent a hír, hogy valaki kifőzött számunkra valami egészen különlegeset.

Aztán beindult a védekezés mindenféle formája, hiszen maszkot, na, azt nem nagyon lehetett kapni.

Lassan ugyan, de világszerte kiforrott, hogy minek van igazán értéke az életünkben.

Mindennapjainkat egypár új – a lakosság többsége előtt eddig ismeretlen – szereplő színesítette, akiktől nagyon sokat tanultunk, például az egymáshoz való viszonyunkról, nyunyókáról és a mindennapi szokások átértelmezéséről. Igaz, enyhén meglepő környezetbe helyezték őket: minden bizonnyal figyelemfelkeltő célzattal.

Dr. Müller Cecília sokakat megihletett:

Az ünnepek is elképzelhetetlenek nélküle:

Van, aki az év végére kicsit megbillent:

A karantén hírére először valamennyien nagyon megéheztünk. Ebből az élményből is nagyon szép kortárs munkák készültek.

 

Aztán szépen lassan összeszokott a család, mindenki megtalálta a maga helyét. Az lányok, asszonyok egészen új rutinokat alakítottak ki mindennapjaik kellemesebb eltöltésére.

Amikor elmerészkedtek a boltig, elméláztak rég nem látott édesanyjuk bölcs szavain.

A gyerekek szépen lassan hozzászoktak, hogy szüleik pár hét elteltével már nem annyira türelmesen menedzselik a szépnek induló összetartás-, összecsiszolódás-programot.

A felnőttek egyre hálásabbak voltak a technika isteni fejlődéséért.

Sok értékes tapasztalatot is gyűjthettünk év közben:

Persze azért nem volt felemelő érzés, hogy a nagy testvér mindig figyelte lépteinket.

Köszönhetően a többhavi bezártságnak, egészen új emberekké tudtunk válni. Nem jobbá vagy rosszabbá, simán csak mássá.

Aztán csak eljött a nyár, az átmeneti szabadulás pillanata, azaz a gondtalan pihenések ideje is.

A zene- és fesztiválipar teljesen összeomlott ugyan, de próbáltuk a jó oldalát nézni (nem nagyon ment): lett megannyi új szakemberünk, és csak drukkolni tudunk, hogy az eljövendő szép új világban képesek legyenek még fizikailag zenélni újra!

A fekete humor szerint, ha ez így megy tovább, efféle összejöveteleken találkozhatunk majd legközelebb:

Ősszel a magasabb esetszámok meghozták az egy lépést előre, kettőt hátra időszakát, amikor is kissé szertefoszlott a szabadság nyári, átmeneti illúziója:

A programtervezés így módosult:

Szembe kellett nézni a ténnyel, hogy mindenkit alaposan meggyötört az elmúlt időszak, a sztárokat sem kímélve.

Az együtt töltött minőségi idő jelentése lassan, de biztosan átalakult.

Forrás: Noemi Vagvölgyi

Voltak, akik furcsa módon elkezdték úgy érezni, ez nem igazán az ő évük.

De olyanok is akadtak, akik képesek voltak megtalálni benne a szépséget is.

Más rendhez kellett szoktatnunk magunkat, ami bizonyos munkaterületeken erős nehézségeket támasztott.

Este nyolc órától zárkózhatunk be, lehetünk a jó meleg lakásban. Hideg is van, szürkeség is, jó ez így! Azért vannak, akik mégis kiugranának a friss levegőre néha, a kiskapukat keresve.

Forrás: Noemi Vagvölgyi

De léteznek olyan emberek, akiknek tényleg fát lehet vágni a hátán, minden helyzethez adaptálódnak:

Vannak sajnos, akik nem csak az optimizmusukat vesztették el:

De a tudomány végre elhozza nekünk a várva várt megoldást.

És hajnali ötkor talán már egy szebb évre ébredhetünk!

Végül a kedvencemmel, Szentesi újonnan szerzett tudásával kívánok mindenkinek sokkal, de sokkal jobb, mémekben szegényebb, életszerű eseményekben gazdagabb új évet!

Marossy Kriszta