„Nem tűnt el, csak átalakult” – Még mindig csak 45 éves lenne Fábián Juli

–

Kevés idő adatott neki, mégis sokat adott nekünk

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy hét évvel ezelőtt az egész országot megrázta Fábián Juli halálhíre: a Petőfi Rádió például megszakította az adását, és egy 2016-os koncertfelvételt játszott le az emlékére.

Fábián Juli évek óta harcolt a gyilkos kórral, egyszer már kilábalt belőle, a visszatérése pedig igazi ünnep volt a zenészvilágnak csakúgy, mint a nagyközönségnek.

Ritkán születik ekkora tehetség: minden hangja arról tanúskodott, hogy világszínvonalú, amit csinál.

Gyárfás István, alias Gyafi, a hazai jazzélet egyik meghatározó alakja ezt mondta a JazzMa oldalán róla:

„Azt mondják, hogy én fedeztem fel Julit. Ez hülyeség! A Napot nem kell felfedezni. Az ott van, és kész. Élvezzük, hogy meleget ad és világít nekünk! Most, hogy Juli elment, sötétebb lett ebben a világban. Legalábbis számunkra. Egy időre. Nem tudom, hogy miért kellett ennek megtörténnie. Mégis úgy gondolom, hogy Juli üzen valamit a számunkra.

Emlékszem, egy jazz-klubban ismertem meg őt, a Jazz Garden-ben. Énektanárnője, Munkácsi Bea hozta el a legjobb tanítványait. Amikor Juli a színpadra lépett, egyből láttam, hogy ez a lány nemcsak énekel, hanem RAGYOG. Valójában ezt tette egész életében.

Meggyőződésem szerint Juli élete példa számunkra, hogy lássuk, mi a mi feladatunk ezen a Földön.

Hogy világítsunk és ragyogjunk, ki-ki a saját világossága, képessége és adottsága szerint. Hogy hitet és reményt adjunk az embereknek, hogy örömet szerezzünk nekik, hogy szeressük őket, hogy jobbá tegyük ezt a világot. Nemcsak az előadóművészek, hanem mindnyájan.”

Cseppet sem volt magabiztos

Amellett, hogy végtelenül professzionális énekes volt, a napsugaras személyisége és a ragyogó szépsége is mindenkit lenyűgözött. Ő azonban belül harcolt a démonaival. Az utolsó televíziós mélyinterjúját 2016 szeptemberében rögzítették, ebben Joshi Bharattal beszélgetett, ebben őszintén feltárta, mennyiféle megfelelési kényszer él benne a saját nőiségével és az énekléssel kapcsolatban is.

A csillogás mögött, ami mi a színpadon láttunk és hallottunk, rengeteg tépelődés volt, mert hiányzott belőle az önmagába vetett hite.

Nagyon vágyott a szeretetre és az elismerésre, túl is hajotta magát emiatt, de hiába, ha egyszer épp önmagának nem tudott eléggé megfelelni.

A betegsége okát kutatta szüntelenül, és mélyen hitt a gyógyulásában, ahogy édesanyja, Lamberger Galina is elmondta Kun Zsuzsának a Klubrádióban, lánya halálának hetedik évfordulóján: „Juli mindent megtett a gyógyulásáért”.

Élénk emlékek

Ma már a Fábián Juli Emlékalapítvány őrzi tovább Juli emlékét, amit édesanyja és legközelebbi zenésztársai óriási odaadással gondoznak, amit az is bizonyít, hogy a Music Hungary Szövetség Inspiráció díját 2024-ben a Fábián Juli Emlékalapítvány kapta.

Egykori zenésztársa, Szepesi Mátyás, a Konyha zenekar frontembere is sokat tesz azért, hogy Juli emléke ne halványuljon el. Ennek köszönhető az is, hogy halálának ötödik évfordulóján, tehát épp ma két éve, a Soroksári út 60. helyett immár a Fábián Juli tér 1. szám alatt található a Budapest Park.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Matyas Szepesi (@matyasszepesi) által megosztott bejegyzés

Szepesi ezt írta az avató örömére:

[…] „Szóval Julikám, közterület lettél! Komoly esély van rá, hogy unokáink is napi-heti-havi rendszerességgel ejtik majd ki a neved, annak függvényében, milyen sűrűn lesz erre dolguk. […]

Én azt szeretném, ha úgy gondolnának rád, mint a lányra, akinek nemcsak a hangja és a haja, hanem a szíve is aranyból volt.” […]

Természetesen is lehet beszélgetni a halálról

A már emlegetett klubrádiós interjúban mondta Juli édesanyja Kun Zsuzsának, hogy ritkán szólal meg, de akkor fontos üzenetei vannak. Például a halálról való beszélgetés tabujának megtörése: amikor meghalt Juli, sok hasonló helyzetben lévő ember megkereste Lamberger Galinát, és ezt most ő is megteszi másokkal.

„Egy ilyen helyzetben lévő ember nagyon-nagyon el tud magányosodni, mert az emberek elfordulnak tőle, nem tudják, hogy mit mondjanak neki.  […] 

Azt kell kérdezni: »hogy vagy?« Ez annyira egyszerű, és mégsem jut eszébe senkinek. Ha ő visszakérdez, hogy »köszi, jól, és te?«, akkor rájönnek, hogy az élet megy tovább, és nem kell kényszeresen erről beszélni.”

Az anya azt is elmesélte ebben a műsorban, hogy Juli barátnői vele vannak a mai napig, és bár nagyon nehezen éli meg a veszteséget, mégis sokat segít neki az alapítványban való munka.

A Családmeséink című rövid, mégis velős emlékműsort is figyelmetekbe ajánlom, amelyben Lamberger Galina a Normafán lévő emlékpadnál mesélt a lányáról: egy alma „ül” Juli anyukája mellett a padon: az alma az összetartozás, a szeretet és az egység jelképe a családjukban. 

„Az élet mulandó, de a zene örök. Fábián Juli örök.”

Fábián Juli volt a Jazzpiknik Múzsája. Ezt írta két éve az alapító, Valde Orsolya, akivel D. Tóth Kriszta is BESZÉLGETETT korábban:  „Két fergeteges koncertet, az első himnuszunkat, és számtalan felejthetetlen személyes- és piknikes pillanatot köszönhetünk neki. No meg magát az egész Jazzpikniket, amiért mindig hálásak leszünk. […] Az élet mulandó, de a zene örök. Fábián Juli örök.”

Még egy utcabált is rendeztek Fábián Juli emlékére, amit szintén Szepesi Mátyás szervezett.

2019. november 15-én, a Like a Child című emlékfilm előfutáraként jelent meg a Földrevaló című dal és a hozzá készült klip, amelyben tizennyolc pályatárs énekelt, ennek is Szepesi Mátyás volt a zeneszerzője és a szövegírója.

Sok jelet küld Juli az égből

A Családmeséink című emlékműsor harmadik percében Wolf Kati mondott ki valami nagyon fontosat Fábián Julival kapcsolatban:

„Nem tűnt el, csak átalakult”.

Tóth Vera pedig így emlékezett rá ugyanebben a filmben:

„Nem akarom elengedni, mert mindig emlékezni akarok rá. A gyerekeimnek is el akarom majd mondani, hogy ő ki volt. Meg akarom majd mutatni az arcát, hogy volt egy néni, aki egy földre szállt angyal volt, aki nem földre való.”

Fábián Juli emlékkoncertjén, 2018. május 6-án közel nyolcvan zenész lépett fel a Budapest Parkban. Több mint ötezer ember zsúfolódott be a Parkba, hogy Juli emlékének adózhasson.

A Random Trip dobosa, Delov Jávor mesélt Fábián Juliról szintén a Családmesékben: „A mi zenészgenerációnknak Juli elvesztése tényleg egy hatalmas pofon. Viszont volt egy olyan hihetetlenül fantasztikus nagyszabású koncert, amelyen tulajdonképpen hetvenen-nyolcvanan felléptünk, és még a stáb is, több száz ember dolgozott a Budapest Parkban, hogy azon a bizonyos napon minden klappoljon, és egy méltó koncerttel emlékezhessünk meg Juliról. […]  Én is azt éreztem, hogy egy nagy megkönnyebbülés volt. Tulajdonképpen a közönséggel együtt engedtük el Juli kezét. És a végén hogy, hogy nem, a koncert záróakkordjaként még egy hullócsillag is átrepült a koncert helyszíne fölött.”

Both Gabi